Május és június hónap – gondolom – sokunk számára az év legszebb hónapja. Csodálatos, ahogyan a természet virágba borul, az egész természet megújul. Nem csoda, hogy a természet csodálata sok egyszerű embert és sok nagy tudóst vezetett és vezet el a Teremtő Isten felismerésére.

Vissza kell gondolnom ilyenkor diákkori élményemre: az 1950-es évek végén kaptam egy akkor kiadott Alapvető hittan c. könyvet, amely gimnazisták számára készített hittankönyv volt.

Serdülő éveimben – amikor az embert különösen is foglalkoztatja az igazságkeresés – számomra ez a könyv életre szóló iránytűnek bizonyult, mert arra irányította figyelmemet, hogy a teremtett világot megcsodálva rácsodálkozzam a Teremtő bölcsességére, szépségére. Ezt követően, amit fizika és biológia órákon tanultunk a természet rendjéről, szépségéről, számomra gyakran vallásos élményt jelentett.

Mindez persze egyáltalán nem véletlen, már Szent Pál a pogányokról mondja: „Ami megtudható Istenről, az nyilvánvaló előttük; Isten ugyanis nyilvánvalóvá tette számukra. Mert ami benne láthatatlan, örök ereje és isteni mivolta, arra a világ teremtése óta műveiből következtethetünk” (Róm 1,19-20).

És Szent Ágoston mondja: „Kérdezd a föld szépségét, kérdezd a tenger szépségét, kérdezd a mindenütt jelenlévő levegő szépségét, kérdezd az ég szépségét..., kérdezd mindezeket. Mind azt válaszolják: Íme, lássad, szépek vagyunk. Szépségük vallomás. E változó szépségeket ki alkotta, ha nem a változatlanul Szép.” (A Katolikus Egyház Katekizmusa 32. pont).

Úgy gondolom, nagy isteni ajándék, de egyben emberi feladat, megtanulni a csodálkozást. A kicsiny gyermek még rendelkezik ezzel a képességgel, de ugyanakkor az is igaz, hogy ez a képesség fejleszthető és fejlesztendő, éppen azért, hogy a világra való rácsodálkozás következtében több derű és öröm töltse el szívünket.

De a természetre való ilyen fajta rácsodálkozás arra is megtanít, hogy az Isten alkotta szép világra nekünk, embereknek vigyáznunk kell. Már a teremtéstörténet leírásánál olvasunk a Szentírásban arról, hogy Isten az Édenkertbe helyezte az embert, „hogy művelje és őrizze meg”. Más szóval: a környezetvédelem alapvető emberi és keresztény kötelesség.

Adja Isten, hogy a természet szépségét megcsodálva minél többen felismerjük a Teremtő Isten létét, gondosságát és szépségét. Legyen erre alkalmunk az előttünk lévő nyár folyamán is.

Miklós János plébános

Újszászon június 12-től augusztus végéig a szombat esti és vasárnap esti szentmisét 7 órakor tartjuk.

Elsőáldozók