Ötven évvel ezelőtt szentelték pappá Miklós János plébánost. A jeles napra már áprilistól készültek a hívek. Igyekeztek titokban tartani az atya előtt mindezt. Június 19-én megtelt a templom a hálaadó misén. Amikor megjelent a plébános atya, köszöntők sorakoztak az oltár feljárat előtt. Először a hívek nevében Urbán Tamás hitoktató, az Egyháztanács elnöke mondott köszöntőt. (alább ez olvasható) A szászbereki Kolping Általános Iskola tanulói szép versekkel köszöntötték. Nagyrabecsülését és köszönetét fejezte ki a településen kifejtett szolgálatáért Molnár Péter polgármester, Konka Csaba képviselő, Nagy Kálmánné kántornő pápai áldást nyújtott át az atyának, a hívek ajándékát Urbán Tamás, Battyányi Józsefné, Szabó János, Kövesdiné Nagy Nóra, Barta Imréné adta át. A szászbereki Kolping Katolikus Általános Iskola igazgatója, Lajkó József megköszönte a papi szolgálatot Miklós Jánosnak, a tanulók egy-egy szál fehér rózsával (50-en) mondtak köszönetet. Bogárné Simon Klára az Újszászi Vörösmarty Mihály Általános Iskola igazgatója szintén gratulált, és megköszönte eddigi szolgálatait.

Végül Miklós János plébános mondott köszönetet a jelenlévőknek, röviden felelevenítette gyermekkorát, pappá szentelését, majd bemutatta hálaadó miséjét.

 

Urbán Tamás köszöntő beszéde:

Főtisztelendő Plébános Atya! Tisztelt újszászi hívek!

„Ha azért követed Jézust, mert tudod, hogy Isten mennyire szeret téged, - akkor vagy igazán keresztény, ha istengyermeki életet élsz. Egész életed legyen Isten szeretetének viszonzása!” – ezekkel a gondolatokkal szeretném kezdeni Miklós János atya köszöntését. Hálaadó szentmisére gyűltünk ma egybe. Egy, az Isten szeretetének viszonzásában leélt életpélda ünnepére. Egy szerény, puritán életet élő, nagy munkabírású plébános atya köszöntésére. Ezt példázza ez a mai alkalom is, amit nagy titokban a hívek ösztönzésére készítettünk elő.

Ötven éve annak, hogy Dr. Kovács Vince, a váci egyházmegye apostoli kormányzója 1966. június 19-én Főtisztelendőségedet a Váci Székesegyházban pappá szentelte.

Bizonyára hálatelt szívvel emlékezik vissza életének erre a nagy eseményére. Ekkor részesült a papszentelés kegyelmében, és megbízást kapott arra, hogy naponként bemutassa a szentmiseáldozatot, hirdesse Isten igéjét, kiszolgáltassa a szentségeket, és Jézus útján vezesse Isten népét. Bizonyára ezért a szent hivatásért élete minden napján köszönetet mond Istennek.

Most ezen a jeles évfordulón örömmel jutnak eszébe eddigi szolgálatának állomáshelyei, és szeretettel gondol vissza az izsáki, Hatvan-újvárosi, a gyáli, a vecsési plébániák hívőire. Izsákon káplánként, a többi helyen káplánként és plébánosként is működött. Nagy szeretettel foglalja imáiba Nagykőrös hívő közösségét is, ahol a leghosszabb ideig végezte papi szolgálatát. De szeretettel foglalja imáiba az újszászi, zagyvarékasi, szászbereki plébániák hívőit, a Szászbereki Kolping Katolikus Általános Iskola pedagógusait, diákjait is, ahol jelenleg is végzi lelkipásztori szolgálatait.

Minden bizonnyal mindig Isten nagy ajándékának tekintette papi hivatását, mert lelkipásztori feladatait mindegyik állomáshelyén szíves örömmel, lelkiismeretesen és legjobb tudása szerint végezte.

