Kitüntetettek

2022: Pulai Erika

 

 

Pulai Erika 1984-ben született Szolnokon. Általános iskolai tanulmányait a Nagykerti Vörösmarty Mihály Általános Iskolában végezte el. Állítása szerint a sporttal kifejezetten rossz kapcsolata volt, a testnevelés órákat is gyakran elkerülte. Valamennyivel közelebb került a sporthoz, mikor csatlakozott, a Sarkadi Lajosné által vezetett női kézilabda csapathoz, ahol kapusként szívesen lépett pályára. Később a lábtoll-labda is felkeltette az érdeklődését, rövid ideig edzésekre is eljárt.

2016-ban egy hosszú ideig húzódó, és folyamatosan romló egészségügyi állapot szakította meg mindennapi életritmusát. Egy gerincműtétet követően végül kerekesszékbe került. A rehabilitáció során határozta el, hogy parasportoló lesz.

Álmai megvalósítása érdekében, már 2018-ban elkezdte a felkészülést. Először megtanult úszni, közben vízbiztonságot szerzett, majd parakajakozni kezdett a Szolnoki Sortcentrum színeiben. A mindennapi, kerekesszék használata közben felmerülő akadályok, kajakozás közben teljesen megszűntek számára. Csak a sportra koncentrált.

Pulai Erika, mindössze három év felkészülés után, 2021-ben Tokióban a Paraolimpián 200 méteres távon KL1 kategóriában 11. helyezést ért el.

A kemény, kimerítő edzések további eredményeket is hoztak. Para kajak-kenuban 200 méteres távon, KL1 kategóriában négyszeres magyar bajnoki címet, valamint 5 kilométeres távon KL1 kategóriában kétszeres Maraton Magyar Bajnoki címet tudhat magáénak. Természetesen a 2022-es év sem tehetett el versenyek, és eredmények nélkül. Lengyelországból, a Para Kajak-Kenu Világkupáról 4. helyezéssel, Kanadából a Para Kajak-Kenu Világbajnokságról 9. helyezéssel, Münchenből pedig az Európai Multisport Bajnokságról az 5. helyezéssel térhetett haza.

 

2021: Barta István

 

 

Barta István 1963-ban született, Újszászon nevelkedett. Sportpályafutását viszonylag későn, 20 évesen kezdte el. Először a szabadidősport mozgalomba, az Olimpiai Ötpróbába kapcsolódott be, amely a Balaton átúszásból, kajakozásból, kerékpározásból, túrázásból és 28 km futásból állt. Itt kapott kedvet a ’84 áprilisi IBUSZ Maratonhoz, amelyet 3 óra 23 perc alatt teljesített. Ennek volt köszönhető, hogy meghívták a Szolnoki MÁV atlétika szakosztályába Ezután bevonult a katonaság szolnoki sportszázadába, ahol intenzíven edzett és versenyzett.

Ezután középfokú edzői végzettséget szerzett, és részt vett az újszászi duatlon utánpótlás felkészítésében. Akkoriban nagy létszámú és eredményes szakosztály működött Újszászon, szép sikereket elérve triatlonban és duatlonban is. Ennek a szakosztálynak volt élversenyzője Barta István. A magyar élmezőnybe tartozott.

A duatlon Világ- és Európa-bajnokságon Portugáliában és Olaszországban képviselte a magyar és az újszászi színeket. Triatlonban a legjobb magyar Ironmenek közé tartozott. A teljesítendő táv 3,8 km úszás – 180 km kerékpározás – 42 km futás. Nagyatádon a hosszú távú országos bajnokságon tízszer vett részt, ezek közül az 1991-es negyedik helyezésére a legbüszkébb. Pályafutása során a németországi Roth-ban, a legnagyobb európai versenyen is kétszer indult.

A kilencvenes évek végén a százhalombattai egyesület számított az ország egyik legjobb triatlon bázisának, így 1998-ban Százhalombattára költözött, és ehhez a csapathoz igazolt. A Városi Szabadidő Központ műszaki csoportvezetője lett.

Százhalombattán él, de sokszor hazalátogat Újszászra, és az újszászi futónapok rendszeres résztvevője. A triatlon egyik hazai úttörője, aki kitartásával, sportszeretetével példakép lehet mindannyiunk számára. Ő Újszász első válogatott sportolója.

 

2021: Mérész Zoltán

 

 

1974-ben született, iskoláit Újszászon végezte. Édesapja is kitűnő futballista, majd edző volt, így egyenes út vezetett számára a focipályára, valószínűleg már az óvodában is labda volt a jele.

15 évesen már a felnőtt csapatban játszott, és gyorsan meghatározó játékosa lett az újszászi csapatnak a villámgyors, remek bal lábbal megáldott csatár.

1995-ben Újszász történetében először nyerte meg a megyei első osztályú bajnokságot és jutott fel az NB III.-ba a labdarúgó-csapat, amelynek egyik kulcsjátékosa volt.

