Abasár

Kedves meghívást kapott az Operabarátok Kórusa az abasári Katonadalok és Bordalok Fesztiváljára. A meghívásnak örömmel tettünk eleget immár harmadszor. Megérkezésünkkor gyönyörű népviseletbe öltözött nők és férfiak serege várta a fellépést az iskola udvarán.

Erre a rendezvényre az egész ország területéről és külföldről is érkeznek kórusok ki nagyobb, ki kisebb létszámmal. Előadják tájaik dalait, és élvezhetjük a magyar népdalhagyománnyal közvetített örömöt, bánatot és az összetartozás erejét.

Kórusunk Duna menti népdalcsokor címmel adott elő dalokat, és egy közkedvelt bordal volt a záró műsorszámunk.

Előadásunk nagy sikert aratott, amely fokozta jókedvünket és lelkesedésünket.

Jó élménnyel és finom abasári borokkal megajándékoztuk itthon maradt hozzátartozóinkat. Családi és baráti körben elfogyasztva felidézhetjük a kellemes napot.

Pataki Mihályné
kórustag

Kultúra válság idején II.

Abasár. Ha beszélgetés közben ez a helységnév szóba kerül, sok minden juthat róla eszünkbe. Gondolhatunk történelmi vonatkozásban arra, hogy Aba Sámuel Árpád-házi király szembeszegült III. Henrik német-római császárral (s az őt támogató urakkal), aki a ménfői csatában (1044.) vereséget mért rá, és menekülés közben meggyilkolták. A néphagyomány szerint Abasáron a Bolt-tetői pince szolgált Aba Sámuel sírhelyeként.

A korombeli férfiaknak, talán a fiatalabbaknak is a honvédség megléte idején egy kemény katonai kiképző helyőrséget, a pincéket, a jó borokat (elsősorban az Abasári Rizlinget), az együvé tartozás erejét jelenti.

Másoknak még kellemesebb értelemben jut eszébe ez a mátraalji, 3800 lelket számláló község, hiszen ebben a helységben rendezik meg évente a Nemzetközi Katona- és Bordal Fesztivál kétnapos folklór jellegű műsorát.

Mottó: "Töltsünk el közösen egy hétvégét a történelmi dalok, táncok és a nemes abasári borok mellett!" Dr. Lénártné Benei Anikó polgármester asszony és kis csapata így szervezte meg idén május 16-17-én immár XV. alkalommal a rangos, nemzetközileg is elismert hagyományőrző kulturális seregszemlét. Városunkból két csoport is részt vett a rendezvényen.

Az Operabarátok Kamarakórusa ezúttal Észak-dunántúli népdalokat adott elő ízes előadásmódban, majd jó hangulatot teremtő bordalt vittek sikerre.

A másik csoport: a NoszaMami táncegyüttes Újszász város történetét és földrajzát prezentálta az Aba Sámuel Általános Iskola tornatermének színpadán.

Piki egyik dala, a ritmikus "Újszász dala" örök értékű és örök időre elválaszthatatlan városunktól. A sínek, folyók összefutása, az Orczy kastély, a Parkerdő, a sport, a lábtoll-labda, a múlt, a jelen, az élet, de egyben a jövőt is jelenti. A Mamorett pomponos tánca (csiszolgatva) mai történelmi tánccá alakult. A másik történeti tánc Demjén 'Rózsi" Szerelemvonat zenéjére Újszász város vasutas múltjára utalva épült fel. Szóró doktornő igazi hittel, kitartással, megértéssel, ugyanakkor mérhetetlen türelemmel és segítőkészséggel tanította be a "vasutas" számot, hogy elvihessük üzenetünket vonatunkkal olyan helyre, ahol még vasút sincs, de van élet, forgatag, van összetartás, van történelmi hagyományőrző rendezvény, mint Abasáron. (Ezúton köszönjük meg mindazoknak, akik a vasutas öltözékek, kellékek adományozásával hozzájárultak a mutatós formaruháink kialakításához.)

