Kórusunk a Zene Világnapját, október 1-jén Tiszaföldváron ünnepelte. Az idén ez a Tisza-parti város rendezte meg a Jász-Nagykun-Szolnok megyei Felnőttkórusok hangversenyét. Hegedűs István, Tiszaföldvár polgármestere köszöntötte a kórusokat, és nyitotta meg a hangversenyt a helyi Papp Bertalan tornacsarnokban. Ezt követően Soós Antalné Molnár Erzsébet, a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Közgyűlés tagja szólt a Zenei Világnap létrejöttének és megünneplésének történetéről.

Liszt Ferenc születésének 200. évfordulója alkalmából egy érdekes és sokszínű multimédiás előadást nézhettünk meg a helyi gimnázium és szakközépiskola diákjainak előadásában.

Ezután már a kórusok hangversenyprogramja vette kezdetét. A 13 résztvevő közül mi léptünk elsőként színpadra. Műsorunkban négy művet adtunk elő. Először a világszerte ismert és kedvelt osztrák karácsonyi dalt, a Csendes éjt énekeltük. Utána Szvesnyikov Szülőföldem és Mendelssohn Búcsú az erdőtől c. romantikus kórusműve hangzott el. Végül, az általunk igen kedvelt Duna-parti népdalcsokorral zártuk fellépésünket. Az éneklést követően virágcsokorral köszöntöttek bennünket a szervezők, kórusunk megalakulásának 5. évfordulója alkalmából.

A szereplés izgalmai után élvezettel hallgattuk végig a következő 12 kórus színvonalas műsorát. Igazán felemelő érzés volt olyan nagyszerű kórusokkal együtt énekelni, mint pl. a Szolnoki Kodály Kórus, a Karnagyok Kamarakórusa, vagy a jászberényi Palotásy János Vegyeskar. Szívünket melengették Vajna Katalin dicsérő szavai is, aki a hangverseny zárásaként elmondta, hogy a kisebb kórusok mindegyike megállta a helyét a profik között, és örömmel látja fejlődésüket. A hosszú koncert után házigazdáink finom vacsorával vendégeltek meg minden résztvevőt.

Kórusunk fennállásának 5. évfordulóját mi magunk is megünnepeltük, október 3-án, hétfőn este, baráti összejövetelen. Természetesen énekeltünk, majd a szóbeli és énekes köszöntők után következett a vacsora. Olyan válogatott finomságok (töltött káposzta, sütemények és torták) kerültek az asztalra, melyeket a kórustagok és családtagjaik, valamint a meghívott, velünk együtt ünneplő vendégeink sütöttek, főztek. Mindezek elfogyasztása után muszáj volt – levezetésként is – újra énekelni! Nem véletlenül választottunk mottónknak erre az ünnepi alkalomra egy svéd közmondást, amely szerint is „Aki énekelni akar, mindig talál dalt hozzá”.

Ulviczki Dóra