1997-ben az NB III-as bajnokság utolsó fordulójában az újszászi csapat 9-1-re győzte le a Multi Rocco együttesét. A mérkőzésen Mérész Zoltán egymaga 8 (!) gólt szerzett. „Sajnos” ez felkeltette a magasabb osztályú csapatok érdeklődését, végül a Nyíregyháza igazolta le.

1997-től 2001-ig az NB I/B-ben a Nyíregyháza, a Demecser, majd a Kunszentmárton színeiben szerepelt, és ezekben a csapatokban is megbízhatóan szállította a gólokat.

2001-2003. Külföldön is kipróbálta magát, osztrák csapatában is nagyon szerették a gólerős magyar csatárt.

2004-ben visszatért Újszászra, és bár egy ideig komoly térdsérüléssel bajlódott, mégis visszaküzdötte magát a pályára.

2006-ban újra megyei bajnokcsapatot ünnepelhettek Újszászon, amelynek tevékeny részese volt Mérész Zoltán. Közben már elkezdett edzősködni - nem is akárhogyan -, az ifjúsági csapat is aranyérmes lett az ő vezetésével.

2008-2009-ben részt vett a nagy kupamenetelésben, amikor több magasabb osztályú csapatot is kiverve a legjobb 16 közé jutásért vívott meccsen esett csak ki az újszászi csapat az akkor NB I-es REAC ellen.

Már jóval harminc felett is lehetett rá számítani mind játékosként, mind játékos edzőként, ha úgy hozta a helyzet.

2015 óta folyamatosan az újszászi felnőtt csapat vezetőedzője, amely hosszú évek óta a megyei első osztály mezőnyének stabil szereplője. Nem kis részben a kemény munkát megkövetelő, következetes edzőjének, azaz Mérész Zoltánnak köszönhetően.

 

2018: Zérczi János

 

 

Zérczi János 1941-ben született Békéscsabán. Újszászi születésű szülei akkor ott éltek. Édesapja 1945-ben elhunyt. Ekkor özvegy édesanyjával hazaköltöztek az anyai nagymamához Újszászra. Az általános iskolát Újszászon a Hosszú iskolában végezte. Utána Szolnokon a Gépipari Technikumban tanult. Érettségi után a MÁV Tisztképző Intézet Felsőfokú Technikumában szerzett képesítést. Egyetlen munkahelye volt. Szolnokon MÁV Járműjavítóban dolgozott. Itt volt ipari tanuló, szerszámkészítő csoportvezető, majd 1985-től 2001-ig az alkatrészgyártás és tűzi-kovács terület művezetője. 46 évi szolgálat után ment nyugdíjba. Feleségével, Földi Klárával és fiával a Bakó soron élnek. Kertészkedik, és fiával vasútmodellezik.

Édesapja nyomdokait követve, aki 1939 előtt néhány évig az Újszászi Testedzők Egyesületének, majd a Békéscsabai MÁV SE kapusa volt, 1957-ben Újszászon a Törekvés Sportegyesületben kezdett védeni. Első edzője Mihályi István volt. Néhány év elteltével már a felnőtt csapatban védett. Tagja volt a Bulyáki József edző vezetésével, akkor Újszászi MÁV Sportegyesület néven a Szolnok Járási Csoportban bajnoki címet nyert csapatnak, amely újra a megyei I. osztályba jutott. Régi játékostársai közül már csak kevesen élnek: Kovács György, Kővári József, Simon János, Zimonyi István.

1961 októberében bevonult Kalocsára, ahol 1963 novemberéig a megyei bajnokságban szereplő Honvéd Szamuely Tibor SE kapusa volt. A csapat megnyerte a megyei bajnokságot. A kalocsai csapatban Zérczi János néhány mérkőzésen az NB III-ban is védett. Leszerelése után a Szolnoki MÁV NB II-es csapatába igazolt. A szakemberek nagy jövőt jósoltak neki. Jól is ment a védés. Sajnos, 1964 júniusában a Nyíregyháza elleni NB-II-es meccsen súlyosan megsérült. Az aktív labdarúgást abba kellett hagynia. Sérülése sok fájdalmat, sok orvosi kezelést okozva egész életére kihatott.

Zérczi János rövid, de sikeres sportpályafutása során méltóképpen képviselte az újszászi labdarúgást.

 

2017: Herczeg Gábor

 

 

Herczeg Gábor 1990-ben született Szolnokon. Tanulmányait a Vörösmarty Mihály Általános Iskolában és az Újszászi Műszaki Szakközépiskolában és Gimnáziumban végezte, majd ugyanitt kétéves logisztikai ügyintéző vizsgát tett. 2013 óta a szolnoki Príma Csapágy Kft-nél dolgozik, mint SKF csapágy értékesítő. A lábtoll-labdával testvére, Herczeg Csaba révén ismerkedett meg, aki kiváló játékos volt. 1997-ben országos felnőtt bajnokságot, 1998-ban German Opent és Hungarian Opent nyert. Példáját követve Herczeg Gábor 2004-ben kezdett el lábtoll-labdázni. Szívós, kitartó munkával korcsoportról korcsoportra erősödve, fejlődve a legjobbak közé küzdötte fel magát.  Jelenleg Tóth Gáborral – aki csapattársa és páros társa – a magyar lábtoll-labdázás kiemelkedő alakjai és az újszászi lábtoll-labdázás legeredményesebb versenyzői.

