Honlap Sport Várostörténeti múzeum
Sporthírek


Varga Ferenc: Búcsúzunk Nagy Józseftől, Újszász nyugalmazott tanácselnökétől Nyomtat Email
Bemutatkozás - Várostörténeti múzeum
2012 október 03. (szerda) 14:04

Az élet egyik legfélelmetesebb és legmegfoghatatlanabb eseménye, amikor elveszítünk valakit.

 

 

Sokan tudtuk, Nagy József, Újszász egykor kiváló labdarúgója, Újszász Pro Urbe Díjas nyugalmazott tanácselnöke régóta betegeskedik. Már az is kétséges volt, hogy ez év kora tavaszán, elhunyt feleségének temetésén részt tud-e venni. Mégis meglepett, amikor Varga János nyugalmazott ÁFÉSZ elnök, a temetés előtti napon tájékoztatott Nagy József haláláról. Feltűnően sokan róttuk le kegyeletünket egykori tanácselnökünk gyászszertartásán. Virágeső borította sírját.

A temetésen résztvevők sokadalmát látva, gondolataimba merülve, úgy éreztem, az elhunyt temetése nem csupán azt szolgálta, hogy méltóképpen emlékezzünk, hanem tudatosította bennünk a nagyszerű embertől való elválást, és lehetőséget adott az érzelmek, emlékek kifejezésére.

A magyar közigazgatás kiemelkedő alakja, ez év december 3-án lett volna 80 éves. A sors beleszólt, nem engedte meg, hogy a nyolcadik ikszet együtt ünnepelje meg övéi és barátai körében. Földi pályája július 23-án végérvényesen lezárult.

Megadatott neki, hogy fiatalon, már az 1940-es évek végétől Újszász futball-legendáival éveken át együtt focizzon – nem is akárhogyan.

Nagy József még nem volt 17 éves, amikor 1949. 10. 15-én munkát vállalt az Újszászi Elöljáróságnál. Nyilvántartói feladatokat kapott. Itt 1952. 03. 08-ig dolgozott. Ez alatt sikerült elsajátítania a közigazgatási munka legfontosabb alapelemeit.

A Szolnok Járási Tanácshoz került, ahonnan felvértezve első munkahelyén kötött ki. Újszász Elöljáróság létrejöttétől számítva, Nagy Józsefnél senki nem volt hosszabb ideig a település első embere. Több mint 22 évig Újszász végrehajtó bizottságának elnöke, illetve tanácselnökeként dolgozott. Ha azt is figyelembe vesszük, hogy 1957-1968-ig végrehajtó bizottsági titkárként működött, bizonyosra vehető, országos viszonylatban is párját ritkító, kimagasló közszolgálati idő az övé.

Nagy József sokat és eredményesen munkálkodott Újszász fejlődéséért. Sikerei elévülhetetlenek. Nevéhez fűződik többek között: a víz-, gáz- és telefonhálózat kiépítése. 1981-1982-ben Újszász Nagyközség elnyerte a Hazafias Népfront Országos Tanácsa által meghirdetett településfejlesztési versenyt. Ez megismétlődött 1986-1987-ben is, a Nemzeti Zászló elnyerésével. A siker nemcsak erkölcsi sikert, anyagi hasznot is jelentett a településnek. Nagy volt a lakossági összegfogás is. A parkosításban, az óvodák, iskolák és sportlétesítmények karbantartásán túl, 23 utcában 16 km kőburkolatú útalap épült önerőből, társadalmi munkával, a lakosság hozzájárulásával. A társadalmi munka értéke mintegy 58 millió Ft volt.

Nagy József nyugalmazott tanácselnöktől egy Gárdonyi Géza idézettel búcsúzunk: „Vannak olyan arcok, amelyek úgy megmaradnak bennünk, mint az olajfestmények a falon. Nem változnak.”

Józsikám! Nyugodj békében! Isten Veled!

Varga Ferenc

 

Utolsó frissítés: 2012 október 03. (szerda) 14:09
 
Pap Gábor: A 40 éves Szabadság Horgász Egyesület története Nyomtat Email
Bemutatkozás - Várostörténeti múzeum
2012 augusztus 30. (csütörtök) 15:15

A 40 éves Szabadság Horgász Egyesület története

 

Az egyesület alapítása

A jászalsószentgyörgyi Petőfi MgTSz (továbbiakban: MGTSZ) a szászberki halastavat 1970-ben lehalászta, mely után a vízterület szabadon (ellenőrizetlenül) horgászhatóvá vált. A belvízcsatornaként és -tározóként funkcionáló vízterület kezelője a vízügyi igazgatóság volt, tartós horgászati hasznosítására azonban csak szervezett jogi keretek között nyílt lehetőség.

Ezért néhány lelkes újszászi 1971-ben elhatározta, hogy ezt a lehetőséget kihasználva szervezett formába tömörítik a helyi horgászokat, egyesületet hoznak létre.

A Szervező Bizottság tagjai: Joó József, Soós József, Szurmai István és Veres Dezső megkeresték Nász Imrét az általános iskola igazgatóját az alapítás ügyében, aki a kezdeményezés élére állt.

Az új egyesület létrejöttét Barta Imre az újszászi Szabadság Mezőgazdasági Szövetkezet (továbbiakban: TSZ) elnökhelyettese is szorgalmazta, és javasolta, hogy a TSZ neve után a szervezet neve Szabadság Horgász Egyesület (továbbiakban: HE) legyen.

1971. október 9-én a művelődési ház nagyterme előtti aulában a Szervező Bizottság alakuló ülést tartott. Nagy József tanácselnök 2.000,- Ft támogatást biztosított az egyesületnek, ez képezte a gazdálkodás alapját, ebből kezdte meg 1972-ben a HE a működését, a szükséges anyagok, tárgyi eszközök beszerzését, majd később a haltelepítéseket.

 

Társadalmi munka a Szászberki holtágon az 1970-es években
(Archív fotók: Balogh Mihály, Csekő Ferenc és Tarcsa József fényképgyűjteményéből)

 

1972. március hónap folyamán Nász Imre és Soós József az egyesület működtetésének elindításával, jogi és adminisztrációs teendőkkel kapcsolatos megbeszélésen vett részt Budapesten a MOHOSZ-nál. Az új szervezet létrejöttét a MOHOSZ engedélyezte, 390-es törzsszámon regisztrálta, a szervezők egyúttal megkapták a működéssel kapcsolatos nyomtatványokat is.
A budapesti út után újabb – tisztségviselő választó – ülést tartott a Szervező Bizottság.

A HE alapítóinak a két ülésen részt vett horgászokat tekintjük (név szerint lásd alább), noha számos horgász még ugyanebben az évben belépett az egyesületbe, és így az 1972-es év végére a taglétszám megközelítette a 30 főt.

 

A szászberki holtág ma
(Fotó: Pap Gábor)

 

Az egyesület alapító tagjai:

Antal István, Balogh Mihály, Barta Imre, Fehér János, Joó József, Nász Imre, Palásti András, Soós József, Szórád Ernő, Szurmai István, Tarcsa József és Veres Dezső.

Az alapító tagok mellett nem feledkezhetünk meg két pártoló tag (Müller István a KTSZ elnöke és Varga János) támogatásáról sem.

Az egyesület első tisztségviselői Nász Imre elnök mellett a már említett Szervező Bizottság tagjai voltak (titkár: Joó József; gazdaságvezető: Veres Dezső; továbbá Soós József és Szurmai István tartozott az elnökséghez).

Nász Imre egy év elteltével az általános iskola átszervezése miatt nem tudta tovább vállalni a HE vezetését, ezért az elnöki feladatokat Balogh Mihály vette át.

 

Az egyesület saját horgászvizei

Az 1986-os MOHOSZ nyilvántartó lap szerint eredetileg 23,0 ha-os szászberki Zagyva holtág – mai, Országos Halászati Adattár szerinti hivatalos megnevezése Újszászi Zagyva-holtág (Szászberki-holtág) – az MGTSZ hasznosításában állt. Az 1970-es lehalászást követően a HE és az MGTSZ között 1972. augusztus 26-án kötött megállapodás értelmében a vízterület az egyesület számára bérbeadásra került, kizárólagos horgászati hasznosítás mellett.

A holtág 1974-től folyamatos és rendszeres halasítás alatt áll, kezdetben nagy hangsúlyt kapott a növendék állomány kihelyezése, az első években a horogérett halak mellett dokumentáltan telepítésre került 620 kg növendék ponty, 3 ezer db előnevelt csuka és 4 ezer db előnevelt süllő ivadék, továbbá 1 ezer db egynyaras és további 105 kg-nyi amúr ivadék.

Az 1970-es és 80-as évek folyamán az MGTSZ többször megkísérelte a vízterületen a horgászati tevékenység megszüntetését, mely veszélyt végül sikerült elhárítani.

Az 1990-es években végbement kárpótlás és földosztás nyomán az egykori MGTSZ területeit kimérték, a holtág melletti területek többsége – így az egykor elárasztott övzátony területe is – magántulajdonba került. A vízterület 5,66 ha-ra zsugorodott.
Az elmúlt négy évtized során, a vízügyi szervekkel együttműködésben, több alkalommal történt a holtágon kotrás vagy lokális iszaptalanítás. A holtág elsődleges funkciója ma is a belvíztározás.

Az Újszász belterületén lévő Nagykerti-tó eredetileg 1,54 ha-os vízterület volt. Tulajdonosa a Magyar Állam, melynek képviselője 1973. december 11-én írta alá a kezelői jog átadását a HE számára. A vízterület fenékszintje a mellette húzódó belvízcsatorna fenékszintje fölött volt, ezért a víz elszivárgása miatt állandó vízpótlásra szorult. A fenntartása a rendszerváltás környékén nem volt tovább finanszírozható, a horgászati hasznosítás megszűnt, a terület magántulajdonba került és lecsapolása után részben feltöltötték.

A Zagyva folyó bal partján, a mentetlen hullámtérben található Parkerdőben volt a 2 ha-os Erdei-tó. A változó, 1-4 méter mélységű vízterület horgászati hasznosítási jogosultságának megadását 1974. május 27-én kérelmezte a HE, melynek jóváhagyását követően ponty, compó, kárász és halmentésből származó ivadék került telepítésre a tóba. A mentetlen hullámtérben való elhelyezkedés azonban nem tette lehetővé a vízterület fenntartását, így az egyesület néhány év elteltével annak feladására kényszerült.

1981-ben nem sikerült a TSZ jóváhagyását megszerezni az újszászi sportpálya melletti anyagnyerő hely horgásztóvá történő alakításához. Így a HE Újszász közigazgatási területén saját horgászati hasznosításban lévő vízterület nélkül maradt.

 

A tisztségviselői ciklusok és az egyesület történetének fontosabb állomásai

Az 1973 – 1978 közötti időszakban a HE elnöke Balogh Mihály. A ciklus alatt számos személyi változás történt a tisztségviselők között (szinte minden évben tartottak tisztségviselő választást), az elnök és a tógazda (Veres Dezső) személye azonban nem változott. Az elnökhelyettes tisztséget Müller István és Tarcsa József, a titkári tisztséget Balogh József, Dóra István, Nász Imre és Szabó Mihály, a pénztáros/gazdaságvezető tisztséget Czétényi László, Tarcsa József, Tarcsa Józsefné, Tóth Gábor és Vágó József töltötte be.

 

Régen a horgásznak minimális felszerelés is elég volt

 

Az 1976. február 22-i közgyűlés az 5 fős vezetőséget kibővítette 7 főre Kaló András vízvédelmi és környezetvédelmi felelőssel, valamint Stenczner Ferenc ifjúsági felelőssel.

