A Bibliában három kertről olvashatunk. Az Éden kertjéről, ami a bűnbeesés helye, a Gecsemáné kertről, ahol Jézus a haláltusáját vívta, és a sírkertről, ahová Jézust eltemették. Ezeknek a kerteknek üzenete van a számunkra.

A bibliai Éden-kert a zsidó, a keresztény és az iszlám vallásban a túlvilág szimbóluma lett. A gyönyörűség kertje ugyanis ideális állapotot tükröz, amelyből hiányzik a halál és a bűn, amikor még csak egyetlen törvény uralkodott. Az embert Isten a 6. napon teremtette meg, a maga képmására. Ádámnak ismerjük őt (a nevének az eredeti jelentése jól tükrözi az ember eredetét: a vörös földből való ember). Ezt követően Isten elhelyezte őt a kertjébe, ami Isten kertje volt, ahol délutáni sétáját tette (1Mózes 3,8). Sőt társat is kapott Ádám, Éva személyében (minden élő anyja, ezt jelenti a neve).

Mint említettem, csak egyetlen törvény volt: „a jó és rossz tudásának fájáról nem ehetsz, mert amely napon eszel róla, meg kell halnod”. (1Mózes 2, 17.) A történet folytatása ismerős sok ember előtt, mert az ember evett a tiltott gyümölcsből, és el kellett hagynia az Éden kertet, azt a helyet, amelynek a neve jelenti a gyönyörűséget, a kedvességet és az örömöt. Az ember bűnt követett el. A bűnbeesést követően Isten kiűzte az embert az Édenből, az idevezető út le van zárva, oda ember most már nem mehet be. De Isten beszélt az emberrel, nem hagyta magára az embert, kijelentéseket adott neki az Éden kerten kívül is. Hiszen szólt Ádámhoz, Káinhoz, Noéhoz, Ábrahámhoz, Izsákhoz, Jákobhoz és a prófétákhoz is.

Isten ígéretet tett arra, hogy jönni fog majd a Megváltó, aki ezt a Tőle elszakított állapotot helyre teszi a halála által. A Megváltó megszületett, földi szolgálatának a vége felé a Gecsemáné kertben ő volt a főszereplő. Imádkozott az emberekért. A második kertben, a második Ádám beszélt Istennel, az elesett emberről. Az első kertnek Ádám volt a „hőse”, ő elbukott. A második kertnek Jézus a hőse, aki nem bukott el. (Márk 14,32-39.)

A harmadik kertet, a sírkertet is vállalta Jézus. Halála előtt Ádám egyik elesett fiának azt mondja: Ma velem leszel a paradicsomban! Miután Jézus meghalt, testét begöngyölték, és egy üres sírba helyezték el. Hajnalban, Éva egyik elveszett leánya keresi az elhunyt Jézus testét. Azonban a sír üres. Jézus halálával megbékéltette az Atyát az emberrel. Jézus az első kertből kiűzött embert visszavitte az Atyához, az elromlott kapcsolat helyre lett hozva.

Az első kert szomorú üzenetét hordozzuk. A második kertben Jézus értünk szenvedett. A harmadik kert eseményei tökéletessé teszik az első kertben történteket.

Azt azonban mindenkinek tudnia kell, hogy Isten szereti az ádámi nemzetséget, és az ő egyszülött Fiát adta érte, vagyis értünk.

Szabóné Szabó Henrietta
Pünkösdi Teológiai Főiskola
lelkész szakos hallgatója

Mindennapi kijelentés: ha egészség van, akkor minden van. Amikor egészségesek vagyunk, akkor úgy érezzük, hogy uralni tudjuk az életünket, bármi problémánk adódna is, annak az urai vagyunk. Mert ha fáj a fejünk, mindjárt nem olyan a ház körüli tennivalónkhoz a kedvünk. Ha a kezünkkel történik valami – megszúrjuk, vagy véletlenül késsel kicsit megvágjuk –, óvjuk a víztől, a hőtől, azt a kezünket kíméljük. Apró dolgok ezek, mégis középpontba kerülnek, ha testi gyógyulásra van szükségünk.

Van azonban egy olyan terület, a lelki, amelynél nem mindig tűnik fel szemmel láthatóan a betegség. Oldalakat lehetne megtölteni a lehangoltságról, a depresszióról, az elvetettségről, a kisebbségi érzésről stb. De mindezek kihatásai a testre – ez is egy terjedelmes írásmű lenne.

A Bibliában is vannak gyógyulások. Az Egyiptomból való kivonulás idején Mirjam, Mózes testvére a poklosságból gyógyult meg (Mózes negyedik könyve 12. rész). Ugyanebből a betegségből gyógyult meg Naamán – (Királyok 2. könyve 5. rész), miután a Jordán folyóban megfürdött hétszer –, és Jób is.

Nem hagyhatom ki Annát, Sámuel édesanyját, aki a gyermektelenségéért imádkozott. Ha belegondolok, biztosan el volt kedvetlenedve, amikor látta asszony társait, amint a gyermekekkel/gyermekeikkel foglalkoztak, azok fejlődéséről beszélgettek, és neki nem volt kiről beszélgetni. Szívének azonban ezt a vágyát imában elmondta Istenének (Sámuel könyvének 1. része), és el tudjuk képzelni, milyen öröm tölthette el, amikor fia született.