Herczeg Gábor fontosabb eredményei:

• 50-szer játszott a magyar válogatottban
• 2010-ben Zhongshanban férfi párosban Takács Zoltánnal világbajnoki bronzérmes, 2015-ben, Rómában egyéniben világbajnoki bronzérmes.
• 6-szor nyert Európa-bajnokságot
• 8-szoros Hungarian Open győztes.
• Egy-egy alkalommal German Open, French Open és Austrian Open győztes.
• 23-szor nyert Felnőtt Országos Bajnokságot
• 18-szoros Magyar Ranglista győztes
• 2015-ben az Év játékosa volt

Szabadidejében szívesen űz más sportágakat is. Jól tollaslabdázik, jól teniszezik és fallabdázik. A versenysportban, a lábtoll-labdázásban elért kimagasló sikereiért kapta meg a díjat.

Reméljük, hogy Újszász város sport díjasaként még sokáig a pályán láthatjuk, és még sok dicsőséget szerez az újszászi és a magyar lábtoll.

 

2016: Kaló Jenő

 

 

Kaló Jenő 1955-ben Újszászon született. Az általános iskolát Újszászon végezte. Az esztergomi Temesvári Pelbárt Ferences Gimnáziumban érettségizett, majd Budapesten, a Pénzügyi és Számviteli Főiskolán üzemgazdász oklevelet szerzett. Ezt követően a jászboldogházai tsz-ben dolgozott belső ellenőri, üzemgazdászi és főkönyvelői munkakörökben. Ebben az időszakban szerzett könyvszakértői és adószakértői végzettséget.

Mindene volt a sport. Volt játékos, edző, sportvezető. Kapcsolata a sporttal, a labdarúgással 12 éves korában kezdődött, amikor Vágó Kálmán és Kálózi Károly, a Mester 1967-ben megalakította az akkori Úttörőcsapatot. Ettől az időponttól 1980-ig Újszász igazolt labdarúgója volt. 1969-től-1973-ig az ifjúsági csapat játékosa volt, de Varga László edző a kupamérkőzéseken már fiatalon a felnőtt csapatban is sokszor szerepeltette. 1973-tól-1980-ig a felnőtt labdarúgócsapat állandó játékosa volt. A szakosztályvezető Boros Antal volt, akivel az ifi csapat 1968-ban bajnokságot is nyert.

Az aktív labdarúgást befejezve edzősködni kezdett. Az 1980-as évek közepén a serdülő csapat edzője volt, ahol munkáját Nagy Ferenc segítette. Ebből a csapatból 8-9 játékos a felnőtt csapat keretébe is bekerült, többen – Czapkó Róbert, Konka Csaba, Mérész Zoli – NB-s játékosok lettek.

Ezen időszakot követően Mérész József és Gulyás András edzősége idején megbízott edzőként is segítette a labdarúgást, és különböző tisztségeket látott el a szakosztályban. Ő ült a kispadon, amikor az 1986/1987-es bajnokágban az újszászi csapat történetének gólcsúcsát érte el Örményes ellen. A felnőttek és az ifjúságiak hatalmas fölénnyel nyertek. 1995-ben, amikor Újszász megnyerte a megyei bajnokságot, és első ízben lett NB III-as csapat, akkor a sportegyesület labdarúgásért felelős elnökhelyettese volt.

Jelenleg a gazdasági élet területén egyéni vállalkozóként tevékenykedik több területen. Újszász Város Pénzügyi és Területfejlesztési bizottságának külső tagja. Sokat tett, tesz Újszász város külföldi kapcsolatainak kialakításáért, ápolásáért a Paliccsal, Zentával, Hajdújárással és Debicával folytatott sportkapcsolatokért.

Az elmúlt időszakban projektmenedzserként, a Közép-Tisza-Zagyva Vidékfejlesztési Egyesület tagjaként aktív szerepe volt a sportpálya és létesítményei fejlesztésére kapott közel 20 millió Ft-os vissza nem térítendő Leader támogatás megszerzésében.

Edzőként, sportvezetőként mindenkor feladatának tekintette, tekinti a fiatal sportolók egészséges, igényes életmódra történő nevelését, a munka elismertetését, az önértékelő készség fejlesztését, a másik tiszteletét, értékeinek megbecsülését, melyek szerinte az életre váló felkészítés állomásai.