A vezetőség mellett két állandó bizottság működik az egyesületben.

A 3 fős Ellenőrző Bizottság (az egyes tisztségviselői ciklusok alatt Számvevő Bizottság néven is felbukkant a hivatalos dokumentumokban, ma Felügyelő Bizottság) tagjai e tisztségviselői ciklusban: Veres János elnöklete mellett Farkas Endre, Miklós Imre (utóbbi Tóth Gábort váltotta 1976-ban). (Megjegyzés: az Ellenőrző Bizottság csak az 1975-ös közgyűlésen került megválasztásra.)

A szintén 3 fős Fegyelmi Bizottság tagjai: Antal István elnöklete mellett Fehér János és Kaszanyi István.

Az egyesület taglétszáma az első két évben 30 fő körüli volt, majd robbanásszerű növekedésnek indult. 1974. év végén 60 felnőtt és 21 ifjúsági tagja, 1975-ben már 124 felnőtt és 29 ifjúsági tagja van az egyesületnek (továbbá 41 gyermekhorgászt is tartalmaz az ekkori nyilvántartás).

 

Lehalászás a szászberki holtág mellett egykor még működő halnevelőben

 

Az újszászi horgászok mellett számos új tag lépett be az egyesületbe a környező településekről (Szászberek, Zagyvarékas, Szolnok, Jászladány és Jászalsószentgyörgy), sőt budapesti és gyömrői illetékességű tagjaink is voltak ebben az időszakban.

Az egyesület tagjai a saját vízterületek mellett a Zagyván és a Tápión is hódolhattak szenvedélyüknek.

A HE története során megtartott horgászversenyek közül az 1976. július 25-i versenyről származik a legkorábbi írásos emlék. Erre 26 horgász nevezett, a verseny a mostani gyakorlattól eltérően csak felnőtt kategóriában került kiírásra, és az első öt helyezettet díjazták. A versenyt Tarcsa József nyerte Terék László, Miklós Imre, Vasas József és Tóth Gábor előtt.

Az 1979 – 1984 közötti tisztségviselői ciklus során a HE elnöke Veres János lett, aki 14 éven keresztül vezette az egyesületet. Az alelnök előbb Tarcsa József, majd 1980-tól Miklós Imre, a titkár előbb Dóra István, majd 1980-tól Balogh József, a pénztáros/gazdaságvezető előbb Czétényi László, majd halála után Szurmai Istvánné lett, a tógazda Veres Dezső maradt. Kaló András vízvédelmi és környezetvédelmi felelőst, valamint Stenczner Ferenc ifjúsági felelőst a közgyűlés ismételten megválasztotta.
Az Ellenőrző Bizottság elnöke előbb Nagy Gábor, majd Volter Ferenc, tagjairól nem maradt feljegyzés.

A Fegyelmi Bizottság elnöke Kaszanyi István, tagjai Fehér János és Szabó Mihály.

A HE taglétszáma tovább duzzadt, 1981-ben együttesen 259 fő felnőtt és ifjúsági taggal rendelkezett, 50 fős gyermek létszám mellett.

Az új vezetőségre számos feladat várt. Több egyesületi tag aktív részvételével ekkor épült meg (1978-1979) az állami tulajdonban lévő Újszász, Szabadság téri ingatlanon az egykori horgásziroda (amely az önkormányzati fejlesztések miatt 2009. évben lebontásra került).

A Nagykerti-tó kialakítása is ebben az időszakban fejeződött be. Az Ady Endre út felől – balesetvédelmi okok miatt – kerítés létesült, a tó vízpótlását biztosító elektromos szivattyú számára szivattyúház épült.

Ezzel párhuzamosan előbb az MGTSZ-szel kellett megküzdeni ismételten a szászberki holtág hasznosításáért, ugyanis vadkacsa kilövőt akartak itt létesíteni. Majd a vízügyi szervek okoztak kárt a holtág halállományában, mivel egy belvizes téli időszakban kiszivattyúzták a víz nagy részét a jég alól, az óriási halpusztulásra a jégveszte után derült fény. Az elpusztult halak, köztük a közel 30 kilós harcsák ellentételezéseként a vízügy jelentős mennyiségű ponty telepítésével kártalanította az egyesületet.

Ez az az időszak, amikor az egyesület bekapcsolódott a versenysportba. Az ötfős versenycsapat összetétele folyamatosan változott, tagjai voltak: Balaska László, Miklós Imre, Szórád Ernő, Tarcsa József, Tarcsa Józsefné, Tóth Gábor, Veres János.

A versenycsapat legjelentősebb eredménye a MOHOSZ Szolnok Megyei IB által rendezett „B” kategóriájú Halfogó Csapatbajnokságon elért 3. helyezés 1982-ben.

 

Veres János elnök horgászverseny előtti tájékoztatót tart

 

Az utánpótlás nevelés nagyon fontossá vált a HE életében. Nem csupán az új tagok vizsgáztatása történt helyben, hanem a gyermek korosztály számára is rendszeres hal- és horgászati ismereti felkészítést tartottak. A nyári szünidőben a Tisza mentén szervezett horgásztáborok, és a megyei gyermek horgászversenyek rendszeres résztvevői voltak az újszászi gyermekhorgászok. E feladatok ellátásában Stenczner Ferenc és Tarcsa József elévülhetetlen érdemeket szerzett.

Az 1985 – 1990 közötti tisztségviselői ciklus során az egyesület elnöke ismételten Veres János. Az alelnök Miklós Imre, a titkár Volter Ferenc, a pénztáros/gazdaságvezető Szurmai Istvánné, a tógazda Veres Dezső, az ifjúsági felelős Stenczner Ferenc, a környezetvédelmi felelős személyéről nem maradt feljegyzés.

Az Ellenőrző Bizottság elnöke Tóth Gábor, tagja Egyed József, másik tagjáról nem maradt feljegyzés. A Fegyelmi Bizottság elnöke Szabó Mihály, tagja Fehér János, másik tagjáról szintén nem maradt feljegyzés.

A HE taglétszáma stabilizálódott, jellemzően 200 fő körüli felnőtt tag mellett 30-40 ifjúsági tag és cca. 50 gyermekhorgász tartozott az egyesülethez.

1991 – 1992 között az egyesület elnöke ismételten Veres János lett, aki a tisztségviselői ciklust nem töltötte ki, az 1993. év eleji közgyűlésen, 14 évnyi elnöki munka után lemondott.

Az elnökhelyettes Tóth Gábor, a titkár Volter Ferenc, a gazdaságvezető Szurmai Istvánné, a tógazda Kaló György, az ifjúsági felelős Stenczner Ferenc, a környezetvédelmi felelős Pálinkás Gyula.

A Felügyelő Bizottság elnöke Egyed József, tagjai Joó József és Nagy Gábor.

A Fegyelmi Bizottság elnöke Pap Gábor, tagjai Csekő Ferenc és Szabó Mihály.

Az elnök lemondásával a tisztségviselők mandátuma is megszűnt. Ezért előrehozott tisztségviselő választás történt 1993. év elején. Az új elnök ismételten a HE első elnöke, Nász Imre lett, aki azonban csak 2 évre vállalta az elnöki feladatok ellátását. Az 1993-1994 évekre Nász Imre elnöklete mellett az előző ciklus valamennyi tisztségviselőjét újraválasztotta a közgyűlés.

 

Verseny utáni mérlegelés

 

A HE keretein belül aktív élet folyt a 80-as 90-es évek fordulója környékén. Az egyesület életében ekkor évente három verseny került megszervezésre, egyik a Szászberki holtágon máig hagyományos halfogó verseny, a másik a Zagyva folyó újszászi kastély alatti szakaszán, a 32-es főút hídjánál, a harmadik verseny pedig az éjszakai Vadász-Horgász horgászverseny (számos egyesületi tag egyúttal a helyi vadásztársaság tagja is volt). A zagyvai versenyek szervezése Veres János lemondása után megszűnt, az utolsó éjszakai verseny pedig 1994. év augusztus első hétvégéjén volt.

Nász Imre elnöksége idején horgászmajálist (főző- és ügyességi versenyekkel) szerveztek a Szászberki-holtágon.

A HE taglétszáma ebben az időszakban: 180-190 fő felnőtt mellett 25-30 ifjúsági tag, és 40-50 gyermekhorgász.

Az öt éves ciklus maradék három évére új tisztségviselő választásra került sor 1995-ben.

Az 1995 – 1997 közötti tisztségviselői ciklus során az egyesület elnöke Simon János, az elnökhelyettes Jász Zoltán, a titkár Egyed József, a gazdaságvezető Szurmai Istvánné, a tógazda Dienes András, az ifjúsági felelős Stenczner Ferenc, a környezetvédelmi felelős Kaló András lett.

Az Ellenőrző Bizottság elnöke Földi Gáspár, tagjai Joó Gergely és Rábódzki András.

A Fegyelmi Bizottság elnöke Alapi János, tagjai Földes István és Szalóki Sándor.

A megválasztott tisztségviselőknek az 1998 – 2002 közötti ciklusban is bizalmat szavazott a közgyűlés, ám az ifjúsági és a környezetvédelmi felelős tisztségek megszűntek.

Az új vezetőség gyorsan egy komoly problémával szembesült, gépjárműlopás miatt az egyesület iratainak egy része örökre eltűnt (az iratok jelentős része a járműben volt), egyes dokumentumok pótlása nem is volt lehetséges.

A környező földterületekről befolyó belvíz miatt a Szászberki-holtág erősen feliszapolódott, ezért a 2000. évben kotrásra került sor.
A megváltozott jogszabályi környezet miatt a földművelésügyi minisztérium pályázatot írt ki az állami vizek halászati hasznosítására. A vezetőség által összeállított dokumentáció alapján 2001. január 01-től 15 évre a HE elnyerte a Szászberki-holtág halászati hasznosításának jogát.

A HE életét újabb, nem várt esemény nehezítette 2001/2002. fordulóján. A szentgyörgyi ágon a téli időszakban a vermelő halakat vidra zavarta fel, több mázsa hal (amúr, csuka, süllő, ponty – köztük kapitális példányok, pl.: 12 kg-os csuka, 20 kg körüli amúrok) pusztult el jégbe fagyva. A HE a természetvédelmi szervektől a védett vidra által okozott kárért kártalanítást nem kapott.
A HE taglétszáma a Millennium évében 153 fő felnőtt és 13 ifjúsági tag. A gyermekhorgászokról nem maradt feljegyzés.

A 2003 – 2007 közötti tisztségviselői ciklus során az egyesület elnöke továbbra is Simon János. Az alelnök Bóta Imre, majd 2006-tól Tarcsa József, a titkár ifj. Pap Gábor, a gazdaságvezető Szurmai Istvánné, majd 2006-tól Tarcsa Józsefné, a tógazda Paplanos Tibor lett.

A Felügyelő Bizottság elnöke Tarcsa József, 2006-tól Csekő Ferenc, tagjai Mucza Béla és Szalkai Sándor.

A Fegyelmi Bizottság elnöke Csekő Ferenc, 2006-tól Bóta Imre, tagjai Dombai Gábor és Konka Imre.

Ebben a ciklusban nyújtott be először pályázatokat a HE támogatási források elnyerésére. Először 2003. évben a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium állami vizek halasítására vonatkozó kiírására, amely éves rendszerességűvé vált, amíg a pályázati keret létezett.

A HE a 2004. évben tagja lett az újszászi Városi Civil Fórumnak.

Komoly erőfeszítéseket kellett tenni azért, hogy Jászladány település tisztított szennyvizének a holtágba folyó 119-es belvízcsatornába történő tervezett bevezetését megakadályozzuk.

A holtág két ága közötti tiltó áteresz felújítására 2005. év során került sor.

