A grófi család újszászi jelenléte az 1898-1921 évekre datálható. A korábbi közlések – így az ÚH oldalain olvasható cikkekben is – számos zavart és bizonytalanságot jeleznek, gyakran keverik az Emil és Aurél keresztnevű személyeket, a birtoklás idejét is tévesen adják meg. Éble Gábor* és Dessewffy Sándor** családtörténeti írásai tisztázzák az Újszászhoz köthető Dessewffyket. A család két évtizedes újszászi jelenlétéről és tevékenységéről kevés adatot sikerült fellelni.
Cserneki és tarkeői gróf Dessewffy Aurél (1846-1928) báró Orczy Béla halála (1917) után az utolsó országbíró, a főrendiház elnöke. Iskoláit Pozsonyban, Münchenben, majd Londonban végezte. Hazatérve a pénzügyminisztérium kötelékébe lépett, majd politikai pályára tért. 1874-től országgyűlési képviselő, később főrendiházi tag. Nemzetgazdasági elveit több publikációban jelentette meg. Elnöke lett az Országos Magyar Gazdasági Egyesületnek. 1869. október 16-án feleségül vette Károlyi Pálma (1847-1919) grófnőt. Két fiuk – Emil és István – és három lányuk született.
Gróf Dessewffy Aurél és Károlyi Pálma grófnő
A házaspár 1904-ben kelt végrendeletében leírtak megvilágítják az újszászi birtokkal kapcsolatos történéseket is. A gróf tulajdonában volt a büdszentmihályi birtok és Budapesten a Hajós utca 15. sz. bérház fele, továbbá az újszászi uradalom telekkönyvileg nevére bejegyzett fél része. Az okmányból megtudjuk a birtokvásárlás részleteit: „...Nőmnek tartozom 716.622 koronával. Ezen tartozásom onnan ered, hogy az újszászi birtok megvételéhez én csak csekély összeggel járultam, s ezt a csekély összeget is utóbb nőm nekem megtérítette, minél fogva az egész birtok kizárólag az ő pénzén szereztetett, azonban fele részben az én nevemre íratott.” Dessewffy hitvesének tulajdonában van „Az apai örökségemből készpénzen vásárolt újszászi uradalom fele része az összes élő és holt felszereléssel egyetemben és a kastély bútorzatával és felszerelésével együtt.” Az újszászi birtokra bejegyzett teherként megemlítik a Magyar Földhitelintézet kölcsönét. Örökösként a házastársak egymást nevezik meg. Szerepel a végrendeletben az újszászi gőzmalom birtoklása, tehát korábbi adatokat pontosítva az újszászi gőzmalom 1904-ben már üzemelt. A végrendelet megosztja a Dessewffy házaspár vagyonát Emil és István között fele-fele arányban, de azok elosztását az örökösökre bízza. Megegyezés hiányában sorsolást ír elő.
Gróf Dessewffy Emil
Megerősítik a birtokviszonyokról olvasottakat, hogy egy korabeli térképre (1899) Dessewffy Aurél nevét írták tulajdonosként. A MÁV levéltárban pedig egy megújított rakodóhasználati szerződésben (1919) üzemeltetőként szerepel gróf Dessewffy Aurél és felesége, Károlyi Pálma grófnőneve.
Tehát a Dessewffy házaspár 1898-ban megvásárolta a báró Orczy Béla tulajdonában lévő újszászi kastélyt és birtokait. Korabeli leírásokban – mint később látni fogjuk – fiát, gróf Dessewffy Emilt említik tulajdonosként és gazdálkodóként. E kettősség oka, hogy Emil báró költözött családjával Újszászra és intézte a birtok ügyeit.
Gróf Dessewffy Emil 1873. március 19-én született Büdszentmihályon (ma Tiszavasvári része). 1901-től országgyűlési képviselő, számos bizottság tagja. 1935. december 18-án hunyt el Királytelekpusztán, itt is temették el. 1902-ben Budapesten az egyetemi templomban vezette oltár elé Batthyány Ellát. (1920-ban elváltak.) Az egyházi anyakönyv szerint Újszászon született meg első gyermekük 1903. július 27-én, aki az Aurél Emil Lajos Károly nevet kapta. Augusztus 4-én keresztelte meg Molnár Ferenc plébános, keresztszülei gróf Batthyány Lajos országgyűlési képviselő és gróf Károlyi Pálma voltak. (Köszönet az adatokért Nagy Kálmánné Klárikának!)