A keresztény ember ünnepei Istenhez való felemelkedésünk pillanatai, egyben a hálaadás pillanatai is. Ezért most közösen adjunk hálát Istennek azért, hogy településünk, térségünk tanítványai számára, a vigasztalást vagy bátorítást kereső emberek számára – a mi számunkra - Isten a maga szeretetének viszonzására János atyát szolgálatába elhívta. Köszönjük meg és adjunk hálát a Mindenhatónak azért, hogy istengyermeki életre hívta el, hogy nekünk példát mutasson. Ötven évet tud maga mögött, Isten szeretetének viszonzása megszentelt ötven évét!

Kívánom, hogy továbbra is jó egészségben, erőben és töretlen lelkesedéssel, eredményesen tudja végezni lelkipásztori szolgálatát egyházmegyénkben. Az evangélium hirdetése által pedig részesedjék annak áldásában is.

Barta Imréné

 

Miklós János

 

A Genezis, azaz a Teremtés könyve a Biblia elején található. Sokak számára ismerős a kezdősor: „Kezdetben teremtette Isten a mennyet és a földet…”, és a folytatásban nemcsak az állatvilág, hanem az ember megalkotásáról is olvashatunk, valamint egy pompás kertbe is bepillantást nyerhetünk. Egy idilli állapot szemlélői lehetünk: az ember (vagy más néven: Ádám), és Isten leplezetlen kapcsolatát láthatjuk. Elhangzott Ádám felé az intelem Istentől, hogy van egy fa, amelyről nem ehet. De Isten látta, hogy nem jó az embernek egyedül lenni, hiszen Ádámhoz hasonló lény nem volt a kertben, ezért sor került az asszony, azaz Éva megalkotására. 

A bűnbeesés megtörténte véget vetett az idillnek. Mivel Ádám és Éva ettek a jó és rossz tudásnak fájáról, engedetlenné lettek Istennel szemben. Az első emberpár elbukott, és távozniuk kellett az Édenkertből. Szomorú lenne a történet folytatása, hiszen mind a kígyó, mind pedig az emberpár megkapta büntetését. Eléggé sok ok is lenne a csüggedésre, de elhangzik Istentől egy sokat sejtető mondat, egy utódról, aki a kígyó felé lesz büntetés, ami optimizmusra ad okot: „ő a fejedet tapossa, te meg a sarkát mardosod”(1) - mennyire tartalmas ez az üzenet, amely a Messiásról, a Megváltóról, tehát Jézusról szól. 

Ha tovább olvassuk a Bibliát, akkor láthatjuk, hogy Ábel halála Káin által csak egy eszköz volt arra a kígyónak, azaz Sátánnak, hogy a megváltás műve elmaradjon. Ám egy újabb utód megszületése fordulatot vett az eddigi események színterén. 

Tovább olvasva az Ószövetséget, ismerős személyek életét ismerhetjük meg: Mózes, Józsué, Dávid, Salamon, Énók, Illés, és olyan történések tanúi lehetünk, mint az Egyiptomból való kivonulás, az Ígéret földjének elfoglalása, a királyság kiépülése, majd pedig kettészakadása, valamint a babiloni fogság és visszatérés.(2) 

Mindezek után pedig az intertesztamentális kor következett, amely az Ó-, és Újszövetség közötti időszakot öleli fel, kb. 400 évet. S ezt követően az evangéliumok feltárják a Messiás születését,(3) életét, szolgálatát, halálát, feltámadását és mennybemenetelét. Egyik sem szokványos momentum, akármelyik mozzanatát nézzük is Jézus életének, és ha nem megszokott a kezdet, akkor a folytatás, sőt a befejezés sem az. Mindegyik Jézus-élet-mozaik megérdemelhetne egy-egy terjedelmesebb kutatómunkát, ám a cikk folytatásaként a kereszt üzenete hordoz mondanivalót. 