Emlékezetes esős időszakban, 2006. évben a HE rendezte meg a Közép- Tisza- vidéki Horgász Egyesületek Szövetsége (továbbiakban: KTVHESZ) tisztségviselői versenyét a Szászberki-holtágon.

A 2008 – 2012 közötti, jelenlegi tisztségviselői ciklus során az egyesület elnökévé Paplanos Tibort választotta a közgyűlés. Az alelnök Csekő Ferenc, a titkár ifj. Pap Gábor, a gazdaságvezető Tarcsa Józsefné, a tógazda Tarcsa József lett.

A Felügyelő Bizottság elnöke Vígh Róbert, 2009-től Sallai István, tagjai Balog Zoltán és Nagy Béla (helyette 2011-től Bencsik Gyula).

A Fegyelmi Bizottság elnöke Konka Tamás, tagjai Hegedűs Attila (helyette 2011-től Makai János) és Konka Imre.

Az új vezetőség komoly erőfeszítéseket tett azért, hogy a HE a Szászberki-holtág (és a két ág közötti tiltó áteresz) vízjogi üzemeltetési engedélyét megszerezhesse.

Majd a halászati hatóság engedélyével, egy halásztársasággal kötött megállapodás alapján szelektív törpeharcsa gyérítésbe kezdett, melynek eredményeként eddig 26 mázsa szúrós apróság került eltávolításra a horgászvízből.

A 2010. évben ismét a KTVHESZ tisztségviselői versenyének adott otthont a Szászberki-holtág, a HE szervezésében megtartott verseny védjegyévé vált az eső (egy szektornyi versenyzőt ismételten traktor-pótkocsi segítségével kellett a horgászhelyre szállítani). A verseny után súlyos ár- és belvizes időszak következett 2010-2011. években, amelyet hónapokig tartó helyreállítási munkák követtek.

A HE taglétszáma (különösen a Szászberki-holtágra területi engedélyt váltók száma) a 2005-2008. közötti mélypontról ismét biztató növekedésnek indult, 2011. évben a taglétszám 204 fő felnőtt és 15 fő ifjúsági tag volt, mintegy 30-40 gyermekhorgász mellett.

 

Új kihívások 2012-től

A HE életében nagyon fontos időszak következik, az új civil törvény nyomán újra kell gondolni az egyesület gazdálkodásának, könyvvezetésének módját, jellemzőit. Egyúttal fel kell készülni az egyre több esetben kötelezővé váló elektronikus ügyintézésre is. A 2013. évtől kezdődő új tisztségviselői ciklusban a leendő vezetőségnek elő kell készítenie az állami vizek halászati hasznosítására irányuló új pályázatot.

Újszász, 2012. május – június hó

A történeti összeállítást az egyesület hivatalos dokumentumai, fennmaradt feljegyzései, továbbá Balogh Mihály, Nász Imre, Palásti András, Simon János, Szórád Ernő, Tarcsa József, Veres János visszaemlékezései, és a rendelkezésre bocsátott fotók, tárgyi emlékek, valamint az Újszászi Híradó archívuma alapján készítette:

ifj. Pap Gábor
HE titkára

 

További archív fotók:

 

Képtár

 

Utolsó frissítés: 2012 szeptember 16. (vasárnap) 18:50
 
Varga Ferenc: Életrajzi vázlat Bodnárné Szabó Gabriella nyugalmazott általános iskolai igazgatóról Nyomtat Email
Bemutatkozás - Várostörténeti múzeum
2012 augusztus 13. (hétfő) 14:38

„Az országnak, a hazának egyik legfontosabb kérdés az, hogy ki neveli, és hogyan neveli a jövendő generációt.” (Füst Milán, író, költő)

Újszászon iskolai oktatásról először 1781-től találunk forrást Polónyi Margit: „Újszászi Kossuth úti Iskola története” című kéziratában. A Római Katolikus Egyházon belül elkezdett, s időközben változó keretek között máig folyó iskolai tanítást 1851-től számítjuk a településen.

Hosszú ideje foglalkozom Újszász iskolatörténetével. Újszász mindenkori tanítói jelentősen hozzájárultak a település szellemiségének gyarapításához, az itt élők tudásának fejlesztéséhez. Városunk történetében érdemük örök és elévülhetetlen.

 

 

Kutatómunkám eredményeként, Újszász közigazgatási területén 1851-től napjainkig számítva, 232 fő nevelő-oktató szerepel nyilvántartásomban. Közülük 112-en már nem élnek.

Bodnárné Szabó Gabriella volt az első olyan iskolaigazgató Pál Andráson kívül, aki Újszászon született. Érdekes, hogy előtte mindig férfi igazgatók álltak az iskola élén.

Bodnárné Szabó Gabriella nyugalmazott általános iskolai igazgató 1946. 08. 21-én született Újszászon. Apai ágon szülei, nagyszülei MÁV dolgozók voltak, így hát vasutas szülők gyermeke. Édesanyja Kővári Erzsébet (Újszász, 1923. 12. 15.), aki 1945. 10. 15-én Szabó Sándorral (Újszász, 1920. 12. 14.) kötött házasságot. Életközösségükből két gyermek született: Gabriella és Sándor (1953. 07. 16.).

Édesanyja az újszászi szociális otthon dolgozója volt az intézmény fennállása óta. 1980-ban, mint osztályos főnővér vonult nyugállományba, de azt követően még – 1980–1990 között – az Idősek Napközi Otthonának vezetője volt. Az Akácfa úton, a még mementóként (emlékeztető jelként) meglevő Kővári családi házban él.

Miután tudomást szereztem Szabó Gabriella édesanyja kilétéről, erős késztetést éreztem, hogy említést tegyek testvéröccséről, Kővári Józsefről (Újszász, 1931. 11. 21.), aki az 1940-es évek végétől jó néhány éven át az újszászi labdarúgócsapat kiemelkedő balszélsője volt. Akik látták játszani, netán még labdarúgótársa is lehetett, mint magam is, máig nem felejtjük átlagon felüli gyors, energikus, gólerős, kreatív játékát. Örülünk, hogy 81 éven túl, közöttünk él az Akácfa utcában.

Szabó Gabriella édesapja MÁV dolgozó volt 1946-tól 1980. 10. 21-ig, korai haláláig, mely az egész családot megrázta. Fiuk, ifj. Szabó Sándor Szolnokon dolgozik, ott lakik feleségével és legkisebb lányukkal.

Bodnárné Szabó Gabriella második házasságában él. Első férje Bakó László volt, akitől 1988-ban elvált. A házasságukból egy fiúgyermek született (1974. 10. 21.). Bakó Krisztián a Juhász Gyula Tanárképző Főiskolán biológia-földrajz tanári képesítést szerzett. Azt követően az Államigazgatási Főiskola igazgatásszervező szakán másoddiplomát szerzett. Egy évet dolgozott tanárként, majd köztisztviselőként tevékenykedett az újszászi polgármesteri hivatalban. 2005 óta aljegyzői, jegyzői pozícióban dolgozik. Hobbija az írás, több könyve megjelent országos terjesztésben. Jelenleg a kisújszállási Szalay Könyvkiadó szerzője is.

Szabó Gabriella, 2001. 04. 11-én új házasságot kötött Bodnár Jenő budapesti lakossal, akinek ez szintén a második házassága. Ő is nyugdíjas. Első házasságából egy gyermeke született: ifj. Bodnár Jenő, aki a Dunaújvárosi Főiskolán végzett, és az ott működő HANKOOK gyárban dolgozik képesítésének megfelelően.

Szabó Gabriella tanulmányait az újszászi általános iskolában kezdte, majd a mezőtúri Teleki Blanka Leánygimnáziumban érettségizett (1964). Szegeden, a József Attila Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán magyar-orosz szakos hallgató volt (1965-1968). 1975-ben tanítói képesítést szerzett Jászberényben a Tanítóképző Főiskolán. 1997-1999 között elvégezte Budapesten a Műszaki Egyetem Természet- és Társadalomtudományi Kara Közoktatás-vezetői Szakát.

Mindig pedagógus akart lenni, és azzá is vált. Szívesen idézi a brazíliai író, alkimista Paulo Coelho szavait: „...légy az, aki szeretnél, mert csak egy életed van, s csak egy lehetőséged, hogy olyan dolgokat csinálj, amit szeretnél!” Kezdetektől fogva elhivatottság jellemezte pedagógiai munkáját. A gyermek személyiségének tiszteletben tartása, az egyénre szabott sokoldalú képességfejlesztés vezérelveit követte.

Pedagógus pályáját 1971-ben kezdte a zagyvarékasi általános iskolában. 1976-tól nyugdíjba vonulásáig a Vörösmarty Mihály Általános Iskolában fejtette ki figyelemreméltó, maradandó tevékenységét. 1976-tól 1992-ig általános iskolai tanítóként működött. Ez idő alatt az elsők között kezdte el a tantárgycsoportos oktatást és a Nyelvi Irodalmi Kommunikációs program bevezetését. 1992-től 1995-ig általános igazgatóhelyettesként, majd megbízott igazgatóként, 1996-tól 2006-ig igazgatóként irányította az iskolában folyó munkát. Időközben számtalan felkészítő tréninget, vezetőképző tanfolyamot végzett, hogy megfeleljen az egyre növekvő elvárásoknak, a közoktatásban bekövetkezett változásoknak. Kiemelkedő módszertani ismeretekkel rendelkezett a nyelv, az irodalom és a kommunikáció területén. Sok Nyelvi Irodalmi és Kommunikációs (NYIK) nevelési felkészítő tanfolyamot, továbbképzést vezetett a megyében. Éveken keresztül népszerűsítette a Zsolnai programot a Tanítók Nyári Akadémiáján. Szakmai rátermettségét bizonyítja, hogy közel egy évtizedig volt a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Pedagógiai Intézet szaktanácsadója, szakértője, és az Észak-Alföldi Régió Nyelvi Irodalmi Kommunikáció szakértője.

Vezetői munkáját, az értékek és hagyományok mellett, a megújulás vezérelte, de tudta, a változások mögött ott van a múlt tapasztalata, az előző iskolaigazgatók lelkiismeretes munkája. Az akkori 47 fős nevelőtestület az oktatásügy egyik nehéz időszakában dolgozott együtt. Fel kellett készülni a Nemzeti Alaptanterv bevezetésére, helyi tantervek, pedagógiai program elkészítésére, a Közoktatási Minőségfejlesztési Programra; majd azt megalkotni és az abban foglaltak szerint végezni a nevelő-oktató munkát úgy, hogy mindig a tanulók képességeinek fejlesztése álljon a középpontban. Ilyen feladatok megvalósítása érdekében különös gondot fordított a humán erőforrás fejlesztésére. Az önképzést, pedagógusok továbbtanulását tudatosan, tervszerűen fejlesztette. A hiányszakokból többen szereztek képesítést, pld: német, angol, beszédfejlesztő, számítástechnika, informatika, mozgókép és médiaismeret, stb. területen. Kitartással, felelősséggel dolgozott az intézmény működtetéséért, a tanulókért, kollégáiért. Vezetői szemléletét a humánum, a demokrácia jellemezte.

Kiemelt figyelmet fordított a tehetséggondozásra. Az esélybiztosítás sokrétű munkáját, az integrációs felkészítést átfogta, irányította.

Igazgatói ciklusai alatt volt az iskola a Nemzeti Atlétikai Program műhelyiskolája (1999.), a szolnoki Teátrum Művészeti Iskola telephelye (2000-2005), több kistérségi akkreditált továbbképzés, bemutató órák helyszíne.

Igazgatói munkássága utolsó éveiben még részt vett az újonnan felépült iskola tervezésében.