Egy buszravalónyi utassal (szereplők és szurkolók) érkeztünk meg az "Isten hozott Abasáron!" táblához, s követtük a madárijesztőnek felöltöztetett irányító figurák útbaigazításait, míg utunk a rendezvény helyszínére (az iskolaudvar és tornaterme) vezetett. Itt igazi kavalkád fogadott bennünket. Színes, változatos népviseletű emberek, huszárok sokasága. A bábeli zűrzavar közepette megtaláltuk a népi kézművesek kirakodóvására, játszóház, büfék, falatozók, borsátorok árnyékában meghúzódó rögtönzött regisztrációs irodát is egy kislány kíséretével. Lejelentkezésünkkor megtudtuk, hogy a 29. előadók leszünk. Így a jó pár órás szabadfoglalkozás lehetővé tette, hogy ki-ki érdeklődésének megfelelően felfedezze Abasár elénk táruló világát. Lehetőség volt a királyi sírhely megtekintésére az Aba Sámuel Emlékpincében, de kirándulni is lehetett a természetvédelmi területen fekvő Szent Anna Kápolnához. Akit a kiállítások érdekeltek, az a szomszéd épület, a Baldácsy kastélyban a Gyöngyösi Hímzőkör munkáit, Beke Lőrinc festményeit, csont- és fafaragványait, Gál István kézműves üvegcsiszoló alkotásait nézhette meg, a közeli Idősek Otthonában pedig Batár Attiláné gobelin kiállítását láthatta. A gyerekek szórakozása is biztosított volt az iskola udvarán felépített ugrálóvár, óriáscsúszda és trambulin igénybevételével. A felnőttek kézműves foglalkozásokon (kovácsolás, csuhéfonás, gyöngyfűzés) vehettek részt.

Az élménykovácsoló műhely kip-kop kalapácsa serényen, ütemesen dolgozott az üllőn, amelynek csilingelő hangja, mint hívogató zene, odacsalogatta közönségét. Magam is kipróbáltam a nehéz, erőt és figyelmet igénylő ősi mesterséget. Alkotásom egy kovácsolt szög és egy egyedi, formabontó vas csigabiga, amely lakásomban díszeleg. Mégis úgy gondolom, én inkább a barátságok összekovácsolására fordítom energiámat.

Mások a borsátrakat, a domboldalban a borpincéket célozták meg, ízlelgetve az abasári borokat.

Kora délután adtuk elő táncműsorunkat.

Újszász dalának első ütemei után már tapsvihar, örömujjongás, csápolás volt látható a színpadról. Ismeretlen ismerősök az újszásziakkal együtt énekelték a dal refrénjét: "Újszász a városunk, Újszász az otthonunk, Újszász érted vagyunk, El nem hagyunk!" Hatalmas sikert aratott táncunk és zenénk. Megmutattuk Újszászt!

Gyors átöltözés után ismét színpadon voltunk a Szerelemvonattal. A fülbemászó sláger zenéjére énekelve, ringva, táncolva, állva tapsolva tombolt a közönség.

A szereplésünk utáni gratulációk sokasága közül kiemelem a község vezetőinek, rendezvényszervezőinek elismerő szavait: "Az abasári rendezvények örökös meghívottjai vagytok, szeretettel várunk titeket!"

Az abasári fesztivál két napján 150 amatőr művészeti csoport szerepelt országunk minden részéből. Rajtuk keresztül, de a hagyományőrző kulturális műsorok fővédnöke, a DUNA TV kívánságműsora által is világszerte eljuthat hírünk.

Mi tettük a dolgunkat. Újszász város értékeit szétvinni az országba úgy, hogy az a süketeknek de látóknak, látóknak de süketeknek, meghívóknak és meghívottaknak egyaránt maradandó élményt nyújtson.

Abasáron pincéről pincére járva úton-útfélen megállva, mulatozva, énekelve, táncolva múlattuk az időt, majd kis csoportunk IDE, HAZA, szeretett városunk felé vette az irányt.

A buszon sem volt "megállás". A régi idők történelmi énekeit felidézve, folyamatos énekléssel ifjúságunkat éltük át újra.

Itthon vagyunk.

Van időnk értékelni az elmúlt hetek történéseit. Láttuk más vidék kulturális életét. Láttuk, hogy az összefogás ereje mire képes. Láttuk a másokért tenni akarást, az egymásért élést, a megértést, a szeretetet és a tiszteletet. Tanultunk belőle.

Válság idején sem pihenhetünk. Tegyük azt, amit tenni kell, valamennyien, ki-ki a maga területén, a maga tehetsége szerint.

Megőrizni a múltat, hagyományt, kultúrát, fejleszteni a jelent, tervezgetni a jövőt. A kultúra nincs válságban, csak élővé kell tenni! Tovább kell vinni együtt, közösen a jövő számára!

Lépjünk hát közösen, s az "ellentétek elsimulnak..."

Krassóiné Gyüre Rozália