A múlt havi – rózsafüzérről szóló – cikkem végén említettem, hogy templomunkban október 9-én, vasárnap de. 10 órai kezdettel igen jelentős eseményre kerül sor. Dr. Varga Lajos váci segédpüspök atya megáldja a templomunk szentélyét lezáró – a Szűzanyát a gyermek Jézussal ábrázoló – ablakot, melynek felújítását városunk önkormányzata is támogatta, de ekkor kerül sor a Család Éve alkalmából azon testvéreink ünnepélyes megáldására is, akik 10, 25, 50, vagy 60 évvel ezelőtt kötöttek házasságot templomunkban. Az így „beharangozott” események sorra megvalósultak. Igen nagy öröm volt együtt örülni a jubiláló házasokkal. Az öröm egyben hálaadás is volt. Hálaadás a jó Istennek, aki soha nem hagyja el azokat, akik Benne bíznak. A püspök atya – amellett, hogy rávilágított arra, hogy milyen nagy jelentősége van annak, hogy Szent István király hazánkat, népünket és a magyarságot jelképező szent koronát rábízta a Boldogságos Szűz Máriára –, beszélt a család jelentőségéről, arról, hogy mennyire támasz és megtartó erő a család összetartó ereje. Ellenpéldaként megemlítette, hogy a váci temetőben milyen gyorsan telnek a sírhelyek, amelyek a hajléktalanok parcellájában vannak.

Az ünnepi esemény kapcsán jó volt megtapasztalni, hogy a templom padjaiban kb. annyi üres hely maradt, ahányan az oldalhajókban álltak. Felemelő volt ebben az is, hogy az ünneplő házaspárok gyermekeikkel, családtagjaikkal együtt ünnepeltek. Elismerés illeti a liturgia szépségét emelő ministránsok és felolvasók helytállását. A szentmisén és az azt követő zenés áhítaton közreműködött a jászalsószentgyörgyi és jánoshidai templom egyesített kórusa, Menyhárt Anna kántor-karnagy vezényletével. Az ő közreműködésük számunkra, de számukra is felemelően szép élmény volt. Bizonyára sokakat segítenek még hozzá máshol is, és később ismételten nálunk is ilyen és hasonló élményekhez.

Elhatározott szándékunk, hogy Magyarok Nagyasszonyának ünnepét –, amely a szentistváni örökség gyöngyszeme –, évről évre a jövőben is kiemelt fénnyel ünnepeljük.

A hála és köszönet érzése tölt el bennünket azért is, mert újból gazdagodott templomunk: a nyár folyamán kifestésre került a templom külső és belső előcsarnoka, és elkészült a szentélynek a Szűzanyát a gyermek Jézussal ábrázoló ablaka. Így teljessé vált a szentély-ablakok helyreállítása, köszönhetően a kedves hívek adományai mellett városunk önkormányzatának és a megyei közgyűlés támogatásának.

(Nem tartozik az októberi örömök közé, de megemlítem: sajnos a templomunk falán lévő bronzból készült II. világháborús emléktábla maradékát is ellopták. Nem hiszem, hogy mélyen hívő emberek voltak...)

Miklós János plébános

Napjainkban úton-útfélen találkozunk olyan autókkal, amelyek visszapillantó tükrén ott függ a rózsafüzér. Olykor templomban, plébánián érdeklődnek emberek: hol lehet rózsafüzért vásárolni?

Megmondom őszintén, hogy vegyes érzelmekkel fogadom az ilyen érdeklődőket: olykor örömmel, olykor fájdalommal. Örömmel, mert az érdeklődés az imádkozás vágyát fejezi ki, de a fájdalomnak is oka van, mert gyakran megesik, hogy akik rózsafüzért akarnak venni, azoknak sajnos halvány fogalmuk sincs arról, hogy tulajdonképpen mi is az. Olykor úgy tűnik, hogy valami csodaszernek gondolják, ami megvéd minden közlekedési balesettől, úgy, hogy ha ott van a rózsafüzér, akkor lehet akár ittasan, vagy 150 km/h-val száguldani, nem lesz semmi baj.

Természetesen a rózsafüzér felfüggesztése – önmagában – nem csodaszer. Valójában mire való ez az igen régi és a hívő emberek körében jól ismert eszköz? Maga a rózsafüzér igen-igen régi imaforma. Egyes vélemények szerint közel egyidős az Egyházzal. A viszonylag sokak által ismert és nagyjából ma is imádkozott rózsafüzér ima nagyobb fokú elterjedése Szent Domonkosnak és rendjének nevéhez fűződik. Mai formáját V. Piusz pápa (1566-1572) hagyta jóvá. És ezt a formát bővítette némiképp Boldog II. János Pál pápa 2002-ben megjelent Rosarium Virginis kezdetű levelével. A rózsafüzér – mint tárgy – különböző anyagokból készülhet: fa, növényi magvak, amelyek tulajdonképpen az imádságok számolását szolgálják.