A Dessewffy-kastély 1912-ben
Dessewffyék új birtokukon folytatták a gazdálkodást. Ebben az időben zajlott a hazai szarvasmarha állomány cseréje, amikor a magyar fajtát tarka és borzderes fajtákkal váltották fel, szem előtt tartva és fellendítve a tejtermelést. Dessewffy simmentáli pirostarka tenyésztéssel kísérletezett és ért el kiváló eredményeket. Sajtgyár alapítását is tervezték Újszászon, felépítésére azonban a háború kitörése miatt nem került sor. A gazdaság tiszttartója Rhédey Zoltán volt, aki képviselte az uradalmat az újszászi képviselő-testület ülésein. A bárónak gondja volt a kastélypark és a díszkertészet fenntartására is. Sok tekintetben segítette az újszásziak életét. Aurél gróf kezdeményezésére jött létre 1900-ban a Hangya Szövetkezet üzlete a Fő utcában. (Dessewffy az 1898-ban létrehozott Hangya Termelő, Értékesítő, Fogyasztási Szövetkezet egyik alapító tagja volt.) ő szorgalmazta az Újszászi Takarékszövetkezet alapítását, mely egyetlen pénzügyi intézményként 40 évig működött a településen. Gróf Dessewffy Aurél báró Orczy Andorral a Szent István templom társ kegyuraként teljesítette a rá háruló feladatokat. 1909-ben az ő költségén építtették az új plébánia épületét 20.000 koronáért a régi helyére. 1905-ben Hirling Jánosplébános 2355 négyszögöl területet – a mai K, L, M és N parcellákat – vásárolt Dessewffytől a gőzmalom és a harmadik temető között. Az összeget a templom pénztárából fizették ki. Így jött létre a két régebbi temető és az újonnan megvásárolt terület összevonásával a mai sírkert. Az Újszászi Római Katholikus Ifjúsági Egyesület 1911. október 19-én alakult meg. Zászlószentelésüket 1912. június 2-re hirdették meg, a zászlóanya gróf Dessewffy Emilné volt.
1920-ban, feleségének halála után gróf Dessewffy Aurél eladta újszászi birtokát a Magyar Földhitelintézetnek. (1884-től az intézet igazgatósági elnöke volt.) Ebből a területből lett kihasítva 796 kh rész, ami vitéz Fáy László tulajdonába (?) került. Ugyanakkor 580 házhelyet kimértek nagyrészt a mai Hunyadi út - Dózsa György út - vasút - Jász út által határolt területen. A Szent Vendel és Szent János néven ismert birtokrész parcelláit elsősorban az újszászi családoknak szánták, de betelepültek ide a környező településekről is. A 600 négyszögöles telkek ára 2 korona 50 fillér volt négyszögölenként. A kihirdetések és telekügyletek kapcsán megyei szintű botrány keletkezett, de az egy másik történet.
1913-ban a nagykátai újság – és erre hivatkozva mások is – a járás szolgabírájaként és újszászi birtokosként írt gróf Dessewffy Emilről. A legtöbb adót fizetők listáján 13.884 koronával a 94. volt Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegyében. (Báró Orczy Andor 82. ezen a listán 15.663 koronával.) ő valójában a Szentmártonkátán birtokos Dessewffyk családjához tartozik, újszászi birtokosként történő említése talán újságírói malőr. A főszolgabíró síremléke ma is a nagykátai temetőben van.
Az Újszászon született ifjabb Dessewffy Aurél Mosonmagyaróváron a Mezőgazdasági Akadémián szerzett diplomát, majd a vencsellői birtokon lakott és gazdálkodott. 1947-ben német származású feleségével és fiával Dél-Amerikába emigrált, és lett a magyar kolónia meghatározó személyisége. 1974-ben családtagjai autóbaleset áldozatai lettek. Gróf Dessewffy Aurél 1975. november 28-án brazíliai otthonában halt meg.*** Újszászon 1925 óta viseli utca a Dessewffy nevet a Széchenyi utca és a Horgász út között. Ezt azonban nem az újszászi Dessewffyről kapta, hanem az aradi vértanú gróf Dessewffy Arisztidról.
*Éble Gábor: A cserneki és tarkeői Dessewffy család. Budapest, 1903.
**Dessewffy Sándor: Újabb Dessewffy családi iratok az Országos levéltárban. Levéltári Szemle, 20. 1970.
***Komiszár Dénes: A Dessewffy-család Szabolcs megyében; 2010.
Jánoska Antal