Ez a felszólító mondat nagyon sokszor fordul elő a Bibliában Mózes első könyvétől egészen a Jelenések könyvéig. Egyes források szerint 365 alkalommal szólít fel bennünket Isten az Írások lapjain keresztül arra, hogy ne féljünk. Miért? Mert a félelem elzár és bezár bennünket, mintha fallal vennénk körbe magunkat. Ha ugyanis nem sikerül a félelmet megszüntetni, akkor gátlás alá kerülünk, és ez megbénítja cselekedeteinket.

A félelemnek is vannak úgynevezett fokozatai. A nagyon hirtelen jelentkező félelmet ijedségnek, megriadásnak nevezzük. Személyre vonatkozó tartós félelem az aggodalom és a szorongás. Intenzív és indulatszerû félelem a rémület, tartós formában pedig a rettegés. Kiváltó okok szerint lehet a félelem a jövőben bekövetkező veszély miatt, de ide sorolható a „nem merek”, a „tartok attól”, a „nem akarom” félelem is. Sőt az egzisztenciális félelem is félelem, amely a halálfélelem. Ez a magunk illetve a mások halálától való félelem. Azonban az ideologikus félelem is félelem, így az Istenfélelem. (Dr. Pálhegyi Ferenc)

Nem kellett félniük a vándorlásra induló embereknek, amikor Mózes vezetésével megkezdték az Egyiptomból való kivonulást. De az Ígéret földjét elfoglaló Józsuét is intette Isten: „Ne félj, és ne rettegj, mert veled van Istened, az Úr, mindenütt, amerre csak jársz.” (Józsué 1, 9.) Ézsaiás próféta könyvében olvassuk: „Ne félj, mert megváltottalak, neveden szólítalak, enyém vagy.” (43,1.)

Úgy vélem, ha az Ézsaiás könyvében lévő bátorító mondatot a szívünkbe véssük nem lesz okunk a félelemre.

Szabóné Szabó Henrietta
a Pünkösdi Teológiai Főiskola
lelkész szakos hallgatója