A gyakorlatban úgy használják, hogy kézbe véve a füzér keresztjét, elimádkozzák az Apostoli Hitvallást, más szóval a Hiszekegyet, majd az első különálló szemet fogva a Miatyánkot, majd a következő 3 szemet fogva egy-egy Üdvözlégyet – Jézus neve után egy fohásszal, majd ismét egy Miatyánk következik, majd 10 Üdvözlégy, amely ötször ismétlődik, és így „áll össze” az öt un. „tized”. Mindegyik tizednél az Üdvözlégyek közepén – Jézus neve után – egy ún. „titok”, vagyis Jézus életének egy-egy eseménye kerül megemlítésre, Jézus születésének előzményeitől, nyilvános működésén és szenvedésén, feltámadásán át, egészen Szűz Mária mennyben történt megkoronázásáig.

Ha valaki csak úgy „belecsöppen” egy rózsafüzért imádkozó közösségbe, nagyon lehet, hogy az egészet monoton imaismétlésnek ítéli meg, holott ez az imaforma egy nagyon szép módja a szemlélődő imának, amely gyakorlatilag Jézus egész életét átöleli. Ez az imaforma egy nagyszerű kifejezési formája mindenekelőtt a Jézus iránti szeretetnek, de ugyanakkor a Szűzanya iránti tiszteletnek is.

Újszászon és szerte a világon a templomokban október folyamán esténként összegyűlik a híveknek egy kis csapata, hogy együtt imádkozzák ezt a szép imát. (Újszászon – kedd kivételével – minden este 16.40-től kb. 17.30-ig). Erre is szeretettel várunk mindenkit.

A rózsafüzérről természetesen még nagyon sokat lehetne írni, de ez már túlontúl terjedelmes lenne. Kérem, fogadják szeretettel ezt a rövid összefoglalást.

Meg kell még jegyeznem azt is, hogy templomunkban október 9-én, vasárnap de. 10 órai kezdettel igen jelentős eseményre kerül sor: dr. Varga Lajos váci segédpüspök atya megáldja a templomunk szentélyét lezáró – a Szűzanyát a gyermek Jézussal ábrázoló – ablakot, melynek felújítását városunk önkormányzata is támogatta, de ekkor kerül sor a Család Éve alkalmából azon testvéreink ünnepélyes megáldására is, akik 10, 25, 50, vagy 60 évvel ezelőtt kötöttek házasságot templomunkban. A szentmisén és az azt követő zenés áhítaton közreműködik a jászalsószentgyörgyi és jánoshidai templom egyesített kórusa, Menyhárt Anna kántor-karnagy vezényletével. Mindenkit szeretettel várunk.

Miklós János plébános

Immáron harmadik alkalommal rendeztük meg egyházközségünk nyári napközis táborát. A csaknem 35 főt számláló kis közösség kiváló programokon vehetett részt Jézus közelségében.

Az első nap a gyerekeknek lehetőségük volt csapatokat alkotni, saját zászlót és mennyei postaládát csinálni, amibe minden nap egy őrangyal rejtett el kis kedvességet tartalmazó levelet. A keddi állatkerti látogatás nagyon tetszett a gyerekeknek, és még a jászberényi vasútállomástól mért több kilométeres sétát is jól viselték. A látványetetések és a délutáni számháború a kedvencek között szerepelt. A kézműves foglalkozáson a gyerekeknek lehetőségük volt dekupázsolni, életfát, rózsafüzért és fakeresztet is készíteni, az agyagozás illetve a gyöngyfűzés mellett. Az elkészített művekből mini kiállítást tervezünk a templomban, amely mindenki számára megtekinthető lesz körülbelül egy hónapon belül, majd a kiállítás végén a gyermekek elvihetik elkészített tárgyaikat.

Azonban a napok teltek, jó társaságban pedig egyre gyorsabban. Meglátogattuk a Kastély Otthon parkját, ahol a gyerekek különböző állomásokon feladatokat oldottak meg, amivel gyarapíthatták pontjaikat. Pontgyűjtésre volt még lehetőségük a sorversenyeken is, amely a sportcsarnokban került megrendezésre. A pénteki bibliaórán a családé volt a fő szerep, hiszen a család éve van. Az Ószövetségből és Újszövetségből felolvasott, illetve ismertetett részek mind egy-egy ismertebb történetet meséltek el, majd a gyerekek a hozzá kapcsolódó kérdésekre helyes választ adva ismét pontot szerezhettek. A nap tábortűzzel és gofri sütéssel ért véget, és kihirdettük a győztes csapatot is. Csaknem teljesen sikerült magunkat tartani a forgatókönyvhöz, hiszen az időjárás ezen a héten kegyes volt hozzánk.

