Egy négyhetes nyári oratóriumra kaptunk meghívást az utolsó hétre, ahol barátságosan vártak minket.

Belecsöppentünk egy jókora gyerekseregbe, hiszen az átlag napi létszám 100 főre volt tehető.

Minden reggel egy imádsággal kezdődött, amikor is Don Boscotól és Mazzarello Máriától kértünk olyan kitartást és türelmet, amivel ők is gondoskodtak a gyermekekről. A reggeli után megbeszéltük a délelőtti programokat, és elmentünk a kiscsoportos foglalkozásokra, ahol a nyári oratórium fő témáját, a „Leszel a barátom” jelmondatot fejtettük ki. Minden nap a barátság egyik fő jellemzőjéről beszélgettünk, más-más korcsoportokkal.

Napról napra finomabbnál finomabb ebédeket készítettek nekünk az Olaszországból érkezett Szalézi nővérek.

Kis pihenés után kezdődtek a kézműves foglalkozások, ahol a gyermekek több lehetőség közül is választhattak. Lehetett például pirográfiás képet és harisnyavirágot készíteni, valamint agyagozni és dekupázsolni is.

A délutáni sorversenyek is az oratórium vezérszálára: a „barátom megtalálására” volt felfűzve. A hőség enyhítésére különböző vizes játékokat találtunk ki, például vízzel teli üdítős palackokkal és vízi lufikkal.

A délutáni mulatságok után kezdődhetett a számunkra legnehezebb munka, a napi kiértékelés, ahol mindenki elmondhatta az aznappal kapcsolatos pozitív és negatív tapasztalatait. Majd megbeszéltük a másnapi programokat.

A négy hét alatt a gyerekeknek lehetőségük volt kirándulásokon részt venni, lovagolni, és egy egész napot töltöttek el az aquaparkban. A község lakói is aktívan részt vállaltak. Az utolsó napon a záró verseny állomásai egy-egy lakos otthonában voltak, valamint a főtéren megrendezett záró est a szülők közreműködésével valósulhatott meg. Az utolsó hét már ennek jegyében telt el. A gyerekek lázasan készültek apró színpadi jelenetekkel, táncokkal korosztályonként, amivel a péntek esti záró esten léphettek színpadra. Itt adták át a négyhetes versenyek jól megérdemelt kupáit a csapatoknak, valamint minden gyermek kapott egy apuka által kürtőskalácsot, amiből még nekünk is jutott.

De mégis, a gyerekek legnagyobb élménye a megyés püspök úr által celebrált hálaadó szentmise volt. Az eltöltött egy hét alatt rengeteg tapasztalatot szereztünk, és jobbnál jobb ötleteket gyűjtöttünk a helyi hittantáborhoz. Mindez a plébánosunk közreműködése nélkül nem valósulhatott volna meg.

Ezúton szeretnénk megköszönni támogatását, amely által ez az egy hét meghatározó élmény lesz életünkben.

Nagy Kata és Nagy Szilvia Zagyvarékasról
Makai Emese, Molnár Anna és Molnár András Újszászról