 

2015: Az UVVSE 1994-95. évi bajnoki szezonban megyei bajnok felnőtt labdarúgócsapata és szakvezetése

 

 

2015-ben ünnepli fennállásának 90. évfordulóját az Újszászi Városi Vasutas Sportegyesület. Újszászon a szervezett sportolás a labdarúgással kezdődött. Az újszászi sporttörténet, az újszászi labdarúgás legfényesebb eredménye húsz éve, 1995. június 11-én Szolnokon, a Vegyiművek pályáján született. Amikor Varga Sándor FIFA játékvezető 2-0-s újszászi győzelemnél lefújta a mérkőzést, több száz újszászi szurkoló rohant be a pályára, ünnepelte, ölelgette kedvenceit, locsolta a pezsgőt. Az újszászi labdarúgócsapat fennállása során először megnyerte a megyei I. osztályú labdarúgó-bajnokságot, és feljutott az NB III-ba. A bajnokság megnyerésekor Fehér János volt a sportegyesület elnöke, Kaló Jenő a sportegyesület elnökhelyetteseként felügyelte a labdarúgást, a labdarúgó-szakosztály vezetője id. Szilvási Ferenc volt. A csapat felkészülését Mérész József és Kovács György edzők irányították. Bakos Sándor gyúróként segítette a csapatot.

A játékosok, akik kivívták a nagyszerű eredményt: Almási János, Erdei Tibor, F. Tóth István, Katona Károly, Konka Csaba, Kónyár Krisztián, Mérész Zoltán, Nagy György, Nagy István, Pető Béla, Rézsó Péter, Rézsó Tamás, Sipos János, Szabó Zoltán, Szaszkó Csaba, Szilvási Ferenc, Szőnyi József, Varga István, Viola Kálmán, Vígh Gábor.

Sajnos, a siker részesei közül id. Szilvási Ferenc, Bakos Sándor és Erdei Tibor már nem élnek. Emlékezzünk rájuk tisztelettel.

A szurkolók nagyon szerették a csapatot. Rengetegen elkísérték az idegenbeli mérkőzésekre, így sokszor ott is hazai környezetben érezhette magát a csapat.

Újszász Város Önkormányzata példának állítja a mai fiatalok elé a 20 éve megyei bajnokságot nyert csapatot.

 

2014: Sipos Pálné

 

 

Sipos Pálné Bakó Erzsébet 1944. február 10-én, Újszászon született. Az általános iskolát Újszászon végezte. 1958-tól 1962-ig Szolnokon a Vásárhelyi Pál Közgazdasági Technikumban tanult. 1962-ben közgazdasági technikusként, képesített könyvelő, vállalati tervező és statisztikus szakképesítést szerzett. 1962-től 1972-ig első munkahelye Szolnokon az Agroker-nél volt. Utána rövid ideig az Újszász és Vidéke Takarékszövetkezetnél, majd 1972 áprilisától hét évig az Újszászi Vízmű Társulatnál volt alkalmazásban. Innen került 1979-ben a Nagyközségi Tanácshoz, ill. a polgármesteri hivatalhoz, ahol 2000-ig dolgozott.

Három gyermeke van. Anikó, Csaba és Pál, mára sikeres diplomás emberek.

A sportegyesület gazdasági vezetőjének 1972 áprilisában Czétényi László, az akkori sportegyesületi elnök kérte fel. Ám hét év után az elnökség és a könyvelés a termelőszövetkezetbe került, így Sipos Pálné megbízatása megszűnt. 1997-től ismét ő kapott megbízást, immár a városi egyesületként működő Újszászi Városi Vasutas Sportegyesület gazdasági és adminisztrációs ügyeinek intézésére, és végezte lelkiismeretes munkáját Fehér János, Dobozi Gyula és végül Bálint Ferenc sportegyesületi elnökök irányításával.

Az egyesület kezdetben nagyon kis összeg, pár százezer forint felett rendelkezett. Munkája első szakaszában labdarúgás, kézilabda, sakk és asztalitenisz szakosztály működött. Később a kézilabda megszűnt, de a duatlon–triatlonnal és a lábtoll-labdával bővült a tevékenység. Az egyesület taglétszáma és a költségvetési főösszege is jelentősen megnőtt. 2013-ban a létszám közel 300 fő, a költségvetési főösszeg a különböző pályázatok eredményeként 39 millió Ft volt. Ezek a változások jelentősen megnövelték a gazdaságvezetői feladatokat, amelyeket sikeresen teljesített.

Sipos Pálné közel 25 évig végezte az egyesület könyvelését, készítette a bevallásokat és a jelentéseket, vezette a különböző nyilvántartásokat, leltárokat, jegyzőkönyveket. Szívesen végezte munkáját. Jó kapcsolatot alakított ki az egyesület vezetőivel, sportolóival. Lelkiismeretes munkájával hozzájárult a sportegyesület sikeres és eredményes működéshez.

 

2013: Id. Szilvási Ferenc

 

 

Újszász Város Önkormányzata id. Szilvási Ferencet a város sport életéért végzett kimagasló tevékenységének elismeréséül Sport Díjban részesítette.

