Májusi cikkem témája a cukrok csoportja, melyeket szénhidrátoknak, szacharidoknak is nevezhetünk. Kémiailag az oxigéntartalmú szerves vegyületek közé tartoznak. Főként energiát szolgáltató tápanyagok, a szervezet legkönnyebben mozgósítható energiaforrásai. Léteznek nehezen és egyáltalán nem emészthető szénhidrátok is. Minden élőlényben található valamilyen cukormolekula építőanyagként, tápanyagként.

Sokféle szacharid ismeretes, melyeknek igen eltérőek a tulajdonságai, és a szervezetre gyakorolt hatásai. A természetben előforduló cukrokat sorolom föl, szerkezetük alapján csoportosítva.

1) Egyszerű cukrok közé tartozik a szőlőcukor (glükóz), a gyümölcscukor (fruktóz), nyákcukor (galaktóz). Ezek nem bonthatók kisebb molekulájú szénhidrátokra.

A glükóz a vér állandó alkotórésze, tápanyagként szállítódik a sejtekhez, illetve a raktározó szervekhez, az izmokhoz, májba, zsírszövetbe. A vérünk optimális glükóz koncentrációja 3.5-5.5 mmol/l, cukorfogyasztás után jelentősen megemelkedik. 1-1.5 órán belül maximális szintet ér el az elfogyasztott mennyiségnek megfelelően. A terheléses vércukor vizsgálat ezen a megfigyelésen alapul.

A fruktóz a gyümölcsökben, mézben jelentős mennyiségben fordul elő a többi cukorféle mellett. Mivel nem szükséges inzulin a hasznosulásához, a fruktóz készítményeket cukorbetegek is fogyaszthatják. Figyelni kell azonban arra, hogy a napi gyümölcscukor fogyasztás ne legyen több mint 30 g.

A galaktóz megtalálható porc-, ideg- és kötőszövetben, valamint a tejcukor egyik alkotóeleme.

2) Kettős cukrok, vagyis diszacharidok két egyszerű cukor kémiai összekapcsolódásával jönnek létre, mint pl. a malátacukor (maltóz) és a tejcukor (laktóz). A felnőtt népesség egy része érzékeny a tejcukorra, mert a laktózt bontó enzim működése nem megfelelő esetükben. Legismertebb diszacharid a nádcukor és a répacukor (szacharóz). Naponta csupán 70 g fogyasztható káros következmények nélkül.

Ez 20 db egyenként kb. 3.5 g-os mokkacukornak felel meg. Nagyon sok hozzáadott cukrot rejtenek a kész és félkész, valamint a gyorséttermi ételek, konzervek, felvágottak, gyümölcsös joghurtok, üdítők, szörpök, ízesített szeszes italok, az édes és sós sütemények, kekszek, péksütemények, egyes kenyerek, gyógyszerek, vitaminkészítmények, stb. Sajnos ezekkel és az egyéb édességekkel együtt már gyermekkorban eléri a cukorfogyasztásunk a 100 g-ot. Felnőtt korban akár 350 g-ot is kitesz. Ez a mennyiség kb. 100 db mokkacukornak felel meg, a megengedhető 20 db helyett!

3) Összetett szénhidrátok, poliszacharidok sok egyszerű cukormolekula összekapcsolódásával jönnek létre. Ebbe a csoportba tartozik a keményítő, glikogén, cellulóz, hemi-cellulóz, lignin. A keményítő a növényi gumókban, magvakban, hagymákban tartaléktápanyagként nagy mennyiségben raktározódik. A cellulóz a növények sejtfalát építi fel, fonalas szerkezetű rostokat képez. Ezek az élelmi rostok. Nem emészthetőek, viszont serkentik a bélmozgást, káros vegyületek, hizlaló, energia-dús táplálékok felszívódását csökkentik, kiürülésüket segítik.

A glikogén az izmokban és a májban raktározódik tartalék energiaként. A lebontás és a felépítés folyamatos.

A napi energia bevitel 50-60 %-a lehet szénhidrát. Ennek is legalább fele legyen növényi rost. Vagyis törekedjünk arra, hogy minél nagyobb arányt képviseljenek az élelmi rostok. Kitűnő forrásaik a gabonakorpák, rozs, hüvelyes zöldségek, brokkoli, alma, gyökérzöldségek, karalábé, stb. Utóbbiak nyersen is ízletes tízórait, nassolnivalót jelentenek számunkra.

Ha a tisztelt Olvasó szeretné csökkenteni a cukorfogyasztását, javaslom, hogy az édességek, desszertek és konzervek szelektálásával kezdje. Nagyon fontos, hogy ne legyen drasztikus a cukordiéta, hanem fokozatos. A finomított cukor napi mennyiségét 25 g-onként csökkentve szervezetének van ideje hozzászokni a túlkínálat csökkenéséhez. Ellenkező esetben szédülés, kellemetlen közérzet jelentkezhet. Szeretném hangsúlyozni, hogy a rendszeres vércukormérés mind a betegségek megelőzésében, mind kontrollálásában igen fontos.

Dr. Harangozó Helga