Csendesné Dolinay Margit már Újszászra kerülésekor felkeltette kíváncsiságomat. Évek óta figyelem, olvasom pékmesterként, hímzőként, jász motívum tervezőként, a Magyar Pékek Fejedelmi Rendje (MPFR) alapító tagjaként, a MPFR Észak-alföldi Területi vezetőjeként, s ki tudja még mennyi területen kifejtett közéleti tevékenységét, nem utolsósorban Újszász város reklámhordozóját. Igyekeztem közelebbről megismerni a 19 éve Újszászon élő, kiapadhatatlanul ambiciózus embert. Kíváncsiságomnak hangsúlyt adott az újszászi származású Szilvási Zsuzsa újságírónak az Új Néplapban (2006. 04. 12.) „Királyi kenyerek pékje” címmel megjelent írása Csendesné Dolinay Margit saját tervezésű díszruhás fotójával.
Legutóbb a Zagyvarékasi Hírmondó 2012. szeptemberi számában „Gólya és Liliom” címmel megrendezett falunappal kapcsolatban az alábbiakat olvastam: „Hagyományos tüzelésű kemencék körül sürgő-forgó jelmezes asszonyság és segítői Csendesné Dolinay Margit vezetésével, valósággal „lekenyerezte” az idelátogatókat, akik nagy élvezettel kóstolták a hazai ízek egyik legcsodálatosabb készítményét, a különböző gyümölcsízesítésű pitét. Nem véletlen talán, hogy ekkor érkezett meg a Szolnok Televízió stábja is, akik csak a kóstolások után kezdenek el forgatni…”
Ezután Újszászon kezdtünk beszélgetést.
VF: Hölgyek esetében az életkor általában tabutéma, mégis bátorkodom megkérdezni, hol, mikor született?
CSDM: A korom nem zavar. Budapesten, 1951. 04. 29-én születtem.
VF: Szüleiről, családi indíttatásáról, testvéréről, férjéről, gyermekéről lehetne hallani?
CSDM: Édesapám, Dolinay Gyula (1924) lakatosként a HÉV Dunaharaszti Üzemben dolgozott. Édesanyám, Andrási Margit (1930) úri varrónő, Ráckevén, a Járási Nőtanács elnöke volt. A nagyszüleim árnyékában nőttem fel, akiktől egyfelől a paraszti gazdálkodást, másfelől a precíz úri női varrást, a szakipari munkák rejtelmeit sajátítottam el. Öcsém, Dolinay Gyula 1953-ban született. Autószerelő szakemberként, 100 hektáron önálló gazdálkodó Szigetszentmiklóson. 1980-ban kötöttem házasságot a budapesti születésű Csendes Antallal, aki ugyan pék szakamát tanult, de Budapesten, a belvárosban postai kézbesítőként dolgozott. Férjemmel együtt műveltük a pék mesterséget, a gasztronómiát, sütéseket, főzéseket. Sajnos, ez év január 19-én örökre megpihent. Életközösségünkből Tamás fiunk született (1982), aki reménykeltően vízilabdázott. A KSI-ben kezdett, külön kapusedzésekben részesült. Jól ment neki a tanulás, a sportolás. 1993-ban igazolt Szolnokra, az ifjúsági vízilabdacsapatba. A tanulásnak adott elsőbbséget. Agrármérnöki végzettséggel környezetvédelem, vízgazdálkodási technikus, felsőfokú hulladékgazdálkodó. Nős. Menyem, Nagy Renáta szociálpedagógus. Ádám unokám négyéves.
A Csendes család Martfűn
VF: Hallottam, hogy családfakutatással foglalkozik. Van a felmenői között neves ember?
CSDM: Dolinay Gyula dédnagyapám (Nagyharsány, 1850. 08. 14. – Szigetszentmiklós, 1948. 02. 18.) újságíró, lapszerkesztő, ifjúsági író és pedagógus volt. Könyvbe rendezte Kossuth Lajos turini zarándoklásának eseményeit.
VF: Tanulmányai felől érdeklődhetem?
CSDM: Az általános iskola után a Pesti Barnabás Élelmiszeripari Szakmunkásképző Iskolában végeztem (Bp.), ahol pék szakmunkás bizonyítványt kaptam, majd sütő- és édesipari technikusi képesítést szereztem. Élelmiszeripari Főiskolán tanultam Szegeden, de a sokirányú elfoglaltságom miatt nem fejeztem be. Munka mellett képeztem magam. Államigazgatási Főiskolán előadói tanfolyamon vettem részt. Elvégeztem a „2000 ZEPTER” marketing- és a pályázatíró tanfolyamot, felvételt nyertem a Komlósi Oktatási Stúdió (KOS) újságíró iskolába.
VF: Hol, milyen munkakörökben dolgozott, napjainkban mivel foglalkozik?
