Történetünknek három szereplője van. Az első Ágai Adolf (1836-1916) orvostudor, lapszerkesztő és író, aki Porzó, Csicseri Bors (és más) álneveken írta cikkeit korának élc- és hírlapjaiba. Humora és anekdotázó kedve okán legendás alakja lett a pesti újságírásnak. ő vetette papírra azt a feledésbe merült románcot, mely maradandó nyomot hagyott emlékezetében.

Ágai Adolf

Ágai gyermekkorának néhány esztendejét Abonyban élte. Sok-sok évvel az események után is fel tudta idézni Orczy Terézia báró kisasszony és a később nádori címet viselő István főherceg tragikus végű történetét, melyet Új hantok című könyvének Palatinus Pista című fejezetében írt le:

„Sürűn fordult ő meg a mi városunkban; de nem, hogy ott megszálljon. Még a vasut előtti korban hozta őt oda a könnyü cséza, melybe négy vidám pej volt befogva. Reggel indultak Budáról, estenden már oda értek Abonyba, még pedig egy hajtásra. Egy hajtásra azon az istenverte, gyalázatos országuton, mely csak hetek után volt megint valamelyest járható, midőn t. i. a vármegyei inzsellér urak kiigazitó munkáját kiheverte. Ilyenkor a szíjas csapáson vigan szaladt a jármű, repült különösen a cséza, mert sokszor már a délutáni órákon is ott ficzánkoltak azok a gyönyörű lovak a Kautz uram vasas boltja előtt. Csülökig – annál is följebb: hasig ért az a rettentő keverék, melyet mintha kőmivesnek vakoló keze suhintotta volna oda. A négy pejkó fakóra vált a rá tapadt mocsártól. Mekkora sarakban is dagaszthattak, mikor bizony már inkább uszvást huzták a kátyukon át azt a kocsit, amelyben ült egy fiatal, deli huszártiszt bő fehér köpönyegben. A tarsolyos hajdu egy perczre ha leszökkent, lefaragni a kerekek agyáról, küllői közül a nyúlós, fekete sarat, melyet ott a czeglédi csárda táján szedtek föl. S aztán: tovább!

Mert se maradás, se tartomány – szapora ügetésben folytatta utját a fogat, Ujszászig meg sem állt. Hát hogy ott lakott egy nagy kastélyban egy édes, szőke leányzó, az Orczy bárókisasszony, a Teréz. Azt szerette meg a fenséges fiatal ur, és hajh! – a szép hajadon is de nagyon szerette. S hogy mégse lehetett a hitvese – oh jaj, azok az udvari regulák! – utána halt a szerelmének. Ott porlad az ujszászi templomka kriptájában, ott él egész drága valója az oltár felett azon a képen, mely szent Teréziát ábrázolja.

Mindnyájan a vidékbeliek ismertük ezt a bánatosan szép románczot, és lestük-vártuk, hogy e fiatal lelkek boldog szövetségét megáldja a pap. Az országban nem is igen tudtak felőle, nem lévén akkor még annyi pletyka ujságlap, hogy dobra verje; meg aki volt, dehogy merte volna kiírni két fiatal teremtésnek ezt a legsajátabb szivbeli ügyét.”

Orczy Terézia életéről alig tudunk valamit. Az ifjú korában elhunyt báró kisasszony neve nem szerepel például a Kempelen Béla által írt Magyar nemes családok névsorában sem. A családi emlékezet nevének ismeretén túl nem segíti az életrajzi vázlat megírását. Portréját nem sikerült megtalálni, mint ahogy az Ágai által említett újszászi oltárképet sem.

István Ferenc Magyarország utolsó nádora

Terézia a kor elvárásainak megfelelően kiváló nevelésben részesült. Atyja, báró Orczy György gondoskodott róla, hogy gyermekei művelt, több nyelvet beszélő, a művészetek világában is jártas felnőttek legyenek. A báró kisasszony iskoláit elvégezve a szép nyári hónapokat az újszászi birtokon, ott is a Zagyva közelében éppen befejezett kastélyban töltötte. A téli napok Pest Uri utcájának palotájában teltek. Muzsika, színház és festegetés töltötte ki napjait. A Művészet című folyóirat 1914. évi 7. számában említik meg, hogy 1841-ben a pesti Vígadóban (a Pollack Mihály által tervezett Redoute, melyet a budai osztrák véderő rommá lőtt 1849 tavaszán) rendezett kiállításon „Orczy Tekla báróné, aki az O… T…brnő betűk alá rejtőzött, az Üdvözlégy sepia-festvényét állította ki.” A szerző tévesen fejtette meg a betűrejtvényt, hiszen Orczy Tekla ekkor 10 esztendős volt. Vélhetően a 24 éves Orczy Terézia festményét láthatta a közönség.

A fiatal korában elhunyt bárónőt örök nyugalomra helyezték Újszászon a Szent István templom Orczy-síremlékében. Azt pedig a Historia Domusból tudjuk, hogy koporsóját a régi, elbontott „templomkából” helyezték át a mai templom sírkamrájába. Életére egyetlen kőbe vésett felirat emlékeztet: „Orczy Terézia bárónő - sz. 1817. 24/II. - † 1843. 6/II.”

Az Ágai által Palatinus Pistának nevezett fenséges fiatal úr valójában Habsburg-Lotharingiai István Ferenc Viktor főherceg (1817-1867) volt, aki atyja, József nádor halála után 1847-1848-ban Magyarország utolsó nádoraként szerepel a történelemkönyvekben. Istvánt 1839-ben Pestről Bécsbe rendelte a kamarilla, majd három évet töltött polgári kormányzóként Csehországban. Az Orczy Teréziához kötődő románc tehát az 1830-as évek végén zajlott. Ágai leírását olvasva felmerülhet a gyanú, hogy közrejátszhatott a főherceg eltávolításában a rangon aluli viszony. Mint ahogy az is, hogy a báró kisasszony önkezével vetett véget életének. István nádor rendkívüli népszerűségre tett szert Magyarországon, ám az 1848. év eseményeiben elbukva, családjától és országától kegyvesztetten, szinte száműzetésben fejezte be életét a kiegyezés évében – azt már nem érve meg.

Mindenesetre István nádor emlékezetében mélyen megőrizte kedvesének emlékét, Ágai cikkének egy mondata utal erre, amikor sok-sok évvel az események után Giessenben, személyes találkozásuk alkalmával élt meg:

„– Melyik Abonyba való? (kérdezte a főherceg)

Azt akartam felelni, hogy abba az Abonyba, amely Újszászhoz van közel. De visszatartott a kímélő tartózkodásnak hirtelen feltörekedett érzete s így szóltam:

– Úgy is nevezik, hogy Szolnok-Abony.

Hosszan nézett rám. Jól tudhattam én, mi nyilalt át e pillanatban az ő lelkén.”

István főherceg nem nősült meg. Magányosan élt németországi birtokán, 50 évesen tüdőbajban hunyt el. Budán helyezték végső nyugalomra, a nádori síremlékben, atyja és rokonai közelségében. Rézkoporsóján latin nyelvű feliratot olvashatunk: „István Ferenc Viktor Ausztria főhercege, Magyarország nádora és királyi helytartója. Született 1817. szeptember 14-én, Meghalt 1867. február 19-én.”

Ui.: Hogy mi az igaz Ágai Adolf meséjéből, soha nem tudjuk meg. Az apró részletek ismerete azonban hitelesíthetik Orczy Terézia és István főherceg románcát. Közreadtuk a legendát, mely immár Újszász történetének is része lett.

Jánoska Antal