Újszász közéletében is folyamatosan részt vett, így az 1999-ben alakult Együtt Újszászért Egyesület egyik alapító tagja lett, akkor még Bakó Lászlóné Szabó Gabriella néven. 2004-ig az egyesület titkára, 2004-től napjainkig Bodnárné Szabó Gabriella néven, a civil szervezet elnöke. E tisztségében, a város értékeinek megóvásáért, gazdagításáért, a hátrányt szenvedők életminőségének javításáért munkálkodik.

Bodnárné Szabó Gabriella munkásságát több esetben elismerték. 1985: Magyar Úttörők Szövetsége Országos Tanácsának dicsérő oklevele; 1988: Művelődési Miniszter dicsérő oklevele; 2005: Újszász Város Kisebbségi Önkormányzat Kisebbségi díj; 2006: PRO URBE Újszász Díj.

Gondolkodtam, mivel fejezhetném be Bodnárné Szabó Gabriella életrajzi vázlatát, amely inkább tekinthető munkarajznak. Bevallom, régóta foglalkoztat egy emlékmű felállítása a halhatatlan újszászi tanítók, óvónők részére. Képzeletben magam előtt látom a tiszteletet, a megbecsülést, érzelmi töltetet szimbolizáló műalkotást, amelyen a halhatatlan tanítók között olvasom nevét, és felidézem mélyen ülő sikeres pedagógusi tevékenységét.

Varga Ferenc
Újszász díszpolgára

 

Utolsó frissítés: 2012 augusztus 13. (hétfő) 14:46
 
Varga Ferenc: Életrajzi vázlat dr. Karácson János orvosról Nyomtat Email
Bemutatkozás - Várostörténeti múzeum
2012 augusztus 13. (hétfő) 11:29

Dr. Karácson János, Újszász egyik háziorvosa 1936. augusztus 28-án született Gyulán. Szülei: Karácson János cipészmester és Emília szövőnő voltak. Két gyermekük született: János és Emília. Emília a gyulai szanatórium osztályvezető nővére volt, 2005-ben hunyt el.

 

 

A doktor úr szülővárosában végezte az általános- és középiskolai tanulmányait. A patinás, jó hírnevű Erkel Ferenc Gimnáziumban jelesre érettségizett. A Debreceni Orvostudományi Egyetemen kezdte meg tanulmányait. Summa cum laude minősítéssel diplomázott 1960-ban.

Tanulmányai közben – nyaranta – sorkatonai szolgálatot is teljesített, és volt alkalma megtapasztalni a Hanságban az építőtábori munkát. Az egyetemen ismerkedett meg leendő felségével, a besenyszögi Pomázi Évával. Szigorló orvostanhallgatóként, 1959-ben Debrecenben kötöttek házasságot. Két gyermekük született: Éva és János Pál, akik jogászi illetve mérnöki diplomát szereztek.

Két év debreceni klinikai gyakorlat után Karácson doktor bőrgyógyásznak, felesége ortopéd orvosnak készült. A fiatal pár – lakáshelyzetük megoldatlansága miatt – első gyermekük születése után Kőtelekre költözött. Pomázi doktornő itt kapott körzeti orvosi állást, itt találtak otthonra, Karácson doktor pedig a szomszédos Nagykörű községben kezdte el orvosi praxisát. 1969-ben a család Nagykörűbe költözött, ahol Pomázi doktornő fogszakorvosként folytatta pályáját. A doktor úr harmincnégy évig volt Nagykörű egyedüli háziorvosa.  Gyakran vállalt helyettesítést, ügyeletet, így nemcsak Nagykörű, hanem annak egész vonzáskörzetét jól ismerte. A körzetébe tartozó családokkal igen jó kapcsolatot tartott. A település közéletében is aktívan részt vett. Az önkormányzat képviselő-testületébe választották, alpolgármesterként is bizalmat élvezett.

Eközben folyamatosan fejlesztette szakmai tudását. 1977-ben általános orvostanból, 1996-ban foglalkozás-egészségügyből vizsgázott. A megyében az elsők között szervezett lakossági szűrővizsgálatokat.

A rendszerváltozást megelőző választási ciklusban Szolnok Megyei Tanács, egyben a Végrehajtó Bizottság tagjává választották. Több évig a megyei áfész felügyelő bizottságának volt a tagja. 1990-ben a megyei közgyűlés tagja lett. A közgyűlés tagjai 1994 tavaszán egyhetes amerikai tanulmányúton vehettek részt, eredményes munkájuk elismeréseként. A delegáció tagja volt dr. Karácson János és az életrajzi vázlat írója is.

Karácson doktor 1996-ban nyugdíjba vonult, feleségével ekkor költöztek Szandaszőlősre. De nem a pihenés évei következtek, hanem a kor szellemét követve, egyéni vállalkozóként folytatta az orvoslást. Szolnokon és Törökszentmiklóson vállalt helyettesítést és ügyeletet. Bekapcsolódott az újszászi orvosok helyettesítésébe is, majd 2002-ben átvette dr. Ördög Lajos körzetét. Ezzel egyidejűleg elvállalta a szociális otthon lakóinak egészségügyi ellátását, valamint foglalkozás-egészségügyi szakorvosi munkát is végez. Több helybeli vállalkozás és az önkormányzat üzemorvosa.

Újszászon is közismertté vált lelkes, dinamikus személyisége. Aktívan részt vesz itt is a közéletben. A hivatásához kötődő kérdésekben mindenkor nyíltan formál véleményt. Sok család személyes ismerőseként tudhatja maga mellett, hiszen számos esetben a család legszemélyesebb problémáit is ismeri. Betegeinek tisztelete övezi. Szavait idézve: „háziorvos annál nagyobb elismerést, mint a betegek szeretete és bizalma, nemigen kaphat.” Az elismerésre emberségével, humanitásával, szakmai tudásával igyekszik rászolgálni.

Öt évtizedes orvosi és közéleti munkássága révén kiterjedt kapcsolatrendszert épített ki országos szinten is. Szakmai kapcsolatait főleg betegei érdekében kamatoztatja. Számos kitüntetés birtokosa. Az anya- és gyermekvédelem területén kifejtett eredményes munkájáért az Egészségügy Kiváló Dolgozója kitüntetésben részesült (1969), elsőként kapta meg a szegények önzetlen gyógyítójáról, pártfogójáról elnevezett Durst János Díjat (1978), a véradás szervezőmunkájának elismeréseként a Vöröskereszt Kiváló Dolgozója címet. Hosszú, eredményes gyógyító munkájáért, közéleti tevékenységéért 2008-tól Újszász Város Szakmai Díjának birtokosa.

Orvosi teendőinek végeztével sem pihen, szandaszőlősi otthonában bővíti továbbra is szakmai ismereteit. Emellett kertészkedik, kerékpározik, vagy a tiszaligeti termálfürdőt látogatja. Nagy örömet jelentenek számára-számukra az unokák – a 20 éves Zita már az ELTE másodéves hallgatója, a kettő és féléves János Theodor (aki a családnév továbbvivője) fantasztikus aktivitásáról, a nyolc hónapos Ágoston pedig ragyogó mosolyáról adhat számot.

Kívánjuk, hogy Karácson doktor úr még nagyon sokáig vigyázza, őrizze egészségünket, amelyhez erőt, egészséget, boldogságot kívánunk családja körében.

Varga Ferenc
Újszász díszpolgára

 

Utolsó frissítés: 2012 augusztus 13. (hétfő) 11:34
 
Jánoska Antal: Orczytlanul a XXI. században Nyomtat Email
Bemutatkozás - Várostörténeti múzeum
2012 június 27. (szerda) 14:01

Egy nemzet, egy település, egy városrész életében meghatározó szerep juthat a múlt eseményeinek. Utcák, terek, műemlékek, épületek, civil társulások emlékeznek az egykor itt élt emberek nevére, életére és tetteire. Bár a történelmi távlatok és az aktuális filozófiák gyakran szépítenek vagy csúfítanak a valós eseményeken, az egészséges lokálpatriotizmus biztosítéka lehet az értékek megőrzésének és újabbak teremtésének.

A XVII-XIX. században az Orczy nevet viselő személyek ott voltak a magyar történelem számos fejezetében: hadtörténetben, irodalomban, szépművészetben, színházi életben, politikában és gazdálkodásban. Az Orczy nevet a XXI. század embere is jól ismeri. A pesti polgár naponta autózik át a Józsefvárosi pályaudvar melletti közlekedési csomóponton, az Orczy téren. Útját folytatva az Orczy úton jut el az újabban ismét Orczy-kertnek nevezett parkhoz. Viszont a régi Pest egyik legnagyobb épületének, az Orczy-háznak, az ott működő árutőzsdének és kávéházainak híre az öregebbek emlékezetében sem él. A fővároson kívül más településeken is emlékeznek az Orczy család tagjaira, akik birtokosként éltek falvakban és a városokban. Kis Orczy-körképünkben ezekre vetünk néhány pillantást.

Fegyverneken működik az Orczy Anna Általános Iskola és Szakiskola. A község történetírói így emlékeznek a névadóra: „Báró Orczy Anna, iskolánk névadója 1810. június 30-án született. Férjével, Szapáry Józseffel, aki Szapáryak pusztataskonyi ágának leszármazottja volt, 1830. július 20-án keltek egybe. Fegyvernek ebben az időben (korábbi mezőváros) a törökdúlás után puszta volt. Szapáry József és Orczy Anna tudatosan vállalta, hogy a pusztából virágzó települést hoz létre. Így alakult ki 1880-ig a település hármas tagozódása: délen Szapárfalu, a magyarlakta Közép-Fegyvernek, melyet báró Orczy Anna után Annaházának neveztek el. Az 1852-ben – báró Orczy Anna által Annaházán – létrehozott német iskolában eleinte a magyar nyelvet idegen nyelvként tanították, majd fokozatosan egyre kevesebb lett a németül oktatott tantárgyak száma és óraszáma, és mind több a magyar oktatás.” (Orczy Anna 1879-ben halt meg.)

Szegeden (Kiskundorozsmán) van az Orczy István Általános Iskola. „A török másfél évszázados uralmának 1686-ban vége szakadt. Dorozsma a török hódoltság zivataraiban teljesen elpusztult. A területet eladták a német lovagrendnek, Szeged pedig saját céljára használta a dorozsmai pusztákat. A német lovagrend a Szeged körüli puszták teljhatalmú kezelésével Orczy Istvánt bízta meg. Orczy István 1716-ban levelében figyelmezteti Szegedet, hogy engedély nélkül ne használja a dorozsmaiak területét, III. Károly király azonban megengedte a szegedieknek a dorozsmai puszták használatát. A szegediek a szántóföldeken a gabona tizedrészét követelték, de Orczy huszárjai szétugrasztották őket. Herberstein, a szegedi vár parancsnoka sorkatonaságot küldött a szegediek védelmére. Orczy – huszárjai elkergetése miatt – haragra lobbant, és elhatározta, hogy újratelepíti Dorozsmát. 1719-ben 23 jász családot telepített a templom köré. Ők voltak Dorozsma őslakosai.” (Báró Orczy István 1669-1749 között élt.)

Soltvadkerten szoborral tisztelegnek báró Orczy Lőrinc emlékének: „Báró Orczy Lőrinc – 1718-1789 – generális, földbirtokos, a felvilágosodó magyar költészet előfutára, Vadkert újratelepítésének kiemelkedő alakja.” – tudjuk meg a feliratból. Az 1740-es évek elején báró Orczy Lőrinc német és szlovák, majd magyar családokat telepített soltvadkerti birtokára, akik kitartó munkával termékeny területté tették a napsütötte és szélhordta homokbuckákat.