Id. Szilvási Ferenc 1940-ben született, tősgyökeres újszászi lakos. Bár versenyszerűen soha nem sportolt, a sportot mindig nagyon szerette. 1981-ben került az újszászi labdarúgókhoz, amikor a focicsapat történetének talán éppen legrosszabb periódusát élte. A szakosztály ügyes-bajos dolgait azonban mindig intézni kell, amely nem látványos munka, e nélkül azonban nem működnek a dolgok. Ebben vállalt komoly szerepet id. Szilvási Ferenc mindenféle juttatás nélkül, önzetlenül harminc éven keresztül, 1981-től egészen 2011-ig. Az általa betöltött pozíciót nevezhetjük intézőnek vagy technikai vezetőnek, a lényeg az, hogy az igazolások, sportorvosi engedélyek, jegyzőkönyvek mindig precízen rendben voltak, a játékosoknak, edzőknek csak a futballra kellett koncentrálni. A labdarúgó szakosztálynál eltöltött három évtized alatt számtalan alkalommal szervezte és vett részt tevékenyen is a futballpálya és környezetének csinosítására irányuló társadalmi munkákban, amelyekért a résztvevőknek általában egy jó pörkölt és egy-két sör volt a munkadíja. Közben az eredmények is egyre jobbak lettek. Id. Szilvási Ferenc aktív részese volt 1995-ben a megyei első osztályú bajnokság megnyerésének, majd a több évig tartó NB III-as szereplésnek is. Jó kapcsolatot ápolt a játékosokkal, sportvezetőkkel, sőt még a játékvezetőkkel is. A megye futballpályáin mindenütt ismerték, elismerték.

Ezúttal Újszász városa köszönte meg a munkáját azzal, hogy 2013-ban a Sportdíjat id. Szilvási Ferenc kapta.

 

2012: Varga László

 

 

Újszász Város Önkormányzata Varga László sakk szakosztályvezetőt kimagasló sporttevékenységéért Sport Díjban részesíti.

Varga László 1968 augusztus 19-én Szolnokon született. Az általános iskolát Újszászon, a közgazdasági szakközépiskolát és a Kereskedelmi Főiskolát Szolnokon végezte. 20 éve az adózással foglakozik. Jelenleg a Nemzeti Adó és Vámhivatal Jász-Nagykun-Szolnok megyei Igazgatóságának osztályvezetője.

Sportcsaládba született. Édesapja 1964-67 között az NB II-es „nagy” Szolnoki MÁV labdarúgója, később az újszászi csapat játékos-edzője volt. Ezért talán nem véletlen, hogy Varga László első sportága is a labdarúgás volt. 1980-ban serdülő futballistaként első edzője édesapja volt. Ő tanította meg sakkozni is. A foci mellett Nagy Béla tanár úr irányításával asztaliteniszezett, a sakkozóknál Fekete József foglakozott vele.1982-től Ragó László volt a mestere. Sokat tanult Perényi Bélától, a Szolnoki Mezőgép első táblásától, a fiatalon elhunyt sakkolimpikontól.

Gyors fejlődése után, 1998-ban már az Egyetemi Országos Bajnokság III. helyezettje. 1989-től a Nagy János és Ragó László által vezetett NB II-es újszászi sakkcsapat tagja. A csapat 1999-2001-ben az NB I/B-ben játszott. 1991-ben megyei egyéni bajnok, 1992-ben Szabad Föld Kupa egyéni és csapatbajnok. 1993-ban Levelezési Sakk Vidékbajnok, 1997-ben Levelezési Sakk Országos Bajnok, mesteri fokozattal a Levelezési Sakk Európa-bajnokságon részt vevő magyar csapat tagja.

2000-ben átvette a szakosztály vezetését Nagy Jánostól. Az I. csapat az NB II-ben, a II. csapat a megyei bajnokságban szerepel. Irányításával az I. csapat 2005-ben megnyerte az NB-II-őt. A 2011/2012-es bajnokságban második helyezést ért el. Varga László a csapat 5-6. táblásaként, ponterős játékosaként járult hozzá a jó eredményekhez. Élő pontjainak száma 2200.

1992 óta a megyei sakkszövetség titkára. 2005-ben sakk edzői képesítést szerzett. A szakosztály legjobb serdülő és ifjúsági játékosainak felkészítője. Nevéhez fűződik a Fekete József emlékverseny ,a Szász Kupa nemzetközi verseny létrehozása, folyamatos megszervezése, valamint a sakk diákolimpiák lelkes támogatója.

Újszász Város Önkormányzata Varga Lászlót kiemelkedő versenyzői és sportvezetői eredményeiért Városi Sportdíj kitüntetésben részesíti.

 

2011: Tóth Gábor

 

 

Tóth Gábor Szolnokon született 1982-ben. Az általános és a középiskolát Újszászon végezte. 2006-ban a Semmelweis Egyetem Testnevelési és Sporttudományi Karán testnevelő tanári, 2008-ban gyógy testnevelő tanári oklevelet szerzett. 2008 óta a Vörösmarty Mihály Általános Iskola testnevelő tanára.

Tóth Gábor nyolc éves kora óta vesz részt Újszász sportéletében. Kicsi gyerekként először a futóversenyek rendszeres résztvevője volt, majd az olimpiai ötpróba sportágai: a gyalogtúrázás, a kerékpározás, az úszás és a vízitúrázás következett. Duatlonban és triatlonban gyermek és serdülő korcsoportban az országos ranglista élcsoportjához tartozott. A duatlon országos bajnokságon 6., a Diákolimpián csapatban 3., egyéniben 6. helyezést ért el. Öt alkalommal úszta át a Balatont, és lefutotta a 42 kilométeres maratoni távot is.

