Mindennapi kijelentés: ha egészség van, akkor minden van. Amikor egészségesek vagyunk, akkor úgy érezzük, hogy uralni tudjuk az életünket, bármi problémánk adódna is, annak az urai vagyunk. Mert ha fáj a fejünk, mindjárt nem olyan a ház körüli tennivalónkhoz a kedvünk. Ha a kezünkkel történik valami – megszúrjuk, vagy véletlenül késsel kicsit megvágjuk –, óvjuk a víztől, a hőtől, azt a kezünket kíméljük. Apró dolgok ezek, mégis középpontba kerülnek, ha testi gyógyulásra van szükségünk.

Van azonban egy olyan terület, a lelki, amelynél nem mindig tűnik fel szemmel láthatóan a betegség. Oldalakat lehetne megtölteni a lehangoltságról, a depresszióról, az elvetettségről, a kisebbségi érzésről stb. De mindezek kihatásai a testre – ez is egy terjedelmes írásmű lenne.

A Bibliában is vannak gyógyulások. Az Egyiptomból való kivonulás idején Mirjam, Mózes testvére a poklosságból gyógyult meg (Mózes negyedik könyve 12. rész). Ugyanebből a betegségből gyógyult meg Naamán – (Királyok 2. könyve 5. rész), miután a Jordán folyóban megfürdött hétszer –, és Jób is.

Nem hagyhatom ki Annát, Sámuel édesanyját, aki a gyermektelenségéért imádkozott. Ha belegondolok, biztosan el volt kedvetlenedve, amikor látta asszony társait, amint a gyermekekkel/gyermekeikkel foglalkoztak, azok fejlődéséről beszélgettek, és neki nem volt kiről beszélgetni. Szívének azonban ezt a vágyát imában elmondta Istenének (Sámuel könyvének 1. része), és el tudjuk képzelni, milyen öröm tölthette el, amikor fia született.

Átlépve az Ószövetségből az Újszövetségbe, Jézus munkálkodása folyamán megtapasztalható gyógyulások hosszú sorát láthatjuk a Márk evangéliuma alapján is, amelyekből csak néhányat említek: a béna járt (2. rész 1-12.), a vérfolyásos asszony meggyógyult (5. rész 25-34.), a siketnéma hallott és beszélt (7. rész 31-37.). Az Apostolok Cselekedeteiben Péter és János esetében olvasunk a sánta gyógyulásáról (3,1-10.).

„Pedig a mi betegségeinket viselte, a mi fájdalmainkat hordozta.(...) Ő bűnhődött, hogy nekünk békességünk legyen, az ő sebei árán gyógyultunk meg.”(Ézsaiás könyve 53. rész, 4-5.)

Ézsaiás próféta Jézusról és az Ő kereszthaláláról szólt a fentebb idézett szakaszban. Jézus értünk szenvedett és halt meg. A bűneink elválasztanak bennünket Istentől. Isten szent. Jézus azért jött és halt meg, hogy az ő kifolyt vére, mint bűnt eltörlő áldozaté megbékéltessen bennünket Istennel. Jézus által, az ő nevében van gyógyulásunk.

Erre a gyógyulásra van szüksége az embereknek. „A mi segítségünk az Úr nevében van, aki az eget és a földet alkotta.” (124. Zsoltár 8.)

Szabóné Szabó Henrietta
Pünkösdi Teológiai Főiskola
lelkész szakos hallgató