 

Orczy Lőrinc (Rusz Károly metszet)

 

Gyöngyösön az Orczy-kastélyt említjük, mely ma a Mátra Múzeumnak ad otthont. Gyűjteményükben számos, a kastélyt építtető és birtokos család tagjainak portréja, bútora, használati tárgya szerepel az állandó kiállításon.

Újszász. Az Orczy család tagjai 1720-1944 között voltak jelen a település életében. Nevükhöz kötődik a török kor utáni néptelen puszta újratelepítése. A család báró Orczy György által alapított újszászi ágának tagjai építtették a Zagyva-parti és Abonyi úti kastélyokat, áldozatvállalásukkal készülhetett el a Szent István templom. Előbbiek neve Orczy-kastélyként már csak a turisztikai leírásokban szerepel. Újszászon az Orczy út nevét Dózsa Györgyre változtatták 1946-ban. Hogy az Orczyk nevét miként tüntette el a helyi politikai akarat és történetírás, ne bolygassuk. Néhány dolog azonban biztos: itt nincs Orczy út, – tér, – park, – otthon, – iskola, – gyűjtemény, – könyvtár, – szobor, stb. Az itt lakók nem kötődnek az Orczykhoz. Soha nem találkoztak velük, nevük és emlékük legfeljebb a nagyszülők anekdotáiban bukkan elő.

A világot járva-kelve, mint azt tapasztaljuk is, az idegenforgalom legfőbb vonzereje a történelmi értékű épületek, bennük múzeumok és kiállítások, a környezetükben kialakított és gondozott parkok és tavak varázsa, a szabadidős tevékenységek szolgálata. Máshol megtalálták és kihasználják a múlt értékeit és a földrajzi adottságokat. Idegenforgalomból származó bevételek gyarapítják a várost, és adnak biztos jövedelmet az ott lakóknak. Az Esterházy, Festetics, Károlyi, Grassalkovich, Andrássy, Wenckheim, Zichy, stb. nevek kapcsán az utazó családi kastélyokkal és parkokkal találkozik, és élvezi azok szépségeit, a környezet nyújtotta kikapcsolódás örömét.

Újszász történelmi épületei az Orczy-kastélyok, földrajzi adottsága a Zagyva közelsége és a parkerdő. Rendeltetésükről és állapotukról az olvasók többet tudnak, mint e sorok írója. A parkok és kastélyok a régió gyöngyszemei lehetnének. Az Orczyk is talán megérdemelnék, hogy kastélyaik – akár az itt működői intézmények nevében is – viselhessék nevüket. Meg aztán a költő-generális, báró Orczy Lőrinc költészetére sem lehetne méltóképpen emlékezni, mint a városi könyvtár nevével. Az egykori, ma névtelen Fő tér is elviselné a parkosítást, középpontjában egy Orczy István, Orczy Lőrinc, Orczy György domborművel – vállalva az újszászi Orczy-kultusz megalapozásának gyanúját is. (És miért ne?) A mulasztást nehéz pótolni, hiszen a kastélyok berendezését, könyvtárát, festményeit, kertészetét megsemmisítették a háborús körülmények. Felszámolták a Zagyva-parti angolparkot, a szarvashalmi arborétumot. Gyógyíthatatlan sebek, melyekre az idő sem bizonyult jótékony panaceának (csodaszer).

A múltat végkép eltörölni – zengett a nóta fél évszázadon át. Talán ideje lenni Újszászon is új dalokat tanulni, s tanítani az ifjúságnak. De legalább Vörösmarty Mihály egyik emléksorát a tananyagba csempészni: „A múltat tiszteld a jelenben s tartsd a jövőnek”.

Jánoska Antal

 

Utolsó frissítés: 2012 június 27. (szerda) 14:08
 
Varga Ferenc: Emlékezzünk Diószegi Sándorra, posztumusz Sport Díjas testnevelő tanárra! Nyomtat Email
Bemutatkozás - Várostörténeti múzeum
2012 június 27. (szerda) 13:53

Hihetetlennek tűnik, de Diószegi Sándor, kiváló testnevelő tanár, már 32 éve nincs közöttünk. Fiatalon, élete zenitjén, 37 évesen, pedagógus napi rendezvények közepette ragadta el a váratlan halál.

Az Újszászi Gimnázium és Műszaki Szakközépiskola emlékkönyvét (1963 – 1993) fellapozva, az iskola tanárait és tanítványait mélyen megrendítette testnevelő tanáruk hirtelen halála. Az őt utolsó útjára elkísérő újszászi lakosok sokadalma együtt érzett, gyászolt a tanítványokkal, tanárokkal.

Nyolcas Károly, aki 1969-ben kezdte tanulmányait az újszászi középiskolában, a következőképpen nyilatkozott Diószegi Sándor tanár úrról az emlékkönyvben: „Az Ő neve egyet jelentett Újszász kézilabdasportjával, de nem tévedek, ha azt mondom, Újszász sportéletével. Hiszen Ő minden sportágat szeretett és tudott is csinálni, legyen szó labdarúgásról, asztaliteniszről, röplabdáról, kosárlabdáról, atlétikáról, netán sakkról. Őt tartom a legjobb nevelőnek, pedagógusnak, akit valaha is ismertem.” Majd imigyen folytatta: „Reggeltől estig a tornateremben volt látható. Halála előtti utolsó este beszéltem vele. Akkor is az iskolából jött. Focizott a gimnazistákkal, csapzott volt, panaszkodott, hogy nyomást érez a mellében. Biztosan megfáztam – mondta szája szegletében hamiskás mosollyal. Emléke mindig bennem fog élni.”

Diószegi Sándor a Békés megyei Endrődön látta meg a napvilágot 1943. 10. 15-én, és Újszászon hunyt el 1980. 06. 05-én. A település sírkertjében nyugszik édesapjával, aki két évvel élte túl egyetlen gyermekét. Szülei: Diószegi Sándor, MÁV alkalmazottként (váltókezelő, forgalmista, állomásvezető), Tóth Jolán, háztartásbeli, később bolti eladó.

Diószegi Sándor Nagylaposon (Gyomaendrőd egyik településrésze) végezte az általános iskola négy osztályát, ahol édesapja váltókezelőként dolgozott. Az általános iskola felső tagozatát már Mezőtúron végezte, és ott is érettségizett 1961-ben. A Testnevelési Főiskolán testnevelőként szerzett tanári diplomát Budapesten, 1965-ben.

Középiskolásként több sportágban is indult az iskolai bajnokságokon, de a kézilabda lett a kedvence. Kiváló tanulóként, sportolóként nyert egyszerre felvételt a Műszaki Egyetemre és a Testnevelési Főiskolára, de a sport mellett kötelezte el magát. A főiskolán versenyszerűen kézilabdázott.

A testnevelő tanári diploma megszerzése után, 1965-ben sportkapcsolatok eredményeként került Újszászra tanítani, az akkor még általános iskola és gimnáziumba.

Újszászon találta meg élete párját 1966-ban, a kaposvári születésű (1944. 02. 22.) Pintér Évában, aki ugyancsak a Testnevelési Főiskolán (Budapest) szerzett testnevelő tanári képesítést. Pintér Éva 1966-tól nyugdíjba vonulásáig az újszászi középiskolában dolgozott. Férjével nemcsak a családi életben, de testnevelő munkájukban is harmonikusan együttműködtek. Pintér Éva eredményes tevékenységét Újszász Város Képviselő-testülete 2003-ban Pro Urbe Újszász Díjban részesítette.

Diószegi Sándor és Pintér Éva életközösségének gyümölcse Éva (1966) és Emese (1973), akik családi kötelékben élnek.
A tanár úr Újszászra kerülésekor hamar megszerette a környezetét, az iskolát, amelyben tanított, és a település lakosságát. Hosszú távon gondolkodva, szüleivel együtt telepedtek le Újszászon saját családi házukban. Rögtön maga köré gyűjtötte a tehetséges fiatalokat, és több sportágban eredményesen versenyeztette őket. A helyi sportegyesület színeiben játékos edzőként megalapította a férfi kézilabda szakosztályt. A női kézilabdacsapatot a gimnázium színeiben versenyeztette. Mindkét csapat a megyei I. osztályban játszott. Sokat harcolt, hogy a labdarúgás mellett a kézilabda is támogatást kapjon. A lakosok közül egyre többen szerették meg a kézilabdát. A mérkőzésekhez pálya is kellett. Az emeletes iskola udvarán, mindennapi munka mellett, tanítványaival és más segítőkkel együtt, megépítette a kézilabdapályát. 1973-ban, az új középiskola átadása után, újabb pályát épített, ismét diákjai segítségével. Sok érem, serleg, plakett őrzi a megszerzett helyezéseket. A férfi kézilabdacsapat egy ízben megnyerte a megyei bajnokságot is, de anyagiak miatt nem tudtak továbblépni. Az iskolai versenyeken kívül, szívügye volt a falusi szpartakiád, ahol többnyire atlétika, röplabda, labdarúgás és lövészet sportágakban versengtek. Sportolóként, edzőként nagy szerepet vállalt az újszászi sportsikeresek érdekében. Megyénkben az újszászi fiatalok mindig komoly, nehéz ellenfeleknek bizonyultak. Ő volt a gimnáziumi lövészklub vezetője is, melynek tagjai sokszor győztesként hagyták el a lőállásokat. Több diákja, például Vargáné Király Ildikó és Bálint Erika, hivatásként választotta a testnevelői pályát. Tanítványai, sporttársai rajongással, szeretettel és tisztelettel emlékeznek máig rá.

2004: Újszász Város Képviselő-testülete, magas színvonalú testnevelő tanári munkája, sportolói és sportszervezői tevékenysége elismeréséül – tisztelegve emléke előtt – Diószegi Sándort Sport (posztumusz) Díj kitüntetésben részesítette. A megtisztelő elismerést özvegye, Diószegi Sándorné Pintér Éva vette át.

Diószegi Sándor tanár úr ugyan nem Újszászon született, de bátran állíthatjuk: tetteivel, eredményeivel, közösség kovácsoló erejével Újszászra született. Élete, emléke közénk tartozik.

Tanár úr felejthetetlen emlékét, a közvetlen családon kívül, sokan őrizzük, vigyázzuk. Jelen emlékezés is annak tanúságtétele.

Varga Ferenc
Újszász díszpolgára

 

Utolsó frissítés: 2012 június 27. (szerda) 14:01
 
Varga Ferenc: A holokauszt áldozatai - Guttmann Jenő Nyomtat Email
Bemutatkozás - Várostörténeti múzeum
2012 május 25. (péntek) 10:57

Becslések szerint 1,1 millió ember, túlnyomó többségükben különböző országokból deportált zsidók pusztultak el 1940 és 1945 között. A magyar áldozatok száma több százezerre tehető, őket 1944. május 15. és 1944. július 09. között deportálták Magyarországról.

1941-1945 között a magyar zsidóság közel kétharmadát elpusztították. Több mint félmillió ember esett áldozatul a munkaszolgálatnak, a német nácik és magyar cinkosaik által megszervezett deportálásoknak, a magyar hatóságok brutalitásának, a halálmeneteknek, az auschwitzi gázosításoknak, a tömegkivégzéseknek, a koncentrációs táborok szörnyű körülményeinek. Magyar zsidókat gyilkoltak az ukrajnai hómezőkön, a budapesti utcákon, a vidéki gettókban, német lágerek szögesdrót kerítése mögött, a birkenaui gázkamrákban, az országutakon. A holokauszt minden tizedik, a legnagyobb náci megsemmisítő tábor, Auschwitz-Birkenau minden harmadik áldozata magyar volt.

