Kedves Olvasók! Rövid időutazásra hívom Önöket a társastánc világába! Tartsanak velem!

A középkorban az első:

A bál elnevezése a latin-olasz eredetű a ballare (táncolni) szóból ered.

Lényegében társastánc mulatságot jelent, azonban a középkor szigorú erkölcsei miatt csak igen lassan jött divatba.

Az első bált 1385-ben VI. Károly és Bajor Izabella menyegzőjének alkalmából rendezték.

Mai formájában a bál XIV. Lajos uralkodása alatt terjedt el. Hamarosan egész Európa táncra perdült. Széles körben elterjedt szórakozási formává a XIX. században vált a bálozás.

Cselédtől a grófnőig

A két világháború között a Bálközi Blokk nevű egyesület szervezte a bálokat. Az ő meghívásukra lett a bálnak háziasszonya és fővédnöke. E hölgyek neve szerepelt a meghívón is, és ennek fejében anyagilag is hozzájárultak a rendezvény költségeihez. Volt műsor és nyitótánc, többnyire csárdás és keringő. A tánc akkoriban is nagyon sokat jelentett. A legelegánsabb az opera, a vitézi és a vöröskeresztes bál volt.

A bál polgárosodott és demokratizálódott. Különféle társadalmi egyletek, sportkörök hirdették tagságuknak a bálokat, míg mások jótékony célra rendeztek táncos ünnepségeket. (Ez napjainkban is szép hagyomány, alapítványi bálok, jótékonysági estek)

A Purin-bálra – eltérően az elit báloktól – a trafikokban is jegyet lehetett váltani. Így a Vigadóban a cselédtől a grófnőig mindenki megjelenhetett inkognitóban, hiszen az jelmezbál volt a javából.

Most pedig ugorjunk egy nagyot, és ismerjük meg a standard és a latin táncok történetét!

A táncokban ma a nemzeti és nemzetközi versenyeken két csoportot különböztetünk meg: a standard táncokat és a latin-amerikai táncokat. A standard táncok (melyeket részben már a húszas évektől táncolnak a versenyeken), ma a versenyprogramban az angolkeringőt, a tangót, a bécsi keringőt, a slowfoxot és a quikstepet foglalják magukban.

A latin-amerikai táncokban a szamba, a cha-cha-cha, a rumba, a pasodoble és a jive szerepelnek, melyeket a versenyeken már 1968 óta az említett sorrendben táncolnak!

Mielőtt bárkit elrettentenék a tánctól, le kell szögezni, hogy nem a versenyekről szól az, amire buzdítani szeretnék mindenkit (Persze ez is lehet a végső cél.)

Táncolni csupán csak jó, felszabadít, és amit elfeledtünk, társaságban tölteni az időt. Nem utolsósorban pedig az illem alapjaiba is enged némi bepillantást.

Nagy tévedés azt hinni, hogy a tánc a fiataloké. A tánc mindenkié! Éltet, erőt ad, megmozgatja az elménket, hiszen nem csak a testünk dolgozik, amikor táncot tanulunk! Az emberi kapcsolatok fontos alapja ez, hiszen ahogy fentebb olvasták, már a középkorban is az élet alapjait képezte!

S lássuk be uraim és hölgyeim, hogy vannak az életben kínos pillanatok, amikor például a gyermekünk szalagavatóján kell szinte kötelező jelleggel öltönyt, kosztümöt húzni magunkra, és bizonyítani kell tánctudásunkat! (Ugye ismerős önöknek is?)

Nos, ezekkel a gondolatokkal biztatnék mindenkit (gyermeket, szülőt, nagyszülőt egyaránt), jöjjön el, és próbálja ki!

Várok mindenkit szeretettel. Az első nap: szeptember 19-én.

Pusztai Jenő