Május közeledtével egyre inkább átjár bennünket a tavasz öröme. Ennek az örömnek egyik – nem elhanyagolható – forrása a megújuló természet csodálata. Ha nyitott a szívünk, akkor ez a csodálat elvezethet bennünket minden szépség és harmónia forrásához, az élő Istenhez. 

Olyan jó, hogy a világ szépségéből felismerhető Isten nem hagy bennünket magunkra: kinyilatkoztatta Önmagát, feltárta szeretetét a Szentírás üzenetén keresztül is, amelyet az Egyház közvetít felénk. Ebből tudjuk, hogy az emberszerető Isten annyira jó hozzánk, hogy egy akart lenni közülünk, és ezért kiválasztott egy egyszerű názáreti leányt: Szűz Máriát, és tőle akart emberként megszületni. Minden emberi elképzelést felülmúló megbecsülése ez az embernek és különösképpen minden édesanyának. 

Így – anyák napja közeledtével – (illetve annak már-már elmúltával) érdemes elgondolkodni arról, hogy az emberré lett Isten: Jézus Krisztus elfogadta, hogy Mária legyen az ő édesanyja, Mária pedig, amikor megtudja, hogy ez az ő hivatása, saját magát az Úr szolgálójának tekinti, és teljes készséggel elfogadja hivatását, Isten és az emberek nagylelkű szolgálatát. 

Nagy tanítás ez: arra tanít, hogy nagyra kell becsülnünk minden édesanyát, de leginkább azt az édesanyát, aki 9 hónapon át méhében hordozott, szeretettel várt és világra jöttünk után táplált, felnevelt, értünk aggódott. 

Jézus megtapasztalta – 30 éven át – édesanyjának figyelmes szeretetét és megrendítő, hogy ezt a szeretetet meg akarta osztani velünk azáltal, hogy a kereszten függve nekünk adta édesanyját. A hívő emberek Szűz Mária iránti gyermeki tiszteletének világszerte számtalan megnyilvánulásával találkozunk. Európa számtalan Mária-kegyhelye a portugáliai Fatimától Csíksomlyóig, a keleti egyházak csodálatos ikonjai, a római Szent Péter bazilikában látható páratlanul szép Pieta (a halott Krisztust karjaiban tartó Szűzanya), de az egyszerű emberek otthonaiban látható Mária-képek éppúgy a hívő nép Mária iránti tiszteletét fejezik ki, mint számtalan fiatal leány élete, akik tisztán készülnek fel a házasságra és az idős, beteg férfiak rózsafüzér imája, melyet naponta hittel mondanak el. 

Magyar népünk életében a kereszténységgel való találkozástól ott van a Szűz Mária iránti tisztelet, de ebben a tekintetben kétségtelenül nagy jelentősége van annak, hogy népünk első apostolai: a Szent István királyt megbérmáló Szent Adalbert és a Szent Imrét nevelő Szent Gellért mindketten igazi Mária-tisztelők voltak. Ennek lett a gyümölcse az, hogy Szent István királyunk egész népünket és az országot jelképező Szent Koronát a Nagyboldogasszony oltalmába ajánlotta. 

Bárcsak minél jobban megtapasztalná Újszász és Szászberek minden lakója, de különösen az édesanyák a Boldogságos Szűz Mária édesanyai szeretetét és szentjeink közbenjárását. 

Ezekkel a gondolatokkal kérem minden kedves édesanyára Isten bőséges áldását és a Szűzanya oltalmazó jóságát. 

*** 

Itt jegyezném meg, hogy a terveink és reményeink szerint még ebben az esztendőben sorra kerülhet újszászi temetőnk katasztrofális állapotú ravatalozójának és talán még a temető kerítésnek a felújítása is. Köszönhető ez annak, hogy évekkel ezelőtt egyik kedves testvérünk jelentős adományt fizetett erre a célra az Újszászi Szent István Alapítványba, majd közel egy éve hagyatékként jelentős összeget hagyott egyházközségünkre. A két összeg – reményeink szerint – elegendő lehet a kitűzött célok SZERÉNY kivitelezésére. Erre a célra éppen ezért köszönettel elfogadunk nagylelkű adományokat. 

Miklós János plébános