A Magyar Kultúra Napját ünnepeltük január 24-én a művelődési házban, emlékezve arra, hogy Kölcsey Ferenc 1823. január 22-én Szatmárcsekén fejezte be nemzeti Himnuszunk írását. Az ünnep alkalmából Fehérné Szekeres Zsuzsa, a művelődési ház és könyvtár vezetője mondott beszédet:

"A magyar kultúra hagyomány és érték, amelyet a történelmünk során létrehoztunk. Nem véletlen, hogy értékeink, kincseink közül éppen nemzeti himnuszunk születése vált a magyar kultúra ünnepévé. Nemcsak a magyar sors, történelmünk viharos századai fedezhetők fel versszakaiban, hanem a nép által átörökített, megőrzött kultúra is.

De a kultúra napja akkor válik igazi ünneppé, ha megfogalmazzuk önmagunkban, hogy milyen módon kell a ránk hagyott kulturális örökségünkkel bánni, a kultúra értékeit becsülni, tanulságait érvényesíteni. Mert a kultúra nemcsak tudást, műveltséget hordoz, hanem erkölcsöt is. Az élet minősége nemcsak az anyagi javak mennyiségével mérhető, legalább annyira fontos a szellemi javak gyűjtése is.

A kultúra - mint szó - sok mindent takar. Különböző szóösszetételekben más-más jelentést kap. Például viselkedéskultúra: mondjuk nem dobom el az utcán a szemetet, előreengedem az idősebbeket. Vagy beszédkultúra: nem minden második szavamban káromkodok. Kulturális igényeinket elégítjük ki akkor, amikor könyvet, folyóiratot olvasunk, zenét hallgatunk, olykor elmegyünk színházba, moziba vagy egy-egy koncertre, kiállításra. Természetesen ide tartozik az úgynevezett magas művészet is, a különböző művészeti ágak alkotásai: regények, versek, zeneművek, festmények, szobrok, stb. És ez még csak egy kis szelet a kultúra szó tartalmából.

Nem biztos, hogy csak a Blikk-et vagy a Story Magazint érdemes olvasni, vagy a tv-ben akciósorozatokat nézni. Tegyék ki magukat néha más élményeknek is, akár a tv-n keresztül. A magyar kultúrának számtalan értékes alkotása van, amelyeket érdemes megismerni.

Városunkban szerencsére van hagyománya a magyar kultúra megőrzésének a szakkörökön keresztül, egyesületeink, civil szervezeteink is kínálnak alkalmakat kirándulásaikon történelmi, építészeti, képzőművészeti értékeink megismerésére. Éljenek minél többen a lehetőséggel!

Helyben is vannak alkotóink a népművészet, az irodalom, a festészet terén. Becsüljük meg őket!

A könnyűzenében is voltak sikereink Kerekes József, azaz Piki révén. Már sokféleképpen ünnepeltük meg Újszászon a Magyar Kultúra Napját, ma a könnyűzenének szenteljük."

Kerekes József 2008 novemberében hagyott itt bennünket.  Rá emlékezve ismertette zenei életútját Fehérné Szekeres Zsuzsa. Piki 1950-ben született Újszászon. Kivételes zenei tehetségére már gyermekkorában felfigyeltek szülei, tanárai. Dobolni, később gitározni tanult autodidakta módon, mert vérében volt a zene és a ritmus. Mire leérettségizett az újszászi gimnáziumban, már fúvós, vonós és billentyűs hangszereken is tudott játszani. Számára egyetlen hivatás létezett: a zenei pálya. Ehhez minden segítséget megkapott szüleitől, testvéreitől.

Fiatal zenészként először az újszászi presszó közönségét szórakoztatta színvonalas játékával. Zenei műveltségével, választékos ízlésével hamar a vendégek kedvencévé vált.

1971-ben a művelődési házban megalapította a Fantom zenekart, melynek évekig dalszerzője, dobosa, énekese volt. Máig emlegetik társai és az akkori fiatalok a nagyszerű esteket, amikor Piki és csapata fellépett.

Később Szolnokra költözött, és ott folytatta pályafutását. Töretlen hittel és magas színvonalon szórakoztatta a vendégeket Szolnok legjobb éttermeiben, megismertetve velük a kor hazai és külföldi slágereit.

Igazi társas lény volt. Tudását nem tartotta meg magának, hanem azt igyekezett átadni másoknak is. Számos zenekar alapítása fűződik a nevéhez: a Piki Group, amelyik szinte minden évben fellép Újszászon, a Cécó, amelyik a gyerekeket szórakoztatta, a Hozam Beat, az Államtitkárok és a Revival Band, de számos egyéni előadót is segített pályára állni, mint például Judyt, a Groovehouse énekesnőjét.

Szolnok volt ugyan évtizedek óta a lakóhelye, de sohasem feledkezett meg szülőfalujáról, Újszászról, itteni barátairól, ismerőseiről. Ha segítség kellett, mindig készen állt, akár hangosításról, akár fellépésről volt szó, de az ő nevéhez fűződik Újszász dala is.

A városi rendezvényeken is részt vett, legutóbb, már nagybetegen, 2008 júliusában találkoztunk vele a művelődési ház fennállásának 50. évfordulóján. Bár Piki itt hagyott bennünket, ma is itt van vellünk, hiszen olyan maradandó értékeket alkotott, amelyek továbbélnek kiadott lemezeiben, korosztálya emlékeiben és a fiatal zenészekben, akik mesterükként tisztelték.

Az életút felidézése után zenésztársai, barátai koncerttel emlékeztek Pikire. Búcsúztatásául leghíresebb szerzeménye, a Távolodom című szám csendült fel, amelyet Bárdosné Ulviczki Györgyi énekelt. A dal alatt sorra meggyulladtak az emlékezés gyertyái.

A műsorból természetesen Újszász dala sem maradhatott ki, hiszen szövegét és zenéjét is Piki szerezte, most a mamorettek táncukkal tették azt még emlékezetesebbé.

További képek a képtárban

Fotó: Fehér Judit

Az emlékkoncert Piki korábbi együtteseinek és zenészbarátainak a fellépésével folytatódott. Így játszott a C.C. Revival emlékzenekar: Andrássy Sándor (basszusgitár), Ács László (szólógitár - kísérőgitár), Balogh László (ének), Rácz László (billentyű - gitár),Sági László (szólógitár), Urbán Gábor (dob), a  Piki Group: Andrássy Gyula (basszusgitár), Czakó József (szólógitár), Hajdu Gábor (kísérőgitár), Romhányi Mihály (billentyű), Szegedi Sándor (billentyű), valamint  fellépett Kadlott Karcsi és Máté József (Tom Jones) is táncoslányok (Izbéki Beáta és Urbán Krisztina) kíséretében. A zeneszámok között Molnár Péter polgármester is szót kért, aki a  régi szép időkről és Pikihez fűződő emlékeiről mesélt. A nagy létszámú közönség, melyben egyaránt voltak idősek, középkorúak és fiatalok is, Hajdú Gábor főszervező kérésére egy idő után táncra perdült, hiszen ez lett volna Piki kívánsága is.

Köszönet a nagy sikerű est szereplőinek és a támogatóknak: Gyüre Rozália, Gyüre Gábor, Horváth Tibor és Molnár Péter.

F. Szekeres Zsuzsa