CSDM: Az általános iskola után fodrász akartam lenni. Tettem is érte, de szüleim összeegyeztethetetlennek tartották a szocialista eszmével, mondván, ne dugdossanak borravalót a zsebembe. Cukrász sem lehettem. Szakmunkásképző iskolában pék szakmát tanultam. Versenyen szabadultam fel. Továbbtanulási szándékomat a munkahelyem nem támogatta. A szigetszentmiklósi kenyérgyárban éjszakai műszakban dolgoztam. 1975-ben költöztem Budapestre, a Fővárosi Sütőipari Vállalat cukrász üzemébe, majd jelentős szakmai és gyakorlati ismeretekkel, a Százados úti kenyérgyárba kerültem. Fiatalon művezető lettem. A cukrász üzemben, illetve a kenyérgyárban eltöltött hosszú idő alatt különböző vezetői beosztásokban dolgoztam. Például helyettesítő üzemvezető beosztásban, bármely termelőüzemben üzemvezetőt helyettesíthettem. A XIX. kerületi Tanács VB Ipar- és Kereskedelmi Osztályán előadóként, a Kispesti Centrum Áruházban főpénztárosként, 1986-tól 1990-ig kisiparosként dolgoztam. 1991-től a Backaldrin Hungária Kft alkalmazásában üzletkötő, illetve szaktanácsadó alkalmazásban voltam. A cég főprofilja: sütőszerek és sütőipari alapanyagok forgalmazása. 1993-tól a Pest megyei Sütőipari Rt. Budaörsi Gyáregység igazgatóhelyetteseként, illetve 1995-től 1996-ig a Fővárosi Sütőipari Vállalat és egy német cég megbízásából „Príma Pék” üzletlánc és pékség megvalósításán üzemvezetőként dolgoztam. 1996-ban leszázalékolásra kerültem. (A hímző köri munkával ebben az időszakban ismerkedtem meg.) 2000-től a ZEPTER Kft-nél üzletkötő voltam, 2002-től máig a BIO-PACK Kft-nél üzletkötő és szaktanácsadó vagyok. Mindkét cég élelmiszeripari termékek gyártásával, forgalmazásával foglalkozik. 2005-től vállalkozóként, a pék hagyományőrző sütések rendezvényeivel foglalkozom. 2011-től Vidékfejlesztési Minisztérium, EOQ MNB Európai Minőségügyi Szervezet Magyar Nemzeti Bizottság Hagyományos Élelmiszer Munkacsoport tagjaként, mint szaktanácsadó, 2012-től pedig felnőttképzést tartok a pékjelölteknek Debrecenben és Nyíregyházán.
VF: Sokszínű, elismerésre méltó szakmai- és gyakorlati háttérrel szokott zsűrizni, vizsgáztatni.
CSDM: Mindkettőt kihívásnak tekintem. Elvárásaim magasak profik és amatőrök esetében egyaránt. Zsűrizést a Pékszövetség, vizsgáztatást a Kereskedelmi és Iparkamara megbízásából végeztem, mint vizsgabizottsági tag. Az új jogszabály szerint, nyugdíjasként állami intézményben nem vizsgáztathatok.
Csendesné Dolinay Margit kiállítása Újszászon
VF: Beszélgetésünk kezdete óta tartogatom a kérdést: hogyan került Újszászra?
CSDM: 19 évvel ezelőtt kerültem családommal Újszászra. Egyszerűen ráböktünk a térképre. Egyetlen szempontunk volt, hogy viszonylag közel legyünk Szolnokhoz. Korábban már említettem: Tamás fiunkat leigazolták a szolnoki vízilabdacsapathoz, és őt követtük. 1994-ben vettük meg a Kastély utcai családi házat. Nem volt könnyű a váltás. Egy ideig Újszászról kellett ingázni a budaörsi kenyérgyárba. Újszászi szomszédaim árgus szemekkel figyelték, hogyan boldogulok egyrészt az új környezetbe való beilleszkedésben, másrészt a ház körüli kerti munkában. A kapa, a gereblye és a kasza nem fogott ki rajtam, ugyanis falusi lányként nőttem fel Szigetszentmiklóson. Úgy gondolom, teljesen beilleszkedtünk az újszászi lakóközösségbe.
VF: Több egyesület, szervezet tagja, alapítója, irányítója, „mozgatója”. Hallhatnánk ezekről?
CSDM: Magyar Pékek Fejedelmi Rendje, MPFR Észak-alföldi Területi Csoport, Magyar Turizmus Zrt. (Szolnok), Gödöllő és Környéke Regionális Turisztikai Egyesület, jászberényi Díszítőművészeti Szakkör, JNSZ Megyei Népművészeti Egyesület, Szabadtűzi Lovagrend lovagja, Kisléptékű Termék Előállítók Országos Érdekképviseleti Szövetsége. A szervezetekben alapító tag, alelnök, területvezető, illetve csak „egyszerű” tagként tevékenykedem. Vállalkozóként az MPFR és az MPFR Észak-alföldi Területi Csoport vezetőjeként jelentős feladatok hárulnak rám. A Területi Csoport megalakulása óta (2005) számos rendezvényünk volt. Komáromban, a monostori erdőben van az Országos Kenyér- és Pék Múzeum. Ennek gondozása, katalogizálása, többnyire a múzeumi anyagokból évről-évre történő időszaki kiállítások megrendezése feladatunk közé tartozik. Pék táborokat szervezünk, minden év július első hétvégén Országos Pék Fesztivált tartunk. A pék táborok mindig finom, helyben sütött hagyományos termékekkel fejeződnek be.