Az első Ádám nem engedelmeskedett Istennek, ám Jézus, mint a második Ádám, engedelmes volt, még a kereszthalál tekintetében is. A régi Ádám által megromlott az emberek Istennel való kapcsolata, ám az új Ádám helyreállította azt. Az Éden fájáról való evés eredménye a kiűzetés lett a Paradicsomból, a kereszt fája viszont út az embereknek a mennyei Paradicsomba, mert Jézus maga mondta, hogy ő az út, az igazság és az élet, és senki sem mehet az Atyához, csakis ő általa. Az Édenkert ominózus fája a földbe volt gyökerezve, földi tekintetben volt tökéletes, hiszen levéllel és terméssel is rendelkezett. A kereszt viszont a megváltásban gyökerezik, a megtérés a gyümölcse, az irgalom a levele, és a lombkoronát a kegyelem alkotja. 

Mindaz, amit az emberek az életük folyamán tettek, elmúlik. Legyenek azok jó vagy rossz dolgok, mulandók vagy maradandók. De van valami, ami örök, ez pedig a kereszt, ami utat nyitott számunkra a menny felé. Mert Isten szeretete az emberek felé Jézus által lett teljessé. Isten nem akarja a bűnös ember halálát, hanem azt akarja, hogy az emberek is átélhessék, milyen jó a mennyben lenni. Az viszont mindenkinek a döntésén alapszik, hogy Isten szeretetét elutasítja, vagy elfogadja. 

(1) Mózes 3,15. 

(2) A teljesség igénye nélkül történt a felsorolás. 

(3) Máté 1,21-ben ezt olvassuk Jézusról: „ő szabadítja meg népét bűneiből”. 

Szabóné Szabó Henrietta 

 

Egy év leforgása alatt számtalan ünneppel találkozunk. Vannak, amelyek személyes illetőségűek, de akadnak országunkat, népünket érintőek is. Az egyházi ünnepek közül sok megjelenik a családi életen belül is, legyen szó karácsonyról, húsvétról. Mindezek talán azzal is párosulnak, hogy munkaszüneti napnak vannak nyilvánítva, így külön örömet jelentek mindenkinek. Naptárunk azonban egy különös, szintén kétnapos ünneppel rendelkezik, ez a pünkösd ünnepe. 

Csendesen megbújó napjai ezek az esztendőnek, amelynek érdemes bibliai hátterét megtekinteni. „Majd valami lángnyelvek jelentek meg előttük, amelyek szétoszlottak, és leszálltak mindegyikükre.” Jézus tanítványai Jeruzsálemben együtt voltak, amikor a megígért Vigasztaló, azaz a Szentlélek eljött a földre. Ki a megígért Vigasztaló? Személy vagy nem? 

Amikor Jézus földi szolgálata elején bemerítkezett a Jordán vizében Keresztelő Jánosnál, akkor mind a Fiú, mind az akkor galamb formájában megjelenő Szentlélek és az emberi hangon megszólaló Atya is képviselik magukat. Páratlan trinitaszi (szentháromság) jelenség ez, amely meghatározta Jézus életét. 

A Biblia első lapjain is találkozhatunk már a Szentlélekkel, hiszen ott lebegett a vizek felett, ahogyan olvasható is: „Isten Lelke lebegett a vizek felett.” Az Ószövetségben végigvonul a Szentlélek jelenléte, mint a fentebbi evangéliumi példán is látható, ott van Õ az evangéliumokban is. De igazán, mint tevékeny személy, az apostolok cselekedeteiben domborodik ki, ezért nevezhetnénk ezt a bibliai könyvet a Szentlélek Cselekedeteinek is. 

A Szentlélek egylényegű az Atyával és a Fiúval. Nem imádkozunk hozzá, viszont esedezik értünk. A Szentléleken keresztül tudjuk azt, hogy mi a bűn. Ugyanakkor Szentlélek az, akin keresztül megértjük a Biblia sorait, hiszen ő világosítja meg ez ügyben az értelmünket. 

