2004. októberében egy országos rendezvényen megismertünk egy fiatalembert, akit Fahri Ahmetinek hívnak. Néhány szóban szeretném őt bemutatni.

Fahri Koszovó Ferizaj (Uresevac) nevű városában albán kisfiúként látta meg a napvilágot 1977. április 13-án. A családja nem keresztyén. 10-11 évesen felkereste városa ortodox templomát, ahol először hallott Istenről. Már 12 évesen megszólította Isten. Ott kapott bibliáját nagy szomjúsággal kezdte el olvasni. Nagyon megragadták a bibliai történetek, különösen Jézus élete. Ennek hatására elhatározta, hogy Jézus Krisztust fogja követni. Osztálytársait is hívta, és magával vitte az ortodox templomba. Úgy gondolta, mások is részesüljenek abból az áldásból, amit ő kapott.
Családi tragédia miatt 14 évesen ott kellett hagynia a családi fészek biztonságát, melegét. Nagyon megrázó és hányatott életsors következett. Sokszor a hegyekben aludt, éhezett, szomjazott, sírt és fázott. Majd Macedóniába kerülve itt is, ott is akadtak keresztyén barátok, akik megszánták és befogadták.
Végre a kiúttalanságból kiút, a reménytelenségből remény támadt oly módon, hogy Aferdita, a nővére jogász hallgatóként a zürichi egyetemre került. Látva kisöccse helyzetét, a szárnyai alá vette, mindenképpen támogatni és segíteni akarta. Így jutott Fahri 16 évesen Svájcba. Rapperswilben egy étteremben dolgozott. 10-11 órai kemény munkája mellett nyelviskolába járt, ahol megtanult németül és angolul. Hat évet töltött itt. Szakácssegéd (kukta) és serfőző szakképesítést szerzett.
Miután nővére 23 évesen autóbalesetben meghalt, Fahri Svájcot elhagyva a török Antalyán szintén étteremben keményen dolgozva törökül tanult meg. Majd Olaszország következett. Trevizán munkája mellett olasz nyelviskolába járt, és nagy szorgalommal további nyelvet tanult meg.
Összegezve: 25 országban járt és megtanult 6 nyelven, szerbül, horvátul, angolul, németül, olaszul és törökül.
Ezek után Tiranában végezte bibliaiskolai tanulmányait. Közben angolul és német tolmácsként is alkalmazták.
A bibliaiskola befejeztével Koszovóba ment, hogy Isten szeretetét hirdesse az ott élő embereknek. A koszovói albánok nagy része iszlám vallású. Az ott élő szerbek pedig többnyire formális keresztyének. Így saját népe bizalmatlanul fogadta a keresztyén bizonyságtételt, ezért el kellett hagynia szülőföldjét.
Isten más utat készített számára. Magyarországra küldte, és kalandos úton Magyarországra vezette. 2003. októberében érkezett Budapestre. Egyetlen értéke, amelyet magával hozott: a Bibliája volt. Egy hónap múlva (UN) útlevelet kapott. 2004. december 1-jén érkezett Újszászra. Hetedik nyelvként a magyar nyelvet tanulja. Jön velünk családot látogatni és a szórvány-istentiszteletekre is. Sokat tanul magyarul, különösen a gyerekektől és fiataloktól, akik viszont figyelmesen hallgatják átéléseit, tapasztalatait. Buzdítja őket a Biblia kézbevételére, olvasására, komolyabb tanulmányozására. Az ő életében mindig nagy kincs volt Isten igéje. Világosságot jelentett számára. Életének legnehezebb megpróbáltatásaiban mindig Isten igéjéből kapott erőt, tanácsot, vezetést.
Mivel Fahri szeretne még megtanulni franciául, spanyolul és portugálul, ezért a Magyarországon eltöltött idő egy behatárolt idő. Jövőbeni célja egy nagyobb missziói szolgálat végzése tíz nyelven. Ehhez a célkitűzéshez kívánunk sok sikert, kitartást.
Addig is, az Újszászon eltöltött időt igyekszünk megbecsülni, és mindent megtenni azért, hogy jól érezze magát közöttünk, és jó emlékekkel távozzon, ha továbbmegy innen.

Rácz Lajosné