A hosszú nyári szünet sokszor komoly gondot okoz azoknál a családoknál, ahol nemcsak a szülők, de még a nagyszülők is dolgoznak. A különböző szervezett táborok (pl. nyelvi, sport, színjátszó, kézműves, stb.) gyakran megfizethetetlenek. A Gyermekjóléti Szolgálat több éve szervez nyári sátortáborozást többnyire hátrányos helyzetű gyermekek részére, melynek lebonyolítását felajánlásokból finanszírozzuk. Általában tíz –tizenkét gyermeket viszünk el, hiszen egy ilyen alacsony létszámú táborban nagyobb figyelmet, törődést, odafigyelést tudunk biztosítani azon gyermekek számára, akik a szülők elfoglaltsága miatt nem biztos, hogy otthon ezt megkapják.

Az eredetileg tervezett bogácsi nyaralásunk meghiúsult, így változtatnunk kellett az útvonalon. Így esett a választás az ugyancsak a Bükk hegységben lévő Mályinkára és Egerre, mely számtalan felfedeznivalót tartogat, főleg az Alföldön élők számára.

Lilafüreden (Fotó: Farkas József)

Augusztus első napjaiban először Mályinka Bíró-Udvar Vendégház parkosított kertjében vertük fel sátrainkat. Ebben a festői kis hegyi faluban, mely a Bükki Nemzeti Park közvetlen környezetében található, csodálatos napokat tölthet el az, aki kikapcsolódásra, pihenésre vágyik. Az egészséges és friss levegőt szinte harapni lehetett. A település lakóinak száma közel 500 fő. Ott tartózkodásunk alkalmával sikerült a polgármesterrel is beszélgetnünk, akit öröm volt hallgatni, olyan átérzéssel mesélt a településről. Elmondta, hogy a falu a kirándulók körében nagyon kedvelt, hiszen átvezet rajta az országos kéktúra útvonala.

A vendégház előtt patak csordogál, és egy díszkút, szökőkút is ékesíti a falut. Családgondozónk, Joó Andor édesapja szívélyesen várt bennünket, majd bemutatta a vendégház kínálatát: bográcsozási, nyársalási, főzési lehetőséget, gyermekjátékokat. Az udvaron felállított trambulin nemcsak a gyermekeket vonzotta, de a felnőttek is próbára tették erejüket és bátorságukat. Az első napon hamar elnyomott bennünket a levegő, így már éjfél előtt párnára hajtottuk fejünket.

Készül az ebéd (Fotó: Farkas József)

Másnap délelőtt hosszú túrára készültünk. Több mint 2 órai túraútvonalon történő sétát követően eljutottunk Vár-kúthoz, ahol nemcsak forrásvízzel hűtöttük magunkat, de a patak szélén szép köveket is gyűjtöttünk, miközben kezünket, lábunkat is megmostuk. Az erdei séta közben ismerkedtünk az élő- és állatvilággal. Fáradtan értünk vissza, jólesett a bográcsban főtt finom ebéd. Egy kis szieszta után felkerekedtünk, és elutaztunk Lillafüredre. Sajnos, az idő nem kedvezett a kirándulásra, így csak az István barlangot néztük meg. Esténként futóversenyt rendeztünk Mályinka főutcáján, majd bátorságpróbán a felnőtteknek is kötelező volt a részvétel. Volt nagy ijedelem, sikongás! A falevél zizegésétől is megijedtek!

A próbát csokoládé- és oroszkrém tortával díjaztuk. Fájó szívvel hagytuk ott Mályinkát, de tovább kellett mennünk a betervezett program miatt. Egyik megállónk Szilvásvárad Szalajka-völgy volt, ahol kisvonattal próbáltuk lerövidíteni a több kilométeres távot.

Kb. félórai hegymászás után felértünk az ősember barlangjához. Csodálatos látványt nyújtott a Fátyol-vízesés, ahol a patak vize igen magasból zubog. Az Erdei Múzeumban megfigyeltük az egykori fakitermelők kunyhóit, vadfogó vermeket, mészkőkemencéket és a vízimalmot.

A lábizmot próbára tevő út után a gyermekek meglepték a kirakodóvásárt, ahol az itthon maradt testvéreknek és szülőknek ajándékot vásároltak. Természetesen maguknak is alaposan bevásároltak. A sok bazár mellett árultak sült pisztrángot is, mellyel Kézér Béla ajándékozta meg a gyermekeket.

Tortaevés Egerben (Fotó: Farkas József)

Ezek után a tábort az Eger melletti Nagy-Egedi hegy tövében vertük fel, ahonnan Eger városát madártávlatból láthattuk. Másnap ismét túráztunk, felmentünk az 547 méter magas Nagy-Egedi hegy csúcsára, ahonnan gyönyörű kilátás nyílik a városra és a környező településekre. Hazautazásunk délutánján a szarvaskői kilátóba látogattunk még el, ahol szintén megcsodáltuk a szép tájat. Egerben is volt bátorságpróba a gyermekek kérésére. Sikerült életet vinnünk az amúgy csendes, nyugodt hegyre. Hajnali fél háromkor megkezdődött a fogkrémes sminkelés, a telefonos ébresztésnek köszönhetően.

Évről évre egyre nehezebb a táborozáshoz szükséges anyagi támogatások összegyűjtése, de ebben az évben Ágotainé Serfőző Anita családgondozó szinte oroszlánrészt vállalt a gyűjtésben, amiért köszönet jár. Szintén köszönöm Joó Andor családgondozónak a mályinkai szervezést és a tábor alatti munkáját. Köszönet Kézér Béla gépkocsivezetőnek a biztonságos közlekedés és a kényelmes utazás biztosításáért, feleségének Marikának a gyermekekkel való törődésért. Köszönöm Farkas Józsefnek (férjemnek) a sok finom bográcsban főtt magyaros étket, s nem utolsósorban köszönet az itthon maradt kollégáknak, akik távollétünk ideje alatt helyettünk is dolgoztak.

A gyermekektől és szüleiktől pozitív visszajelzést kaptunk a táborozásról. Vannak olyan gyermekek, akik már évek óta velünk tartanak a hegyekbe. Igaz, hogy pár napig izomláztól szenvedünk, de az eltöltött eseménydús napok mindent kárpótolnak.

Támogatóink:

Dr. Szóró Magdolna, Dr. Baky Endre, Bálint Ferenc, Együtt Újszászért Egyesület, Kézér Béla, Kézérné Kis Mária, Rácz Lajos, Joó Andor Szolnok, Újszász és Vidéke Takarékszövetkezet, Tánczosné Geri Terézia, Tánczos Dóra, Farkas József.

Farkas Józsefné
igazgató