„Az elmúlt pár évtizedben újra fokozott figyelem fordult a holokauszt mártírjai felé. A még élő kevés szemtanú, túlélő beszámolói alapján rádöbbent az emberiség, hogy a történelem eme szégyenteljes időszakának feldolgozatlansága újra és újra feladatot jelent a kutatóknak. A legnagyobb probléma, amivel a kutató szembesül, hogy a módszeresen elpusztított embermilliók legnagyobb része szinte nyomtalanul tűnt el a Földről. A tárgyi- vagy írásos emlékek csekély száma miatt néha csak visszaemlékezők beszámolói alapján tudhatunk meg részleteket a múlt borzalmairól.”

Jánoska Antal tollából, „Újszászi zsidókról” címmel, az Újszászi Híradóban olvashattunk. Ebből többek között megtudhattuk, hogy „az 1930. évi népszámlálás adatai szerint Újszász 5460 lakója közül 5126 római katolikus, 279 református, 35 zsidó, 20 pedig jehovista volt. Varga Károly Kiszáradt medrek (1991) című kézirata szerint Újszászon nyolc zsidó család lakott 1935-ben: “Hellér Mór, Korn Vilmos, Weiner Artúr, Weiner Jenő, Weisz Imre, Fischer Dávid, Breuer Miklós és egy Rudi nevű.” A közelmúltban megjelent, Bagi Gábor által írott Újszász története a honfoglalástól című tanulmányában kb. 40 újszászi zsidó elhurcolását említi.

Eltelt hatvannál is több esztendő. Az újszászi emberek csak nehezen nyílnak meg, amikor szóba kerül a zsidó ügy. Az egyes személyek életkorát eltérően említik, a rendelkezésre álló dokumentumok pedig hiányos adatokat közölnek.” „Az újszászi zsidó vállalkozók iparigazolványát 1944 márciusában bevonták. Az abonyi főszolgabíró április 14-én szólította fel az újszászi főjegyzőt, hogy írja össze a községben tartózkodó zsidó személyeket. A községi iratok között megtaláljuk az újszászi zsidó közösség elhurcolt tagjainak névsorát április 17-i keltezéssel. 23 név szerepel ezen a listán”.

Az Országgyűlés 2000-ben döntött, hogy 2001-től minden évben április 16-án tartják a holokauszt áldozatainak magyarországi emléknapját. Pokorni Zoltán, akkori oktatási miniszter, a budapesti gettó felszabadításának 55. évfordulóján, 2000. január 18-án javasolta, hogy a középiskolákban minden évben emlékezzenek meg a holokausztról.

A holokauszt áldozatainak ez évi magyarországi emléknapja a megbékélés, a józan ész felülkerekedése irányába mutat. Ezt példázzák a politikai pártok vezetőinek nyilatkozatai, nem utolsósorban Orbán Viktor kormányfőnek, a FIDESZ elnökének holokauszt áldozataira emlékező főhajtásos gyertyagyújtása a Budapesti Terror Háza Múzeumban, amely a múltnak és a jövőnek is üzenet.

Az újszászi zsidók kutatása során találtam rá Guttmann Jenőre, aki Újszászon, 1891. 02. 08-án látta meg a napvilágot. Szülei Guttmann Ignác és Kohn Katalin voltak.

 

Guttmann Jenő
(Fotó: Országos Magyar Kereskedelmi Egyesülés (OMKE) Emlékalbum)

 

Guttmann Jenő – meg nem erősített forrás szerint – 1914-ben a Debreceni Állami Főreáliskola tanulója volt. Gyakorlati éveit az ország több városában töltötte. Jászberényben szabadult fel. Női kalapkereskedőként működött a Jászság fővárosában. Üzletét, amelyet a felesége 1917-ben alapított, 1924-ben vette át. Szabó Erzsébettel kötött házasságából három gyermekük született: Vera, Katalin és György. Vera (1924-1925), a Budapesti Zsidó Hitközösség Központi Temetőjének tájékoztatása szerint, a Kozma utcai temetőben nyugszik. Katalin a Nagyváradi Ortodox Izraelita Hitközösség Gimnáziumában tanult az 1942-1943-as tanévben. További életútja azonban ismeretlen, csakúgy, mint Györgyé.

Guttmann Jenő az első világháború frontharcosa volt. 1914-ben bevonult katonának, az összes frontok öldöklő küzdelmeinek részese volt. Kitüntetései között található a Szolgálati Vaskereszt, valamint a Magyar Vitézségi Érem bronz fokozata. Mementóként (emlékeztetőként) olvasható neve az „Aranyalbum” Jászberény izraelita hadviseltjei között.

Életének végső alakulásában nem bizonyult elégségesnek a világháborúban szerzett vitézsége. Őt is deportálták többi zsidótársával, ahonnan nem tért haza. Halálának valószínűsített helye Auschwitz, 1944. június után.

Idézet Balogh Zoltán, társadalmi felzárkóztatásért felelős államtitkár, országgyűlési képviselő, egyik holokauszt ünnepi beszédéből: „Senkit nem szabad elítélni hite, vallása, faji vagy kisebbségi mivolta miatt.” „Senkinek nincs joga kétségébe vonni egy másik embertársa jogát az élethez, és mindenkinek meg kell adni az alapvető tiszteletet.” Balogh Zoltán szavaihoz nincs mit hozzátenni.

Varga Ferenc
Újszász díszpolgára

 

Utolsó frissítés: 2012 május 25. (péntek) 11:05
 
Varga Ferenc: Búcsúzunk Bakó Lászlótól, Újszász egykori legendás labdarúgójától Nyomtat Email
Bemutatkozás - Várostörténeti múzeum
2012 április 19. (csütörtök) 11:29

Amikor „elsőbbségi” postával a levelet kézbe vettem, és budapesti címmel, ifjú Bakó László feladó nevét olvastam, rögtön éreztem, valami baj van. Nem tévedtem. A borítékban gyászjelentés volt, amelyet azonnal több újszászi sportbaráttal ismertettem. Ezúton köszönjük az ÚVVSE elnökségének, s mindazoknak, akik kifejezték együttérzésüket az elhunyt hozzátartozóinak.

Tudtuk, hogy Bakó László, a mindenki által szeretett, tisztelt legendás labdarúgó súlyos betegségben szenved. Már az általános iskola 50 éves osztálytalálkozóján is láttuk, baj van az egészségével, amit nem is titkolt. Súlyosbította állapotát feleségének 2007-ben történő elvesztése. Amikor pedig 2010-ben a 60 éves iskolai osztálytalálkozóra hívtuk, bármennyire is szeretett volna velünk tartani, már nem tudott megjelenni. Pedig Újszász még névre szóló, ÚVVSE emblémával ellátott sportmezzel is kedveskedni kívánt neki Bálint Ferenc, az SE elnöke és Molnár Péter polgármester. Sajnos, a sportmez most már mindörökre várat a „gazdájára”, hacsak kedves gyermeke a kegytárgyat édesapja örökségéül magához nem veszi.

 

Az 1964-1965. évi bajnokság egyik mérkőzése előtt.
Álló sor: Nagy Ferenc (Dudus), Mérész József, Kovács László, Bakó László (Pofa), Farkas János (Pipi).
Középső sor: Kovács György, Lévai Sándor, Boros András, Lévai Albert.
Alsósor: Simon János, Kálózi Károly, Takács György

 

Bakó László kiérdemelte, hogy eredményes labdarúgó pályafutását méltassuk. Könnyű helyzetben vagyok, mert a TÖREDÉK V. fejezetében, amely az Újszászi Híradó 1995. májusi számában: „Volt Újszászon 1950-1954. között egy „arany” ifjúsági labdarúgócsapat” címmel, Bakó Lászlóról a következőket írtam: „Bakó László (Pofa) Újszászon született 1935-ben. Humorban kiapadhatatlan volt. Nyugodtsága a legkritikusabb helyzetekben sem hagyta el. Ha belerúgtak, nem törlesztett, kicsinylően lenézte az ellenfelét. Fejjátéka, játékintelligenciája szenzációs volt. Idősebb játékos korában, személyes varázsával vonzotta a fiatal labdarúgókat. Sokáig, legalább két évtizedig játszott Újszászon. A balszélen kezdett, később a pálya bal oldali hossztengelyében, mindenütt megbízhatóan szerepelt, de középhátvédként is megállta a helyét. Szeretett a közönségnek focizni. A játék hevében is ügyelt a drukkerekkel való kontaktusra. Élt-halt a fociért, csakúgy, mint édesapja, Bakó József, aki az UTE játékosaként, később intézőként, rendezőként sokat tett Újszász labdarúgó-sportjának meggyökeresedéséért. Ne feledjük el, amikor 1964. december 6-án, a szolnoki MÁV Véső úti sporttelepén, Újszász megyei II. osztály bajnokaként osztályozó mérkőzést játszott, Bakó László (Pofa), a szó igaz értelmében visszafutballozta a megyei I. osztályba a csapatot. A mezőny egyik legjobb játékosaként, két góljával alakult ki az Újszász – Kenderes 4:2-es végeredmény.”

Úgy gondolom, a közel 17 évvel ezelőtt írtak nem igényelnek sok kiegészítést. Talán annyit még érdemes Bakó László labdarúgó pályafutásáról megemlíteni, hogy már az általános iskola labdarúgó válogatottjában felhívta magára a figyelmet. A Mihályi István teremtette labdarúgó iskola neveltjeként, hamar az „arany” ifjúsági csapat erőssége lett. Onnan továbblépve, a felnőtt (első) csapatban folytatta eredményes futballpályafutását. Nagyobb, magasabb osztályban játszó labdarúgó klubok csábították kedvező ajánlatokkal – eredménytelenül.

 

Alsó sor: Kálózi Gábor, Szurmai István, Horváth László (Szikkadt), Gulyás András, Zérczi János.
Felső (álló) sor: Boros Antal, Tóth Vilmos, Mihályi István, Tóth István, Varga Ferenc, Bakó László (Pofa)

 

Akik látták játszani, vagy netán labdarúgó társai lehettek, mint én is, szomorú szívvel vesszük tudomásul, hogy örökre itt hagyott bennünket.

Az Újszászi Városi Vasutas Sport Egyesület Labdarúgó Szakosztálya egy legendás, volt labdarúgójával lett szegényebb. Bakó László (Pofa) neve kitörölhetetlenül, örökre beíródott Újszász labdarúgásának történetébe.

Emlékét őrizzük és tápláljuk szívünkben. Nyugodjon békében!

Varga Ferenc

 

Utolsó frissítés: 2012 április 19. (csütörtök) 11:38
 
Varga Ferenc: Emlékezzünk Nagy Albertre, Újszász Város Pro Urbe Díjas főkertészére! Nyomtat Email
Bemutatkozás - Várostörténeti múzeum
2012 április 19. (csütörtök) 10:15

A sokak által tisztelt Nagy Albert (Berci bácsi) 1909. 11. 26-án született Újszászon, és 98 éves korában, 2007. 01. 01-jén hunyt el szülőhelyén. Nagy részvétnyilvánítás mellett kísérték utolsó útjára az újszászi sírkertbe. Szülei: Nagy Gábor kertész és Varga Apollónia háztartásbeli voltak. A szülők házasságából négy gyermek született: Albert, István, József és Anna. (Nagy Anna Kovács Zsigmonddal férjezett.)