1993-ban az elsők között kezdett lábtoll-labdázni, és kitartó edzésmunkával lett a magyar lábtoll-labdázás nemzetközileg is elismert legeredményesebb versenyzője. Sikereit a következő eredmények fémjelzik: 77-szeres magyar válogatott, 6-szoros Európa-bajnok, háromszoros világbajnoki bronzérmes, 15-szörös magyar bajnok, 12-szeres Hungarian Open bajnok, háromszoros German Open Bajnok. Többször volt az év lábtoll-labdázója és a megye legjobb sportolója, 2005-ben a Magyar Köztársaság Jó tanulója-jó sportolója címet is kiérdemelte. A fiatalabb lábtoll-labdázók felkészülését edzőként segíti.

Tóth Gábor a lábtoll-labdán kívül más sportágakban is a rendezvények rendszeres résztvevője, szervezője, az iskolai sportélet motorja, sok gyermek példaképe.

Sportszeretete, elhivatottsága, eredményessége tette méltóvá a Sport Díjra. Reméljük, hogy testnevelő tanárként, versenyzőként, edzőként, szervezőként még sokáig meghatározó alakja lesz Újszász sportéletének.

 

2009: Boros Antal sportvezető

 

 

Boros Antal Köröstarcsán született 1933-ban. Az általános iskola hét osztályát Kerekdombon végezte el, a nyolcadik osztályt Újszászon.Városunkba 1958-ban került. Szolnokon a Fűtőház Főnökségen kezdett el dolgozni mozdony kazánfűtőként. Onnan 1963-ban az újszászi Tüdőszanatóriumba került, szintén kazánfűtői munkakörbe. Innen is ment nyugdíjba.

1959-ben kötött házasságot Lukács Annával. Két gyermekük született. Ugyanebben az évben Krutilla József kérésére kezdett el a sporttal foglalkozni, eleinte mint rendező, majd pénztáros, és segített a pálya-karbantartási munkákban is.

Később az ifjúsági csapat edzéseit vezette, majd a serdülőkkel is eredményesen foglalkozott. Ezt bizonyítja, hogy az ifjúsági csapat 1968-ban megyei bajnokságot nyert. Neveltjei közül sokan a felnőtt csapat meghatározó játékosai lettek.

A '70-es évek elejétől szakosztályvezetőként tevékenykedett. Nevéhez fűződik a klubhelyiség kialakítása, berendezése. Leleményességét bizonyítja, hogy ezen kiadásokhoz úgy biztosította a fedezetet, hogy az üveg sör egy forinttal drágább lett, és az a tény, hogy a pályán akkor is volt sör, amikor azt szinte egész Újszászon nem lehetett kapni.

Gondoskodott arról, hogy vidékre utazáskor mindenki kapjon néhány szendvicset, amit a játékosok örömmel fogadtak. Nagy dolog volt az a gondolata is, hogy az ifjúsági csapat játékosainak edzés után sportszakmai oktatást tartott, melyhez az ismereteket szakkönyvekből tanulta meg. Bizonyos játékszabályok ismertetésére jól ismert játékvezetőket kért meg Szolnokról.

Sportvezetői tevékenységét 1980-ban fejezte be, de azóta is kijár a csapat hazai mérkőzéseire, alkalmanként az edzéseket is megtekinti. Szívesen dolgozott Mihályi Istvánnal, Krutilla Józseffel, id. Kaló Jenővel, Szebeni Józseffel, Czigony Istvánnal és Podmaniczki Józseffel. Mindegyiküktől tanult valamit, átvett valamit a sport szeretetéből.

 

2008: Szilvási Ferenc

 

 

Szilvási Ferenc 1967-ben született. Az általános iskolát Újszászon, a középiskolát Szolnokon végezte. A Kereskedelmi és Vendéglátóipari Főiskola Szolnoki Tagozatán 1988-ban kereskedelmi üzemgazdász végzettséget, majd 2005-ben regionális gazdasági szakértő másoddiplomát szerzett. Szolnokon dolgozik, mint a Hervais Áruház vezetője.