Amikor a tanítványok Jeruzsálemben együtt voltak, a Szentlélek kiáradását követően erővel lettek felruházva. Miért? Péter háromszor tagadja meg Jézust a keresztre feszítése előtt. Pünkösd után azonban Péter az, aki fennhangon szól a zsidó emberekhez, mintegy bizonyságtevőként előállva, hogy a pünkösdi esemény a már megígért prófécia beteljesedése. Ezt követően is azt olvassuk Péterről, hogy erővel és hatalommal szólt az emberekhez. Gyógyulás történik, az evangélium - azaz a jó hír arról, hogy van bűnbocsánat Jézus Krisztusban - az egész világon pünkösd után nyer teret. 

Ezzel a frissítő, erővel felruházott ünnep alkalmából kívánok mindenkinek áldott pünkösdi ünnepet! 

Szabóné Szabó Henrietta 

 

A mindennapi életben nem ritkán hangzik el ez a rövidke szó, amely talán nem is a legudvariasabb formája annak, hogy kifejezzük hálánkat, köszönetünket. 

Mindenesetre senki nem vitathatja, hogy a köszönet, a hála alapvető emberi kötelesség. Az igazságosság követelménye, nem csupán udvariassági forma. Nem véletlen, hogy az édesanyák, amint kicsinyeiket beszélni tanítják, már az első szavak között ott van a „köszönöm szépen”. 

Köszönettel, hálával mindenekelőtt Istennek tartozunk. Ha fellapozzuk a Szentírást, számtalan helyen találunk utalást a hálára. Hogy csak néhányat említsek: a vízözön után Noé – amikor kijön a bárkából – hála áldozatot mutat be Istennek. Ábrahám – a győztes csata után –, amikor megvédte övéit, Melkizedek főpapot kéri a hála-áldozat bemutatására, amikor pedig kiderül számára, hogy fiát, Izsákot mégsem kell feláldoznia, ugyancsak hála-áldozatot mutat be. Hála- és dicsőítő áldozatot mutat be Salamon király, amikor elkészül a jeruzsálemi templom. Az Újszövetségi Szentírást is át- és átszövi a hála gondolata. Zakariás pap – Keresztelő Szent János apja – gyermekének névadásakor fogalmazza meg gyönyörű hálaadó imáját. Szűz Mária hálatelt szívvel magasztalja Istent, amikor az angyali üdvözlet után meglátogatja idős rokonát, Erzsébetet. Hálát ad akkor is, amikor a kisded Jézust bemutatja a jeruzsálemi templomban. Jézus – tanítását befejezve – hálát ad az Atyának azért, hogy „elrejtetted ezeket a bölcsek és okosak elöl és feltártad a kicsinyeknek”. Hálát ad az utolsó vacsorán. 

Szent Pál apostol leveleit olvasva is számtalan esetben kapunk biztatást a hála lelkületére. 

A hálás lelkület azonban nemcsak „köszönöm szépen”-ekből áll, hanem egy világlátás következménye. Aki lépten-nyomon felfigyel arra, hogy megajándékozták, aki az egész világot és benne mindent Isten ajándékának tekint, az magától értetődőnek tartja, hogy örül minden jónak: a ragyogó napsütéstől a jó egészségig és a családi szeretetig. 

Napjainkban egyre több szó esik a környezetvédelemről, amelyet egyre inkább állami, sőt nemzetközi törvények is szorgalmaznak. Ez így helyes, de nem elég! Az igazi védelmet a teremtett világ számára az jelenti, ha Isten nagy ajándékának tekintjük. Ha ezt komolyan vesszük, akkor nem szórjuk szét a szemetet, nem égetjük el a veszélyes hulladékokat, és egyre többet törődünk környezetünk épségével. 