 

 

Nagy Albert 6 elemit végzett. Édesapja szakmáját megszeretve, Budapesten kertészeti iskolában tanult. Szakmai képesítést szerezve, 17 évesen, a híres sasadi kertészetben helyezkedett el, ahol 8 évig dolgozott. Marasztalták, de szíve hazahúzta szülőhelyére. Az 1930-as évek elején a Zagyvaparti Idősek Otthona kastély épülete az angol Continental cég birtokába került. Nagy Albert, pályázat elnyerésével, a Continental Rt. Angol Bank főkertésze lett a Parkerdő melletti Orczy kis-kastélyban. Egykoron 12 üvegházban, 200 melegágyban konyhai növényeket, virágokat termesztett eladásra és helybeli felhasználásra. A virágházban pompás dísznövényeket termesztett. A kastély csodálatos parkja hosszú ideig hozzáértő keze munkáját dicsérte.

Élte párjául a szászbereki származású, tizenegy gyermekes szülők leányát, Kiss Franciskát választotta. 1934. 08. 18-án kötöttek házasságot Újszászon. Kiss Franciskát Besenyszögön anyakönyvezték, 1912. 03. 09-én. A megértő, boldog házasság 2000. 01. 17-én szakadt meg, amikor is Nagy Albertné Kiss Franciska elhunyt.

Életközösségükből két gyermekük született: Irén (Újszász, 1942), aki csecsemő korában elhunyt, és Éva (Újszász, 1951. 02. 05.). Éva az újszászi általános iskolában, majd a helyi középiskolában végzett. Érettségi után a szolnoki egészségügyi szakiskolában szakápolónő képesítést szerzett. A Hetényi Géza Kórházban, illetve az újszászi „Kastély” Otthonban főápolónőként dolgozott. Férje, az újszászi születésű (1958. 02. 01.), gépészmérnöki diplomával rendelkező, korábban a Zagyvarékasi Baromfi-feldolgozó Vállalatnál műszaki osztályvezetőként dolgozó Egyed József. 1985-ben kötöttek házasságot. Roland gyermekük Kisújszálláson született 1994. 12. 20-án. Szolnokon középiskolás, a következő tanévben érettségizik. Nagy Éva és Egyed József magánvállalkozóként, nagy műgonddal, fejlesztéseket is végezve, gondozzák a Nagy Albert által a Széchenyi úton jól „bejáratott” kertészetet. Volt kitől tanulniuk. Berci bácsi gondoskodott róla, hogy a kertészkedésben évtizedek során felhalmozott gazdag tapasztalatát átadja útódainak.

A II. világháború vérzivataros hat esztendeje az emberiség történetének legnagyobb konfliktusa volt. Magyarország sem maradhatott ki belőle. Nagy Albert 1944 májusában katonai behívót kapott. Dániába, a szigetek országába vezényelték. Az egyik, katonai bázisként használt szigetről élelmet és lőszert kellett hajóval szállítaniuk a német katonai egységeknek. 1945 májusában orosz hadifogságba esett, és Dániában, a 724217 számú fogolytáborban őrizték. Onnan az oroszországi Gorlovka célállomásra vitték, ahol a kertészetben munkaszolgálatosként dolgozott. Munkáját elismerték, nagyra tartották. Amikor szó esett arról, hogy hadifogságából hazairányítják, marasztalták, és polgári személyként kívánták tovább foglalkoztatni.

 

1930-as évek eleje: Nagy Albert Continentál Rt. Angol Bank főkertészeként
a Parkerdő melletti, Orczy kis-kastély virágházában

 

A Magyar Népjóléti Minisztérium Hadifogoly-gondozó Debreceni Kirendeltsége révén kiállított igazolvány szerint, 1948 augusztusában öt alkalommal esett át fertőtlenítésen, orvosi vizsgálaton. Miután egészségesnek találták, 1948. 08. 21-én haza térhetett övéihez.

Azonnal munkához látott. A KIOSZ Szolnok megyei Kisiparosok Adóközösségébe tagfelvételét kérve, magán kisiparosként koszorúkészítésbe, virág- és zöldségfélék termesztésébe fogott, amelyhez a Tápiógyörgyei út 181. szám alatt vásárolt földingatlant is igénybe vette.

1959. február 15-én háziiparának megszüntetését kérte. Azt követően szelektív módon folytatott kertészeti tevékenységet, KIOSZ pártoló tagként.

1962. 03. 01-jén munkakönyvet váltott. 1964 márciusától az Úszászi Községi Tanácsnál főkertészeként foglalkoztatták. Nevéhez fűződik a település tervszerű fásítása, virágosítása, a közterületek szakszerű gondozása, őrzése, a lakosság őszinte megelégedésére. Hozzáértő, igényes munkáját máig élvezhetik az újszásziak. 1990 06. 30-án, 81 éves korában vonult nyugállományba. Nyugdíjasként sem pihent. A Széchenyi út 1. szám alatti családi ház körüli melegágyas kertjében szorgoskodott. A virágházban érezte jól magát. A kertészkedés szenvedélyes szeretete haláláig benne élt.

Bizonyára még sokan emlékeznek Berci bácsi sportszeretetére. Elsősorban a labdarúgásnak hódolt. Két csapatot részesített előnyben (Újszász, budapesti Vasas). Az 1950-es évektől hosszú ideig távol maradhatatlan szurkolója, „tartozéka” volt az újszászi futballistáknak. Különösen tetszett neki egy vékonydongájú, technikás, igen jó gömbérzékkel rendelkező labdarúgó (Nagy József) játéka, aki éppenséggel unokaöccse volt.

Nagy Albert munkásságát, szakértelmét mindenki elismerte. Nem véletlen, hogy Újszász Város Képviselő-testülete 2002-ben Pro Urbe Díjban részesítette.

Halálának ötéves évfordulóján tisztelettel emlékezzünk Nagy Albertre, sokunk Berci bácsijára!

Varga Ferenc
Újszász díszpolgára

 

Utolsó frissítés: 2012 április 19. (csütörtök) 10:22
 
Varga Ferenc: Beszélgetés Guti István repülőgép-vezetővel, nyugalmazott honvéd őrnaggyal Nyomtat Email
Bemutatkozás - Várostörténeti múzeum
2012 március 21. (szerda) 12:54

Amikor néhány évvel ezelőtt Újszász Város Napján találkoztam Guti Istvánnal, nem ismertem személyét, foglalkozását. Kölcsönös bemutatkozás után, megnyerő modora, katonai pályafutásának sokszínűsége felkeltette figyelmem. Számítottam arra, hogy egyszer a telefonszámára és e-mail címére szükségem lesz. Elérkezettnek láttam az időt, hogy megkeressem. Úgy gondoltam, eredményes, gazdag életútját az Újszászi Híradó kedves olvasóival ismertetem.

 

Krasznodár 1983. Racskó Mihály, középen az orosz oktató Bászjuk százados és Guti István

 

Amikor Guti Istvánt megkerestem, hogy egy interjú erejéig álljon rendelkezésemre, nem zárkózott el, így személyéről információkat gyűjtöttem, amelyhez nem tagadom, még az internetet is igénybe vettem. Guti Istvánról érdekes jellemkép körvonalai rajzolódtak ki előttem. Mindezek után interjút készítettem vele.

V. F: Úgy tudom, újszászi származású. Közelebbi személyi adatait megismerhetjük?

G. I: Igen. Újszászi származású vagyok, de a szolnoki Bábaképző Intézetben születtem, így Szolnokon anyakönyveztek 1953. 10. 11-én.

V. F: Szüleiről mondana valamit?

G. I: Szívesen. Édesapám nevét örököltem, aki kazánkovács volt. Elhunyt, az újszászi sírkertben nyugszik. Özvegy édesanyám, Guti Istvánné Perjés Eszter, a szolnoki Tisza Szállóban, majd főszakácsként a Nagykerti Óvoda konyháján dolgozott. Rendszeresen látogatom újszászi otthonában (Jókai utca 23/a).

V. F: Hol végezte tanulmányait?

G. I: Az újszászi általános iskola után az újszászi gimnáziumban érettségiztem. 1972. 08. 01-jén kerültem a Kilián György Repülő Műszaki Főiskolára. A főiskolai képesítés megszerzése után tovább képeztem magam, repülő baleset kivizsgáló és repülés biztonsági tanfolyamot végeztem Szolnokon és Kanadában.

V. F: Tanulmányait figyelembe véve, végül is mit tekint eredeti szakmájának?

G. I: Hivatásos katonaként a repülőgép-vezetést.

V. F: Ha nem minősül titoktartásnak, hol, mettől-meddig, milyen beosztásokban dolgozott? Mikor ment nyugállományba, milyen rendfokozattal?

G. I: 1972 – 1976: Kilián György Repülő - Műszaki Főiskola (Szolnokon egy év, Szovjetunió – Krasznodáron 3 év); 1976 – 1977: Kecskeméten repülőgép-vezető; 1977 – 1996: Taszáron repüléskiképző rajparancsnok; 1996 – 2002: Kecskeméten repüléskiképző rajparancsnok; 2002 – 2006: kiképzési osztályon kiképzésszervező és repüléskiképző rajparancsnok; 2006. 12. 15-től 2007. 12. 15-ig Abháziában Egyesült Nemzetek Szervezete (ENSZ) megfigyelőjeként, Grúziában pedig logisztikai főnökként szolgáltam. Kicsit konkrétabban: misszióm első részében Abháziában, ENSZ megfigyelőként, páncélozott járművekkel járőrözés, béke ellenőrzése, illetve váratlan, többnyire kellemetlen események, összetűzések kivizsgálása volt a feladatom.

Misszióm második fele pedig az Abháziával határos Grúziában volt, ahol logisztikai főnökként, az élethez szükséges tárgyi eszközöket, az ENSZ által üzemeltetett gépjárművek szervizelését kellett biztosítanom. Külön feladatom volt a hétvégi pihenések szervezése, különböző rendezvényekkel való „színesítése”. A főzés jó ideje hobbim. Lehetőségem volt megismertetni a magyar konyha ízeit is, mert gyakran főztem magyaros ételeket a rendezvényeken. Számos alkalommal kapok máig is e-maileket Koreától Amerikáig, Távol-Keletig volt társaimtól, akik emlegetik finom ételeimet. Érdekes könyvet lehetne írni azokról az eseményekről, amelyek életem során, katonai szolgálatom alatt történtek velem. 2008. 02. 15-től honvéd őrnagyként nyugállományban vagyok.

V. F: Külföldi szolgálatai feltételezik, hogy idegen nyelvet beszél.

G. I: Igen. A magyar mellett angolul és oroszul beszélek.

V. F: Nagy szakmai, gyakorlati felkészültségét figyelembe véve, bizonyára több repülőgép típussal repült, és pilóták oktatásában is részt vett. Mondana erről valamit?

G. I: Szívesen. L-29 (Delfin), L-39 (Albatrosz), Mig-15, 17, 21, Szu-22M3, Jak-52, AN-26. gépekkel repültem. (A Mig-29-essel is volt egy jutalomrepülésem.) Nyugdíjasként már csak civil, magán kisrepülőgépeken repülök (Cesna-150 és 172, Piper, Zlin, MOVIT Falke C). Igen sok pilótát tanítottam repülőgépet vezetni. Közülük jelenleg is aktívan szolgálnak Kecskeméten a Jas-39 Gripennel.

1991-ben a Szu-22M3-mal repültem Taszáron az első nemzetközi repülőnapon, majd 2005-ben a kecskeméti nemzetközi repülőnapon Jak-52 típusú repülőgéppel kötelékben.

V. F: Katonai pályafutását megismerve, lényegében mindig a Magyar Légierő kötelékében szolgált. Konkrétan mi a Magyar Légierő feladata?

G. I: Magyarország légterének védelme és ellenőrzése különböző eszközökkel (harci repülőgépek, légvédelmi rakéták, radarrendszerek), valamint a Magyar Honvédség szárazföldi alakulatainak légi támogatása (harci repülőgépekkel és helikopterekkel), szállítása (szállító repülőgépekkel és helikopterekkel).