Gyorsan eldőlt, hogy labdarúgó lesz, mert közel lakott az Úttörőparkhoz, amely a "grund" szerepét töltötte be az 1970-es, '80-as években. Nem rossz "nevelőmunka" folyhatott itt, hiszen az ott játszók közül többen is igazolt focisták lettek. Szilvási Ferenc első igazolását 1977-ben töltötték ki. A serdülőben első edzője Varga László volt. A nyolcvanas évek eleje nagyon rossz periódusa volt az újszászi labdarúgásnak, így az ifi csapatban szinte nem is szerepelt, hanem már tizenhat évesen a felnőtt csapatba került, ahol 2004-ig játszott. Sokszor csábították NB I-es csapatok is, de mindig Újszászon maradt. Mindössze egy szezonban játszott Martfűn. Több mint két évtizedet játszott folyamatosan az újszászi csapatban. Szerencsére elkerülték a sérülések, kiállítva pedig egyszer sem volt. Tagja volt a bajnokcsapatnak a megyei első, illetve másodosztályban is. Mindkét osztályban volt gólkirály is. Legemlékezetesebb eredménye 1995-ben a megyei bajnokság megnyerése volt, Újszász ekkor jutott fel először az NB III-ba. A következő kiemelkedő eredmény az NB III-ban 1999-ben elért bronzérem, amely az újszászi labdarúgás eddigi legnagyobb sikere. Körülbelül 600 mérkőzést játszott újszászi színekben, amelyeken közel 300 gólt rúgott. A szurkolók ma is szívesen emlékeznek a Szilvási cselekre és a nagy szabadrúgásokra. A labdarúgást manapság kispályán műveli. A városi bajnokságban visszatért "nevelőegyesületébe", az Úttörőparkba.

Még aktív labdarúgóként elvégezte az edzőképző tanfolyamot, majd megszerezte az UEFA "B" licencet. Volt edző a serdülő csapatnál, játékosedző a felnőtteknél. Jelenleg annak az újszászi labdarúgócsapatnak az edzője, amelyik a 2007/2008-as szezonban ezüstérmes lett a megyei első osztályú bajnokságban, és amelyik a Magyar Kupában a legjobb 32-ben van azon az országos táblán, ahová korábban még soha nem jutott újszászi focicsapat.

Hosszú ideje tagja a sportegyesület elnökségének. A helyi foci hírekről 1990 óta tudósítja az Újszászi Híradót. Pár éve az újszászi honlapon megjelennek írásai.

 

2007: Bálint Ferenc

 

 

Bálint Ferenc 1972-ben gépésztechnikusi végzettséget szerzett a Szolnoki Gépipari Technikumban. Az iskolai sportba, mint atléta és labdajátékos kapcsolódott be. A középiskola elvégzése után műszaki területen dolgozott. A szolnoki Ganz Villamossági Művek fődiszpécsere volt. 1986-tól magánvállalkozó. Vállalkozása, a Bálint Bt. műszaki és vendéglátói tevékenységet folytat. 1999 óta a Szász Vendégház tulajdonosa, amely rendszeresen nemzetközi és országos sakkversenyek helyszíne.

Bálint Ferenc jelentős közéleti tevékenységet folytat. 2002-ben megalapította a Vállalkozók Egyesületét, amelynek azóta is elnöke. 2003-tól a város legrégebbi, 1925-ben alapított és legnagyobb létszámú, öt szakosztályban közel háromszáz sportolót foglalkoztató Újszászi Városi Vasutas Sportegyesület elnöke. 2002-2006-ig a városi képviselő-testület tagja, a Településfejlesztési Bizottság elnöke. A Közbiztonságért Alapítvány kuratóriumi tagja, a Városi Civil Fórum alelnöke. A Szent Vendel szobrot helyreállító Szent Vendel Társaság tagja.

Minden tevékenységében kötődik a sporthoz. Mint vállalkozó rendszeres támogatója a különböző sportágakban megrendezett újszászi sporteseményeknek, mint vendéglátós hosszú évek óta részt vesz az Újszászon megrendezett országos és nemzetközi lábtoll-labda és sakkversenyek szervezésében, a versenyekhez kapcsolódó vendéglátás színvonalas biztosításában. Mint városi képviselő sokat tett a sport infrastruktúra fejlesztéséért. Különösen nagy érdemei vannak a sportöltöző bővítésének megvalósításában, a sportpálya és környéke szebbé és rendezettebbé tételében. Mint egyesületi elnök eredményesen vezeti a város legnagyobb civil szervezetét, a 2005-ben Városi Sport díjjal kitüntetett Újszászi VVSE-t. Szívügye az utánpótlás nevelés, amelynek eredményeire büszke lehet a város lakossága.

 

2006: Nagy János sportvezető

 

 

1931-ben született Újszászon. Évtizedekig villanyszerelőként dolgozott Szolnokon. 1954-ben jelentkezett először játékra Fekete Józsefnél, az újszászi sakk szakosztály vezetőjénél.

1962-től 2006-ig nagyszerű teljesítményeket ért el. Játszott a megyei I-II. osztályban, az OB II-ben és az OB-I/B-ben. Hol aktív játékosként, hol játékos vezetőként, hol szakosztályvezetőként szerepelt. Közreműködésével minden kategóriában sok újszászi siker született. Ha szükség van rá, még most is táblához ül, és kisegíti a csapatot.

Újszász neve fogalommá vált az ország sakk életében. 1992-ben a Sakk Szabadföld Kupa országos döntőjének megrendezése olyan mintaszerű volt, hogy még két alkalommal Újszászt kérték fel rá. Nagy János motorja volt ennek a munkának. A sakk szakosztály sikerei is tőle erednek. A Szász Kupák, az emlékversenyek és az ifjúsági versenysorozatok létrehozásában is jelentős munkát végzett.

