Február elején igen meglepő beszélgetést folytattam Hajdú Robert barátommal. Szokásunkhoz híven a történelem volt a téma, azon belül Újszász történelme. Minden szóba jött, és közben csak úgy mellékesen megjegyezte, hogy tud egy helyet, ahol két címer van beágyazva egy beton talapzatba. Biztos szörnyen elcsodálkozhattam, mert arcomat aggódva figyelve folytatta. A címer egy idős hölgy udvarában van, és azt mondta, hogy nyugodtan el lehet onnan vinni, mert csak útban van. Hol, ki az és hasonló kérdések záporoztak barátomra, aki alig tudott válaszolni kérdéseimre.

Mivel szinte mindenkit ismerek a településen – minimum arcról –, ezért azonnal kérdezősködni kezdtem, hogy ki is az az idős hölgy, akinél ilyen kincs van. Így jutottam el özv. Sajben Istvánnéhoz. Igaz, hogy több mint 90 éves, azonban szellemileg még mindig friss. E frissességnek köszönhetően elmondta, hogy 1989-ben vásárolta meg a házat, de akkor már az udvart díszítette. Arra, hogy ki hozhatta ide, sajnos nem tudott válaszolni, de arra tisztán emlékezett, hogy az ő általa hallott legenda szerint a címer az Abonyi úti kastély bejárata fölött volt valamikor. Ezt követően megmutatta a szóban forgó kő címereket.

Nos, ekkor szinte akaratlanul kiszaladt a számon a kérdés. „Feltétlenül tetszik ragaszkodni ehhez a kőhöz?” Kicsit el is szégyelltem magam, azonban gondolkodási időt sem hagyva kaptam a választ: Vigyék nyugodtan! – Köszönjük – nyögtem, és ámulva simogattam a kőbe vésett Orczy család címerét, illetve a mellette álló „Mókusos” címert.

Útban hazafelé zakatolt az agyam. Mikor és hogyan hozzuk el, hol tároljuk, és hova kellene kiállítani ezt a kő kincset, hiszen ilyen tárgyat vétség otthon, saját élvezetre tartani.

Ekkor nem várt helyről jött a segítség. Február 11-én megalakult a Vörösmarty hagyományőrző csoport, akik felajánlották segítségüket.

A megtalálás pillanata

2011. 02. 13-án Hajdú barátommal elindultunk, hogy begyűjtsük a címert. A helyszínen konstatáltuk csak, hogy ide nem igazán kell véső vagy kalapács. Idős tulajdonosa el is mondta, hogy az utóbbi vihar már nagyon mozgatta, és jobb is, hogy elvisszük, mielőtt valami kárt okozna a kő. Ekkor döbbentünk rá arra is, hogy mi ketten kevesek leszünk a kb. 150 cm átmérőjű, kicsit ovális, kb. 10 cm vastag mészkő címerekhez. Gyors gondolkodás és telefon, majd jött a segítség Hegedűs Attila és Kocsis István személyében. Mire megérkeztek, addigra kézzel kiszabadítottuk a címereket a beton fogságából. Összefogva aztán kigördítettük az autóba, majd hazaszállítottuk. Miután elszenvedtük ideiglenes helyére, alaposan szemügyre vettük, és arra a megállapításra jutottunk, hogy ezt tényleg közszemlére kell tenni, mivel Újszász történelméhez szervesen kapcsolódik, és igazi szép darab. Igen, de semmit nem tudunk a „Mókusos” címerről, sőt arról sem, hogy miért helyezték el így őket.

A címer

Nos, teljes tanácstalanságban ültem le a számítógép elé. A heraldika, mint tudomány, nekem kicsit misztikusnak tűnt. Annyit azonban elsőre sikerült kihámoznom, hogy a két címer elhelyezése azért történhetett így, mivel a két család tagjai valószínűleg összeházasodtak.

Mivel az egyik címert ismertem, így keresésem központjában a másik címer állt. Első nekifutásra nem igazán sikerült megtalálni azt a családot, aki ezt használta. Ezért segítséget illetve megerősítést kértem egy szintén kutató és heraldikában jártas személytől, Mézes Ádámtól. Megérzésem igaznak bizonyult. A két címer a házasságkötést követően került egymás mellé. Azonban ezt egy évszámhoz kell kötni. Nos, itt jött az Orczy család újszászi ágának története.

Báró Orczy György kamarással és főrendiházi tagjával karancsberényi gróf Berényi Erzsébet 1814-ben házasodott össze. Ezen a vonalon elindulva vizsgáltam meg a Berényi család által használt címert.

Mivel a Berényi család egy régi múltra visszatekintő család, így ezt néhány mondatban az olvasó elé is tárom.

Berényi Kakas János 1431. március 12-én Nürnbergben Zsigmondtól kapott címert apjával, Lászlóval, testvéreivel, Istvánnal és Balázzsal. A címeres levél teljes általánosságban emlékezik meg a Berényi grófok címerszerző ősének érdemeiről. Ez az ős: Berényi Kakas János, ki Rozgonyi István és György pozsonyi, nyitrai és komáromi főispánoknak volt bizalmas belső embere. Vele együtt két testvére István a budai káptalan kanonokja és Balázs, valamint atyjuk Kakas László is részesei a címeradománynak. Mindezek már az adomány korában régi nemesi állapotban voltak.

A Berényi grófok családjának múltja még teljes homályban van; annyi kétségtelen, hogy a kimutatható első ős a Berényfalvából való Bertalan, a nógrádi vár jobbágya, ki a XIII. század első felében élt. Tőle azután négy nemzedék a XIV. század közepéig levezethető. Ekkor azonban majd egy századon keresztül hézag következik, és a címerszerzőket e régi nemzedékkel összekötni sehogy sem tudjuk. A címerszerzőktől sem kétségtelen a további leszármazás. Ez csak a XVI. század első felében élt, és előbb János király, utóbb I. Ferdinánd pártján volt Berényi Andrástól, a család további nagyságának megalapítójától kezdve bizonyos.

Ismeretes, hogy a család rangja az újabb időben többször emelkedett fel. 1655-ben a bárói címet kapja meg; s az egyik ág 1700 táján, a másik pedig 1720. április 5-én emelkedik grófi rangra. A grófi címer mindenben megegyező az 1431. évivel. Megmarad a pajzsmező sárga színe, az ezüst korona, a balra fordított helyzet, annak dacára, hogy a pajzs egyenesen álló. Csak a csillag és a takaró színe változik át aranyra. A közhasználat ettől a pontosan megállapított ábrázolástól némi lényegtelen eltéréseket engedett meg; így pl. a balra néző mókus akárhányszor jobbra fordul, a csillag néhol nyolcágú és színe arany, ezüst, fekete közt váltakozik; a korona, pedig legtöbbször arany.

Ennyi kitérő után már érthető, hogy az ismeretlen címer kinek is a tulajdona. Azonban a két címer készítésének időpontja nem az 1814-es év.

Ehhez Újszász, Abonyi út 1. szám alatt található Orczy kastély építésének időpontját kell alapul venni. A kastélyt az 1880-as évek végén építette báró Orczy Andor. Tehát feltételezzük, hogy a címer páros ekkor készülhetett és került a kastélyra.

Azonban több kérdés is felmerült bennem és a kutatásban résztvevőkben is. Hol is díszítette a kastélyt a címer, miért került le onnan, és ki mentette meg az utókor számára. Bízom benne, hogy ezekre a kérdésekre a választ majd az idő megadja.

Használt irodalom:

Fejérpataky László és Áldásy Antal: Magyar címeres emlékek; Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság (1901, 1902, 1926)

Rife