1936-ban született Komáromban. Egy kis erdélyi kitérő után, 1948-ban költözött családja Újszászra. Ifjúkorától áll színpadon. Az 1950-es években a népszerű színjátszó-kör lelkes tagjaként szórakoztatta a közönséget, később énekesként önállóan lépett fel. Több, mint ötven éve énekel népdalokat, magyar nótákat, operetteket. 1974-ben lett hivatásos előadóművész.

"Jászkunsági gyerek vagyok" c. kazettájának bemutatóján 2004 márciusában

Bejárta az egész országot, sőt külföldi szereplésekre is hívták. Járt többek között Romániában, Németországban, Szlovákiában is. Előadóművészi pályája mellett 1996-ban felvállalt egy nem kis feladatot, a Százszorszép Népdalkör vezetését. Így Csiki Pál nemcsak előadóművészként, hanem az egyre sikeresebben szereplő népdalkör segítségével is öregbíti városunk hírnevét. 2005-ben megkapta a Pro Urbe Újszász díjat.

Csiki Pál:

Halottak napján az újszászi temetőben

Miként örök titok marad
a kezdet és a vég,
olyan titkot takar
a beláthatatlan messzeség.
Itt van a hely,
ahol a véges eszme
határkőhöz ér,
s kitűzi zászlaját a végzet.
Nincs tovább!
csak eddig léphetünk,
itt megszűnik létezni az élet.
Kövek. Jéghideg kövek.
Álmot takarnak.
Porladó szerelmet,
eszmét, bűnt, megbocsátást
és kegyelmet.
Hol van az értelem, mi egykor
szebb jövőbe nézett,
bízott, remélt,
s csodálta a szépet.
Hol van a könny
a lelket fehérre mosó?
Hol van a kéz,
a csodát alkotó?
Por, fű, fa, virág.
Elem. Hányódó elem.
Ismert, ismeretlen világ.
És én is rész vagyok
a nagy titokból.
Utód vagyok
édes álmotokból.
Por vagyok. Még élő.
Megborzadok. Az idő eljő.
Behunyom szemem,
s szám halk imát rebeg.
Fagyos síri csendben
a lelkem megremeg.
S miként örök titok marad
a kezdet és a vég,
örök titkot takar
a beláthatatlan messzeség.