A hála lelkületének – így tanév vége közeledtével – különös aktualitást ad az, hogy át kell gondolnunk, tanulóknak és nevelőknek: mit adhattam és mit kaphattam az elmúlt tanév során. Nagyon is aktuális mindezt átgondolni és érte hálát adni. Vannak persze „nagyobb távú” megköszönni valók is. Van, aki idén lesz, mondjuk 65, 60, 50, 25, vagy éppenséggel 10 éves házas. Ha valaki elérkezett nyugdíjba vonulásának napjához, az ugyanúgy hálát adhat, mint az, aki idén érettségizik, vagy megkapja a mesterlevelét, vagy éppenséggel megszerzi diplomáját. 

Adjon a jó Isten mindannyiunknak figyelmes szívet és figyelmes szemet, hogy a hála lelkülete kicsorduljon szívünkből. 

Miklós János plébános 

 

Május közeledtével egyre inkább átjár bennünket a tavasz öröme. Ennek az örömnek egyik – nem elhanyagolható – forrása a megújuló természet csodálata. Ha nyitott a szívünk, akkor ez a csodálat elvezethet bennünket minden szépség és harmónia forrásához, az élő Istenhez. 

Olyan jó, hogy a világ szépségéből felismerhető Isten nem hagy bennünket magunkra: kinyilatkoztatta Önmagát, feltárta szeretetét a Szentírás üzenetén keresztül is, amelyet az Egyház közvetít felénk. Ebből tudjuk, hogy az emberszerető Isten annyira jó hozzánk, hogy egy akart lenni közülünk, és ezért kiválasztott egy egyszerű názáreti leányt: Szűz Máriát, és tőle akart emberként megszületni. Minden emberi elképzelést felülmúló megbecsülése ez az embernek és különösképpen minden édesanyának. 

Így – anyák napja közeledtével – (illetve annak már-már elmúltával) érdemes elgondolkodni arról, hogy az emberré lett Isten: Jézus Krisztus elfogadta, hogy Mária legyen az ő édesanyja, Mária pedig, amikor megtudja, hogy ez az ő hivatása, saját magát az Úr szolgálójának tekinti, és teljes készséggel elfogadja hivatását, Isten és az emberek nagylelkű szolgálatát. 

Nagy tanítás ez: arra tanít, hogy nagyra kell becsülnünk minden édesanyát, de leginkább azt az édesanyát, aki 9 hónapon át méhében hordozott, szeretettel várt és világra jöttünk után táplált, felnevelt, értünk aggódott. 

Jézus megtapasztalta – 30 éven át – édesanyjának figyelmes szeretetét és megrendítő, hogy ezt a szeretetet meg akarta osztani velünk azáltal, hogy a kereszten függve nekünk adta édesanyját. A hívő emberek Szűz Mária iránti gyermeki tiszteletének világszerte számtalan megnyilvánulásával találkozunk. Európa számtalan Mária-kegyhelye a portugáliai Fatimától Csíksomlyóig, a keleti egyházak csodálatos ikonjai, a római Szent Péter bazilikában látható páratlanul szép Pieta (a halott Krisztust karjaiban tartó Szűzanya), de az egyszerű emberek otthonaiban látható Mária-képek éppúgy a hívő nép Mária iránti tiszteletét fejezik ki, mint számtalan fiatal leány élete, akik tisztán készülnek fel a házasságra és az idős, beteg férfiak rózsafüzér imája, melyet naponta hittel mondanak el. 

Magyar népünk életében a kereszténységgel való találkozástól ott van a Szűz Mária iránti tisztelet, de ebben a tekintetben kétségtelenül nagy jelentősége van annak, hogy népünk első apostolai: a Szent István királyt megbérmáló Szent Adalbert és a Szent Imrét nevelő Szent Gellért mindketten igazi Mária-tisztelők voltak. Ennek lett a gyümölcse az, hogy Szent István királyunk egész népünket és az országot jelképező Szent Koronát a Nagyboldogasszony oltalmába ajánlotta. 

Bárcsak minél jobban megtapasztalná Újszász és Szászberek minden lakója, de különösen az édesanyák a Boldogságos Szűz Mária édesanyai szeretetét és szentjeink közbenjárását. 

