Nem olyan régen a híradásokban azt hallhattuk, hogy árvíz van, amely súlyos károkat okozott, gombamérgezés, amely családi tragédiához vezetett, majd pedig jött az iszapár. Ezek uralták a médiát, és az egymás közötti beszélgetéseinkben is leggyakrabban ezek kerültek előtérbe. A politikai témák közül a nyugdíjrendszer körüli változás, változtatás tarolt.

Utaztam a vonaton Budapest felé, amikor a fővároshoz közeli állomás előtt lassított a vonat, és az egyik pillanatban mintha megállt volna az idő. A vasút melletti panelház erkélyén állt egy nő, majd kijött hozzá egy férfi, és egy puszit adtak egymásnak. Úgy gondolom, férj-feleség lehettek.

Történjen bármi, változhat a nyugdíjrendszer, jöhet az áradat, de egy valamit semmi nem tud elsodorni: a SZERETETET. Mondhatnánk azt is, hogy ez csak egy átlagos pillanat. De nem, kedves Olvasóm. Ez nem egy átlagos pillanat.

Ma, amikor sok házasság felbomlik, gyerekek tömegei élnek csonka vagy mozaik családban, a szeretet és annak kimutatása ritka jelenség. Tizenegyedik házassági évfordulónkat ünnepeltük a férjemmel az idén, és sajnálattal tapasztaltuk, hogy a velünk egy időben kötött házasságok némelyike felbomlott. A szeretet meghidegült a házasfelek között, és válás lett a vége.

De nagyon sokat tehetünk azért, hogy a szeretet az emberek között ne elmúljon, meghidegüljön, hanem megmaradjon.

Istentől jövő szeretet legyen mindnyájunkkal!

Szabóné Szabó Henrietta
Pünkösdi Teológiai Főiskola
lelkész szakos hallgatója