Előző cikkemben a címben szereplő személyről, Nikodémusról írtam. Mint említettem, ő volt az, aki főember lévén, az éj leple alatt ment Jézushoz, hogy a kérdéseire választ kapjon (János 3. rész).

Nikodémus az újjászületésről érdeklődött Jézustól. „Hogyan születhetik az ember, amikor vén?” Bemehet anyja méhébe és megszülethetik ismét? (János ev. 3,4.)

Miért kell újjászületnie az embernek?

Azért, hogy szellemi természetet kapjon, amely az emberi természettől idegen. Hiszen a János ev. 3,6-ban: „Ami testtől született, test az, és ami lélektől született, lélek az.” – említett „test” szó, az ember bűnös természetére utal, amely az emberben születésétől fogva megvan. Ezt Ádám engedetlensége eredményezte, és örököljük generációról generációra.

Hogyan születhetik az ember újjá?

Hisz Isten igéjében; Isten szelleme által és Jézus Krisztus helyettes áldozatába vetett hit által. Mert Jézus értünk halt meg, hogy általa élhessünk. A 4 Mózes 21,4-9-ben lévő rézkígyó jó prófécia Jézusra nézve, főleg a megmenekülés tekintetében. Mert aki erre a rézkígyóra ránézett – hittel –, az megmenekült a haláltól.

Mikor születhet újjá az ember?

Az újjászületés abban a pillanatban megy végbe, amikor az „elveszett” bűnös felnéz Krisztusra, elfogadja őt urának és megváltójának, valamint elindul azon az úton, amelyet Isten rendelt számára.

Mi nem az újjászületés?

Nem szüleinktől örököljük, nem önmagunk alakítjuk ki magunkban, saját erőfeszítésünkből. Nem emberi közvetítés eredménye – nem juttatja el egyik ember a másikat az újjászületésre. Nem eredményez fizikai, társadalmi, földrajzi változást, hiszen szellemi, ún. „felülről jövő” újjászületés ez. Amely után az ember nem megy rögtön a mennybe. Nem születhetünk újjá pusztán az igazság elméleti megismerése által, önmagunk megjavítása által. A vallásos hit vagy egy bizonyos hitvallás nem pótolhatja az újjászületést. Lehet őszinte vallásos meggyőződésünk, megkeresztelhetnek minket, konfirmálhatunk, valamely keresztyén egyházhoz vagy gyülekezethez tartozhatunk, részesülhetünk az oltári szentségben is, nagyra becsült igehirdetők lehetünk, vagy magas egyházi tisztséget viselhetünk anélkül, hogy újonnan születtünk volna. Hiszen Jézus Krisztus is olyan valakinek hangsúlyozza az újjászületés szükségességét, aki korának egyik legvallásosabb, legegyenesebb és erkölcsileg legmagasabban álló személyisége volt.

Szabóné Szabó Henrietta
Pünkösdi Teológiai Főiskola
Lelkész szakos hallgatója