A táborozók a tornacsarnokban
(Fotó: Fehér János)

A hittantábor utolsó napját jelentette a kecskeméti családi kirándulás. Kívülről megnéztük a gyönyörű városházát, majd meglátogattuk a város főterén található nagytemplomot, gyönyörködtünk az előtte lévő tér szépségében, és ezután megnéztük a Barátok templomát. A nap hátralévő részét az arborétumban töltöttük el. Séta, kilátó toronyra való felkapaszkodás és játék töltötte ki időnket, végül a Mária kápolnában szentmisét tartottunk, hálát adva ezért az egy hétért, amit szeretetben és békességben tölthettünk el egymással egy igazi közösségben.

Hálásan köszönjük Miklós János plébános atya támogatását és segítségét, aki nélkül ez nem valósulhatott volna meg.

Köszönjük a többi támogató, szervező és animátor segítségét, akik lelkesen segédkeztek a tábor lebonyolításában, a programok és kézműves foglalkozások megszervezésében.

Molnár Anna animátor

Boldog II. János Pál pápa kezdeményezésére rendezi meg a katolikus egyház az ifjúsági világtalálkozókat, amelyek rendszerint fiatalok százezreit mozgatják meg világszerte. Az utolsó világtalálkozó augusztus 16-21-ig tartott, s ez a találkozók történetében a 26. volt. De erről olvassuk el az egyik résztvevő beszámolóját.

Abba a szerencsés helyzetbe kerültünk páran Újszászról és Zagyvarékasról, hogy eljuthattunk a madridi Katolikus Ifjúsági Világtalálkozóra, ahonnan rengeteg élménnyel, tapasztalattal és lelkesedéssel térhettünk haza.

Utunk kicsit fárasztóan indult, de annál nagyobb szeretettel fogadtak bennünket Guadamarrában, ahol előtalálkozón vettünk részt a Chemin Neuf közösség szerevezésében. Rajtunk kívül a világ 30 országából még kb. 2800 fiatal érkezett, hogy ismerkedhessünk, és együtt dicsérhessük az Urat. Minden nap voltak előadások, amik a találkozó igéjére épültek

A délutánok folyamán ismerkedhettünk a különböző népek kultúrájával, illetve délután is voltak különböző témákban előadások, tanúságtételek. Ternyák Csaba egri érsek is tanúságot tett, amit a jelenlévők nagy szeretettel és figyelemmel fogadtak, hisz ez nem mindennapi esemény. Az egyik program keretében minden nemzet megkapta a saját zászlóját kis változatban, és az volt a feladat, hogy cserélnünk kellett egy másik nemzet tagjával és imádkoznunk érte. A legtöbb magyar franciával cserélt, majd egy közös kezdeményezés hatására mindenki leszúrta ezeket a földre egymás mellé, így alakult ki a kiengesztelődés útja.

Az egyhetes előtalálkozó végén az egyik atya igazán frappánsan fogalmazta meg ottlétünket: „Szinte érezni lehetett, hogy Jézus sétál köztünk, és nem lepődnénk meg, ha egy sziá-val ránk köszönne.” A jó szervezés mellé elengedhetetlen volt az önátadás, szeretet, ami megnyilvánult köztünk és a különböző nemzetiségek között.

A következő utunk már Madridba vezetett, ahol egy sportcentrumban voltuk elszállásolva. Az ott töltött idő alatt volt időnk városnézésre, illetve három nap is volt Katekézis a magyaroknak, amelyet egy templomban tartottak, és szintén magyar püspökök beszéltek nekünk a találkozó igéjéről. Az előadók között volt Bíró László püspök atya, aki kiemelte, hogy egymás hite által épüljünk. Az előadók között volt még Bölcskei László nagyváradi püspök illetve Kocsis Fülöp görög katolikus püspök atya, aki felhívta a figyelmünket arra, hogy minden keresztény fiatalnak küldetése van ebben a világban.

Igazán megható esemény volt számunkra, amikor augusztus 20-án az összes magyar fiatalnak odakint (kb. 1700) együtt tartottak az atyák misét. Aznap este volt a szentatyával, XVI. Benedek pápával a virrasztás is, ami számunkra elég kalandos volt. Nem oda kerültünk, ahova kellett volna, így csak kivetítőn követhettük a szentatyát, illetve az időjárás sem volt kegyes hozzánk, de mi kitartottunk. Másnap a szentatya által celebrált mise után indultunk haza.

Ez alatt a két hét alatt sok mindent megtapasztaltunk, sok embert megismerhettünk. Erősödtünk a hitben, Jézus szeretetében, és ezt szeretnénk az itthoniaknak is átadni.

Hálásan köszönjük az egyházközség alapítványainak és Miklós János plébánosnak a támogatását és segítségét, hogy életünk egyik legnagyobb élményével gazdagodva térhettünk haza.

Nagy Szilvia főisk. hallgató