VF: Nemcsak a „pékek birodalmában” ismert és elismert, jász motívumokat tervez és hímez, néprajzi gyűjtőmunkát végez. Alkotásaiból voltak már kiállításai?
CSDM: A kérdésben benne foglaltatik a válasz. Alkotásaim a Jász Múzeum állandó kiállításáról éppen ez év május 22-én Mezőkövesdre kerültek a Kis Jankó Bori kiállításra, ahol zsűrizésre vár.
VF: Bizonyára jelentős szakmai, erkölcsi elismerések birtokosa.
CSDM: Több tucat oklevél, polgármesteri köszönőlevél, serleg van a birtokomban. A teljesség igénye nélkül:
Nagyszakácsi „Királyi pékmester kuktája”;
Nagyírásos Úrasztalterítő szett hímzésem országos 3. helyezett;
Magyar Turizmus Zrt. Szolnok Hagyományőrző pék termékeimre „Az Észak-alföldi Régió Ajánlásával” minősítést kaptam, mely visszavonásig érvényes;
Olaszországban, a Savigliáno Nemzetközi Szakmai Kiállításon és Sütési Bemutatón két kollegával képviseltük Magyarországot;
UKBA (2010) Nemzetközi Pék Díszmunka Versenyen 2. helyezést értem el pék díszmunka tésztából Zsinórcsipke, Mátyás király portré, pipa tartóval;
Szabadtűzi Lovagrend lovagjai lettünk férjemmel (2011);
Hagyományok Ízek Régiók (HÍR) sütőipari termékeim „Magyar Kézműves Remek” oklevelet kaptak (2011);
Saját tervezéssel, a szolnoki Gyógycipő Kft. segítő kivitelezésével, Jász papucs és oldaltarisznya (viselet kiegészítők) a Magyar Kézműves Remek” kiállításon elismerésben részesült;
A HÍR védjegy használatára kaptam engedélyt (2009), amely 36 termék gyártására jogosít fel;
Kutatómunkám eredményére, a „Jászostoros” kalácsra is beadtuk a HÍR védjegy használati pályázatot;
Többen keresnek sütéstudomány elsajátítása végett;
Tápiógyörgyén, az Ágnes tanyán évi 5-8 sikeres bemutatót és étkezést nyújtok többnyire budapesti iskolásoknak;
A Szolnoki Főiskolával (2009-2011) részt vettem az Amránt sütőipari felhasználásának kutató, fejlesztő munkájában;
A televízió különböző csatornáin (HÍR TV, RTL, TV2, Szolnok TV Zrt.) láthatták többek között az „Étkek és Emlékek” sorozatot. Riportot, interjút készítettek velem;
Járjak bárhol az országban, külföldön, három dolgot bizonyosan megjegyeznek rólam: Újszász – Magyar Pékek Fejedelmi Rendje – Csendesné Dolinay Margit.
VF: Szokott jótékonykodni?
CSDM: Szociális érzékenységemből eredően szeretek adni. Például: „Ars SACRA” Alapítvány rendezvényén (2009) 1000 db kenyeret osztottam, 2011-ben pedig több fajta pogácsát vittem a Nemzeti Múzeum egyik nagyszabású rendezvényére. Az MPFR nevében az újszászi iskola tanulóinak, a Zagyvaparti Idősek Otthon gondozottainak, lakóinak kürtös kalácsot sütöttem. A nagyírásos úrasztalterítő szettet (díjazott) a helyi református templomnak, míg a jász hímzésű úrasztalterítő szettet a katolikus templomnak ajándékoztam. (Ez utóbbi munkában Oszlányi Istvánné és Zrupkó Antalné voltak segítőim.)
VF: Vannak még politikai ambíciói?
CSDM: A politikába a ’70-es években KISZ titkárként „belekóstoltam”. Tagja voltam a Fővárosi Sütőipari Vállalat négyszögnek. Előnyét szókimondásomért nem élveztem. A 2006-os önkormányzati választásokon a FIDESZ-KDNP színeiben képviselőként indultam Újszászon. 62 évesen már nincsenek politikai, önkormányzati képviselői ambícióim. A város vezetésének bizonyára nem tartozom a kegyeltjei közé, de sok mindenben együtt tudunk dolgozni, több tekintetben kaptam segítséget.
VF: Mire a legbüszkébb?
CSDM: A családomra és az eredményeimre.
VF: Köszönöm a beszélgetést. További sikereket, jó egészséget kívánok.
Varga Ferenc
Újszász díszpolgára