Ezekkel a gondolatokkal kérem minden kedves édesanyára Isten bőséges áldását és a Szűzanya oltalmazó jóságát. 

*** 

Itt jegyezném meg, hogy a terveink és reményeink szerint még ebben az esztendőben sorra kerülhet újszászi temetőnk katasztrofális állapotú ravatalozójának és talán még a temető kerítésnek a felújítása is. Köszönhető ez annak, hogy évekkel ezelőtt egyik kedves testvérünk jelentős adományt fizetett erre a célra az Újszászi Szent István Alapítványba, majd közel egy éve hagyatékként jelentős összeget hagyott egyházközségünkre. A két összeg – reményeink szerint – elegendő lehet a kitűzött célok SZERÉNY kivitelezésére. Erre a célra éppen ezért köszönettel elfogadunk nagylelkű adományokat. 

Miklós János plébános 

 

amelyeket így húsvét táján „élőben”, csoki- vagy egyéb formában láthatunk, általában nagyon aranyosak. Nem csodálom, hogy az élő nyuszikák a gyermekek számára különösen kedvesek. Miért is ne lennének azok, hiszen a Teremtő Isten művei és egyben ajándékai is. 

Nagyon fontos, hogy tudjunk rácsodálkozni Isten műveire, legyen az akár egy hangya, egy ragyogó csillag az égen, vagy akár egy mézet gyűjtögető méhecske, esetleg maga az egész világegyetem. Mondanom sem kell, hogy Isten legcsodálatosabb műve ezen a földön az ember, akit a Teremtő a maga képmására teremtett. Ez adja az ember páratlan méltóságát. 

Csak megrendült lélekkel lehet arra gondolni, hogy Istennek ez a csodálatos műve tudatosan szembefordult Teremtőjével, az élő Istennel. Méltóvá tette így magát Isten örök büntetésére. Isten azonban nem megbüntetni, hanem megmenteni akarja az embert, bárki (akár anyagyilkos) légyen az. Ezért lett az élő Isten emberré Jézus Krisztusban. ő magára vállalta mindannyiunk gonoszságát, bűneit, hogy irgalmasan megtisztítson minden bűntől. Ezért vállalta a kegyetlen szenvedéseket és a rettenetes kínhalált. Amikor meghalt, akkor ellenségei azt hitték, hogy végleg megsemmisítették. De Krisztus feltámadt a halálból. Ez a történelem legnagyobb győzelme! Ez a győzelem hirdeti, hogy az ember nem terrorcselekmények által lesz győztes, de még csak nem is mindennapi „kis” megalkuvások által. Krisztus feltámadása harsogva hirdeti, hogy – minden látszat ellenére – nem a gonoszságé lesz a végső győzelem, hanem a jóságé és a szereteté. 

Ezt jól átgondolva aztán nem nehéz eljutni arra a felismerésre, hogy a húsvét lényegéről (Krisztus feltámadásáról) mérhetetlenül többet mond a Húsvéti Bárány, az Élő Krisztus, mint a mégoly aranyos nyuszika. 

A mostani húsvéti szent idő legyen alkalom arra, hogy egyházunk életébe bekapcsolódva megújítsuk hitünket, reményünket, valamint Isten- és emberszeretetünket. A hitnek ezt a drága ajándékát adjuk át gyermekeinknek, unokáinknak, hogy amikor majd Urunk, Jézus újból eljön ebbe a világba, szeretettel magához ölelhessen bennünket. De vigyük ezt az ajándékot az időseknek, betegeknek, fogyatékkal élőknek és minden embertársunknak. Mert nincsen üdvösség senki másban, csak egyedül az Üdvözítő Jézusban. 

Ezekkel a gondolatokkal kívánok minden kedves Olvasónak tartós, egész életet átható húsvéti örömöt: 

Miklós János plébános 

 

Újszász 2016©