V. F: Tiszteletet parancsoló katonai pályafutását figyelembe véve, vélelmezem, számos kitüntetés birtokosa.

G. I: Igen. A Haza Szolgálatáért Érdemrend bronz- és ezüst fokozata; Aranykoszorús első osztályú repülő jelvény; Légierő Parancsnoktól zsebóra, egy repülés veszély elhárításáért. (Kiképzési repülésen, a 120-as oldalszámú, L-39-es repülőgép hajtóműve a levegőben leállt, amelyet sikeresen újraindítottam, így nem kellett katapultálni, megmentettem a repülőgépet. Az óra annak jutalma.) Sugárhajtású repülőkkel mintegy 2800, légcsavaros és vitorlázógépekkel kb. 1000 órát repültem. A magas repülőórákért ugyancsak kitüntetésben részesültem.

V. F: Elárulná, mettől-meddig, hol lakott Újszászon? Most hol él, hol telepedett le?

G. I: Születésemtől 1958-ig Újszász - Szarvashalmon, 1958-tól 1972-ig az Ady Endre utca 41. szám alatt laktunk. Jelenleg Kecskeméten lakom családommal.

V. F: Milyen emlékei vannak származási helyéről? Vannak otthoni barátai?

G. I: Mindig jó és szép emlékekkel gondolok Újszászra. A Nagykerti Általános Iskola úttörőcsapatában fociztam, a gimnázium kézi- és labdarúgócsapatában játszottam.

Baráti kapcsolatok alakultak. Szívesen gondolok Molnár Andrásra, Fehér Istvánra, Nemes Józsefre (Dodira), Kerekes „Piki” Józsefre, Molnár Péterre, Rózsa Györgyre. (Elnézést kérek azoktól, akiknek a nevét nem említettem, hiszen hosszú lenne a névsor.) Úgy gondolom, sikeresen képviselem Újszász jó hírnevének öregbítését.

V. F: Említette, hogy általános- és középiskolás korában sportolt. Felhagyott a sporttal?

G. I: A Kilián György Repülő - Műszaki Főiskolán másodosztályú lövész szintet teljesítettem. Szeretem a sportot, jelenleg is sport repülök a Szolnok – Szandaszőlősi reptéren, szeretek a szabadban lenni, kedvelem a vadászatot, a síelést, amely jó állóképességet igényel.

V. F: A családról még nem esett szó. Családi kötelékben él, vannak gyermekei, unokái?

G. I: Az újszászi születésű Balázs Erzsébettel kötöttem házasságot. Az Erkel Ferenc utcában laktak. Szüleivel együtt az újszászi temetőben nyugszanak. Életközösségünkből Erika lányunk 1977. 01. 21-én született. Sajnos, a gyermekáldásnak nem sokáig örülhettünk együtt, mert Erzsike 1977. 03. 05-én, gépkocsi balesetben életét vesztette. Erika lányunk Budapesten telepedett le, szépségszalonban dolgozik. Férje főszakács egy szentendrei étteremben. Gyermekük Kovács Kristóf, ez év ősszel kezdi el az általános iskolai tanulmányait.

V. F: Feleségének, Balázs Erzsébetnek tragikus balesete után hogyan alakult a családi élete?

G. I: Több, mint két évig özvegyen éltem. Elég nehezen dolgoztam fel feleségem tragédiáját. Végül is a kaposvári születésű (1960. 01. 09.) Sas Juditban találtam meg páromat, akivel Taszáron kötöttünk házasságot 1979. 06. 02-án. Lelki megnyugvást jelentett, hogy feleségem örökbe fogadta az első házasságomból született Erikát. Harmonikus családi életünk gyümölcse két gyermekünk: Balázs (1981. 03. 02.) és Norbert István (1989. 05. 07.). Nőtlenek, felsőfokú képesítéssel rendelkeznek. Norbert egyetemi hallgató, mérnök-informatikusnak tanul, Balázs jelenleg munkanélküli.

V. F: Ha újrakezdhetné pályafutását, vállalná a katonai szolgálatot?

G. I: Igen. Nehéz, szép, embert próbáló volt egész katonai pályafutásom.

V. F: Köszönöm a nyílt, őszinte beszélgetést. Meggyőződésem, hogy az Újszászi Híradó olvasói, akár egy civil szervezet meghívása alapján, szívesen találkoznának Önnel, hogy megossza velük további gazdag élményeit. Kívánok Önnek, családjának jó egészséget, sikereket!

Varga Ferenc
Újszász díszpolgára

 

Utolsó frissítés: 2012 március 21. (szerda) 13:00
 
Varga Ferenc: Emlékezzünk Fekete József sportemberre, kertbarátra! Nyomtat Email
Bemutatkozás - Várostörténeti múzeum
2012 február 15. (szerda) 12:47

Kevés olyan személy élt Újszászon, akinek a neve annyiszor szerepelt volna a médiában, mint Fekete Józsefé.

Több, velem egykorú és nálam idősebb személytől érdeklődtem, mennyire ismerik Fekete József életrajzát, életútját. Bizonytalan válaszokat kaptam. A megkérdezettek többsége tősgyökeres újszásziként, a sakk sportág versenyzőjeként, vezetőjeként, mecénásaként és kertészként, a helyi kertbarát kör névadójaként ismeri. Az Újszászi Híradó 2004. áprilisi számában „Névadó a kertbarátoknál” címmel, Varga János figyelemreméltóan osztotta meg velünk Fekete Józsefről szerzett ismereteit.

Emlékező írásommal szeretném, ha a köztiszteletben álló Fekete Józsefet közelebbről megismerné a település lakossága.

Hosszú kutatómunkám eredményeként, 2004-ben jelent meg a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Sport Életrajzi Almanach. Ebben közel 40 olyan sportember szerepel, akik Újszász sportjában érintettek. Közöttük van Fekete József is, akinek sportpályafutása, eredményei, a könyv 68. oldalán olvashatók.

Fekete József Budapesten született 1915. 02. 22-én, és Újszászon hunyt el 2001. 08 15-én. Atyját nem ismerte, anyja Fekete Rozália tanítónő volt.

Fekete József csecsemőként került Újszászra Földi János és Barta Rozália nevelőszülőkhöz. A Szeles út 190. szám alatti családi házban a nevelőszülők négy közös gyermekük (János, Illés, Regina, Margit) mellé fogadták be a kis „Józsikát”.

Fekete József nehéz anyagi körülmények között nevelkedett „kapott” testvéreivel együtt. Az elemi iskola néhány osztályának elvégzése után mindenféle munkát elvállalt, hogy a népes család megélhetőségét segítse.

Felkeltette érdeklődését a szomszédban Földi Mihály és Varga Emília nevelőszülők szép, kedves és barátságos gyermeke, Földi Ilona. Nem véletlen, hogy élete párjául az újszászi születésű (1925. 02. 25.) Földi Ilonát választotta, akivel 1941-ben házasságot kötöttek.

 

Földi Ilona és Fekete József

 

Fekete József közismerten szorgalmas, munka centrikus ember volt. A kertészkedés tudományát felesége nevelőszüleinél, Földi Mihályéknál tanulta ki, ahol 3 évet dolgozott. 1944-től dr. Kohner Adolf, szászbereki báró Alsó-szászbereki birtokán kapott munkát a kertészetben. Nem akárhová került, ugyanis Kohner báró nagybirtokos, az ország legtanultabb nagyiparosa, a fizika és kémia doktora, saját világszínvonalú földbirtokán gazdaképzőt tartott fenn, ahonnan országszerte elismert, nagy tudású agrárszakemberek kerültek ki. Emellett szívügye volt a kultúra és a művészet is. A birtokon, a parasztság körében hagyományőrző egyleteket működtetett. Nem csoda hát, hogy Fekete József a kertészkedés magasiskoláját, tudományát, Kohner báró kertészetében mélyítette el.

1945 után a Magyar Cukoripari Társaságnál dolgozott, de szabadidejében, bérelt földön bolgár kertészkedett, azaz belterjes kertművelési tevékenységet folytatott. A virágkertészetet részesítette előnyben, mint magángazdálkodó. Igen jó, mondhatni együttműködő kapcsolatot tartott a szintén kertészkedő Joó és Broda családdal.

Fekete József és Földi Ilona szorgos munkája összehangoltan kapcsolódott egymáshoz. Munkájuk eredményeként Újszászon, a Dózsa György utca 11. szám alatt szép családi házat építettek, ahol csendben, békében éltek, igaz, hőn óhajtott gyermekáldás nélkül.

Fekete József szabadidejének keretét a sport alkotta. Minden sportot szeretett, de a sakkozást részesítette előnyben. Nevéhez fűződik Újszászon a sakk sport létrehozása. 1945-től 1980-ig a település sportegyesületének jeles képviselője volt. 1945-ben női, 1954-ben férfi sakk szakosztályt alapított, amelynek 30 évig volt a vezetője, versenyzője, anyagi támogatója. Elévülhetetlen érdemei vannak, hogy a település jelenleg is meghatározó szerepet tölt be Jász-Nagykun-Szolnok megye sakkéletében. Különösen jelentős a sakkoktatás, az utánpótlás területén kifejtett eredményes tevékenysége. Közel 40 elismerő oklevél, egyéb erkölcsi elismerés birtokosa. 2002-től az Újszászi VVSE és a Sakkozó Ifjúságért Alapítvány országos gyermek és ifjúsági versenyt rendez „Fekete József Emlékverseny” néven. A verseny hagyományteremtő, évenként ismétlődik.

 

A Fekete József kertbarát kör

 

Életének nagyobb hányadát kertészkedéssel töltötte. Amikor a helyi kertbarát kör megalakításának gondolata felmerült, azonnal, feleségével együtt csatlakozott az alapítókhoz. 1977. 03. 26-án, a helyi kertbarát kör megalakult, amelynek 1992-ben alelnökévé, később pedig tiszteletbeli elnökké választották.

Hasznos szakmai tanácsai, ötletei, színvonalas kiállításai, ünnepeken szép virágai máig emlékezetesek. Mindezek után méltán vette fel 2004. 03. 26-án a Kertbarát Kör Fekete József nevét.

Fekete Józsefre, halálának valamivel több, mint 10 éves évfordulóján tisztelettel emlékezünk. Példaértékű munkásságát ápoljuk.

Köszönettel tartozom Fekete József özvegyének, Földi Ilonának, aki a Zagyvaparti Idősek Otthonának lakója, valamint a 86 éves, Újszász Pro Urbe-díjas Földi Imrének, Földi Ilona testvérének, hogy információikkal segítették méltató írásomat.

Varga Ferenc
Újszász díszpolgára

 

Utolsó frissítés: 2012 február 15. (szerda) 12:48
 


7 / 21 oldal
Polgármesteri Hivatal Ügyfélfogadási rendje
Járási Hivatal Ügyfélfogadási rendje

Testületi ülések, előterjesztések Jegyzőkönyvek Rendeletek


Újszászi Híradó 2015. augusztusi
Újszászi Híradó archívuma

Mi írtuk iskolaújság

Jánoska Antal

Picasa Web képtár
Picasa Web képtár
Lábtoll-labda hírek Picasa Web képei
Kormányablak
magyarorszag.hu
Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Kormányhivatal
Közigazgatási és Elektronikus Közszolgáltatások Központi Hivatala
Magyar Államkincstár
Magyar Lábtoll-labda Szövetség
Rózsa Imre Középiskola és Kollégium, Újszász
Újszászi Mihály Általános Iskola
Újszász Városi Művelődési Ház és Könyvtár

Mobilkód
Copyright © 2015 Újszász város honlapja. Minden jog fenntartva.