1992-től 2002-ig a labdarúgó-szakosztályért is rengeteget dolgozott. Ez idő alatt több támogatót nyert meg, akik jelentős anyagi segítséget nyújtottak a szakosztálynak, és sokan vállaltak önkéntes munkát a labdarúgás létének, fejlődésének érdekében.

Jelentős a tevékenysége a külföldi sportkapcsolatok megalapozásában is. Közreműködésével kifejlődött a palicsi, a zentai és a hajdújárási labdarúgókkal való együttműködés.

27 éve az Újszászi Városi Vasutas Sport Egyesület elnökségi tagja.

 

2005: Újszászi Városi Vasutas Sport Egyesülete

 

 

Újszász Város Önkormányzata a sport területén, az egészséges életmódra nevelés érdekében a városért és a város lakóiért végzett hosszú és eredményes munkáért Sport Díjban részesíti a fennállásának nyolcvanadik évfordulóját ünneplő Újszászi Városi Vasutas Sportegyesületet.

Az egyesület 1925-ben UTE, Újszászi Testedző Egylet néven alakult. A Vasutas nevet 1945-ben vette fel. Később Termelőszövetkezeti Sportkör, Újszászi Sportegyesület néven is működött. A Vasutas nevet 1998-ban vette fel újra.

Az egyesület az eltelt nyolcvan évben testedzési, szórakozási lehetőséget biztosított Újszász fiatalságának. Ma öt szakosztályban több mint 250-en sportolnak. A 80 éves labdarúgó szakosztályban különböző bajnokságokban öt korcsoportban több mint százan versenyeznek és biztosítanak szórakozást szurkolóiknak. A 60 éves sakk szakosztály az NB-II. élcsoportjába tartozik. Rangos felnőtt és ifjúsági egyéni versenyekkel öregbítik városunk hírnevét.

Ötven éves múltra tekint vissza városunkban az asztaliteniszezés. Ez a sportág is sokaknak szerez örömet.

A triatlon sportág 1984 óta ismert Magyarországon. Sportolóink az elsők között kapcsolódtak be a triatlonozásba és a duatlonozásba. A triatlon mindhárom számát külön-külön is gyakorolják. Átússzák a Velencei tavat, a Balatont. Kerékpároznak az ország különböző tájain. Futnak rövidtávtól maratoniig mindenféle távokon.

1993-ban ismerték meg az újszásziak a lábtoll-labdázást. Rövid idő alatt nagyon népszerű lett a Kínából érkezett sportág. Jelenleg több mint százan hódolnak ennek a látványos és szórakoztató játéknak. Újszász számos nemzetközi versenynek, köztük világbajnokságnak, Európa-bajnokságnak adott már otthont. Az újszászi versenyzők is sok országba, többek között Kínába is eljutottak. Mindenütt jól szerepeltek. Ismertté tették Újszász nevét a világban.

Újszász lakossága szereti a sportot. Büszke az egyesület sportolóinak eredményeire, hagyományaira. Szereti és elismeri az egyesületben folyó munkát.

 

A kitüntetést Bálint Ferenc elnök és Fehér János ügyvezető elnök vette át.

 

2004: Diószegi Sándor (posztumusz) testnevelő tanár, kézilabdaedző

 

Diószegi Sándor 1943-ban született Endrődön. A mezőtúri középiskolából, mint kiváló sportoló, felvételt nyert a Testnevelési Főiskolára, ahol versenyszerűen kézilabdázott. A diploma megszerzése után, 1965-ben került Újszászra tanítani, az akkor még általános iskola és gimnáziumba. Maga köré gyűjtötte a tehetséges fiatalokat, és több sportágban versenyeztette őket.

A helyi sportegyesületen belül játékos edzőként megalapította a férfi kézilabda-szakosztályt. A női kézilabdacsapatot a gimnázium színeiben versenyeztette. Mindkét csapat a megyei I. osztályban játszott. Sokat harcolt azért, hogy a labdarúgás mellett a kézilabda is támogatást kapjon. A lakosok közül egyre többen szerették meg a kézilabdát.

Az emeletes iskola udvarán a mindennapi munka mellett tanítványaival és más segítőkkel együtt megépítette a kézilabdapályát. 1973-ban, az új középiskola átadása után újabb pályát épített, ismét diákjai segítségével. Sok érem, serleg, plakett őrzi a megszerzett helyezéseket. A férfi kézilabdacsapat egy ízben megnyerte a megyei bajnokságot is.

Az iskolai versenyeken kívül szívügye volt a falusi szpartakiád is. Sportolóként, edzőként nagy szerepet vállalt abban, hogy az újszásziak sikeresek legyenek. Ő volt a gimnáziumi lövészklub vezetője is, melynek tagjai sokszor győztesként hagyták el a lőállásokat.

Reggeltől estig töretlen lendülettel, lelkesedéssel dolgozott 1980-ban bekövetkezett haláláig. Több diákja hivatásként választotta a testnevelői pályát. Tanítványai, sporttársai a mai napig is rajongással, szeretettel és tisztelettel emlékeznek rá.