Átlépve az Ószövetségből az Újszövetségbe, Jézus munkálkodása folyamán megtapasztalható gyógyulások hosszú sorát láthatjuk a Márk evangéliuma alapján is, amelyekből csak néhányat említek: a béna járt (2. rész 1-12.), a vérfolyásos asszony meggyógyult (5. rész 25-34.), a siketnéma hallott és beszélt (7. rész 31-37.). Az Apostolok Cselekedeteiben Péter és János esetében olvasunk a sánta gyógyulásáról (3,1-10.).

„Pedig a mi betegségeinket viselte, a mi fájdalmainkat hordozta.(...) Ő bűnhődött, hogy nekünk békességünk legyen, az ő sebei árán gyógyultunk meg.”(Ézsaiás könyve 53. rész, 4-5.)

Ézsaiás próféta Jézusról és az Ő kereszthaláláról szólt a fentebb idézett szakaszban. Jézus értünk szenvedett és halt meg. A bűneink elválasztanak bennünket Istentől. Isten szent. Jézus azért jött és halt meg, hogy az ő kifolyt vére, mint bűnt eltörlő áldozaté megbékéltessen bennünket Istennel. Jézus által, az ő nevében van gyógyulásunk.

Erre a gyógyulásra van szüksége az embereknek. „A mi segítségünk az Úr nevében van, aki az eget és a földet alkotta.” (124. Zsoltár 8.)

Szabóné Szabó Henrietta
Pünkösdi Teológiai Főiskola
lelkész szakos hallgató

Háziasszony lévén, egyik igen meleg nyári napon itthoni teendőimet végeztem. Nem akarok senkit sem untatni a felsorolással, így csak nagy vonalakban írom: mostam, vasaltam, porszívóztam és még a telefonom akkumulátorát is feltöltöttem.

A mosógép elindítása, a vasalás megkezdése, a lemerült telefon akkumulátor feltöltése és a porszívózás is ugyanazzal a mozdulattal kezdődik: a konnektorba való csatlakoztatással. Amely után az elektromos áram segítségével mûködnek a háztartási eszközök.

Ugyanígy van azonban az imádkozással is. Az élet minden pillanatában, a társadalom minden részében/rétegében alkalmazható. Kapcsolatot létesít az ember nap mint nap bármelyik embertársával, beszélgetnek egymással az emberek. Istennel az ima útján beszélhetek.

Amikor harmadik gyermekünket terveztük, két lányunk mellé én fiút szerettem volna. Ezért imádkoztam is. Teltek-múltak a napok, elérkezett az első ultrahang vizsgálat ideje. Ekkor vált nyilvánvalóvá, hogy kit hordozok a szívem alatt. A mai napig is könnyek szöknek a szemembe, ha visszagondolok arra a pillanatra, amikor közölték velem, hogy: FIÚ. Így Lídia és Glória után lett Benjámin a családunkban.

Szabóné Szabó Henrietta
a Pünkösdi Teológiai Főiskola
lelkész szakos hallgatója

Ez a felszólító mondat nagyon sokszor fordul elő a Bibliában Mózes első könyvétől egészen a Jelenések könyvéig. Egyes források szerint 365 alkalommal szólít fel bennünket Isten az Írások lapjain keresztül arra, hogy ne féljünk. Miért? Mert a félelem elzár és bezár bennünket, mintha fallal vennénk körbe magunkat. Ha ugyanis nem sikerül a félelmet megszüntetni, akkor gátlás alá kerülünk, és ez megbénítja cselekedeteinket.

A félelemnek is vannak úgynevezett fokozatai. A nagyon hirtelen jelentkező félelmet ijedségnek, megriadásnak nevezzük. Személyre vonatkozó tartós félelem az aggodalom és a szorongás. Intenzív és indulatszerû félelem a rémület, tartós formában pedig a rettegés. Kiváltó okok szerint lehet a félelem a jövőben bekövetkező veszély miatt, de ide sorolható a „nem merek”, a „tartok attól”, a „nem akarom” félelem is. Sőt az egzisztenciális félelem is félelem, amely a halálfélelem. Ez a magunk illetve a mások halálától való félelem. Azonban az ideologikus félelem is félelem, így az Istenfélelem. (Dr. Pálhegyi Ferenc)

Nem kellett félniük a vándorlásra induló embereknek, amikor Mózes vezetésével megkezdték az Egyiptomból való kivonulást. De az Ígéret földjét elfoglaló Józsuét is intette Isten: „Ne félj, és ne rettegj, mert veled van Istened, az Úr, mindenütt, amerre csak jársz.” (Józsué 1, 9.) Ézsaiás próféta könyvében olvassuk: „Ne félj, mert megváltottalak, neveden szólítalak, enyém vagy.” (43,1.)

Úgy vélem, ha az Ézsaiás könyvében lévő bátorító mondatot a szívünkbe véssük nem lesz okunk a félelemre.

Szabóné Szabó Henrietta
a Pünkösdi Teológiai Főiskola
lelkész szakos hallgatója