Nyomtatás
Kategória: Kulturális hírek, események
Találat: 1697

A Magyar Kultúra Napja alkalmából kiállítás nyílt a művelődési ház klubtermében. Az önkormányzat nevében Barta Imréné köszöntötte a szép számban megjelent vendégeket. A műsorban közreműködött Szacskó Levente, a Kőrösi Csoma Sándor Általános Iskola 8. osztályos tanulója, aki mezőségi népdalokat énekelt, valamint Domokos Albert, a Rózsa Imre Középiskola és Kollégium 12. osztályos diákja is, aki verseket szavalt Turza Ferenc: Fakéreg íze van a levegőnek című verseskötetéből. A kiállítást Bogárné Simon Klára, az Újszászi Vörösmarty Mihály Általános Iskola igazgatónője nyitotta meg. 

 

Picasa | Google Photos

Fotó: Kovács Györgyi

 

"Kölcsey Ferenc 1823. január 22-én fejezte be a Himnusz megírását. Ennek emlékére 1989-től január 22-én ünnepeljük a Magyar Kultúra Napját. 

Ha ez a nap nem is mérhető történelmi eseményeink évfordulóihoz, és pirossal sincs jelölve a naptárban, mégis fontos dátum. Ezen a napon különböző rendezvények emlékeztetnek minket évezredes hagyományainkra, gyökereinkre, múltunkra. Talán ezen a napon sikerül felhívni a figyelmet azokra az értékekre, amelyeket az évszázadok alatt sikerült megőrizni, és azokra a tárgyi és szellemi értékekre, amiket a magyar ember magáénak érezhet. 

Január 22-e környékén nagyobb hangsúlyt kapnak a kulturális rendezvények. Egy-egy program, esemény kapcsán sokan, sokféle módon próbálnak megmutatni, átadni valamit kulturális, művészeti életünk értékeiből. 

Így történik ez most itt Újszászon is, hisz minden magára valami kicsit is adó település számon tartja azokat az embereket, alkotókat, akik tevékenységükkel, műveikkel felhívták, felhívják magukra embertársaik figyelmét. 

Ilyen embert köszönthetünk itt a mai napon, az Újszász festőjeként tisztelt sokoldalú művészt: Turza Ferencet

Kedves Jelenlévők! 

Boldog izgalommal készültem a mai napra. Az elmúlt 25 évben 3 alkalommal ért az a megtiszteltetés, hogy a művész urat méltathassam a kiállítása kapcsán; egyszer Szolnokon, és két alkalommal itt a szűkebb hazában, a szülővárosban, ahol 1945. február 14-e óta él. 

Elbeszéléseiből tudom, hogy gyermekkora meghatározó élménye a szülői háztól nem messze folyó Zagyva, Tápió környéke és a titkokat rejtő erdő volt. Az iskolai szakkör nyitott utat számára a művészet felé, hisz a szakköri foglalkozások keretében kezdett el a folyóparton rajzolni, festeni. Még mindig boldog izgalommal éli újra azt az időt, amikor bebarangolta nemcsak Újszász környékét, hanem az ország számos vidékét, különös szeretettel az Alföldet. 

Autodidakta módon kezdett el festeni, ám a művészi pályáján volt szerencséje nagy művészektől tanulni: három évig Baranyó Sándor, egy esztendeig Weszely Tibor volt a tanára. 

A valamikori gépésztechnikusból elhivatott művész lett, hiszen az évtizedek során minden szabadidejét a festésre fordította. Saját bevallása szerint: „minden fehér vászon vagy lemez egy-egy kihívás, a vászon nagy fehér ürességében megfesteni egy emberi arcot, egy játszó gyereket, csobogó vizes folyókanyart, fodrozó felhős nyári égbolt alá egy virágos mezőt. 

Mindez nem más, mint a semmiből létrehozni valamit, ami szinte él, hasonlít a teremtéshez.” 

És Feri fáradhatatlanul teremt. A festészet mellett a kisplasztika és a szobrok, mellszobrok készítését is vállalta, de gyakran vet papírra verseket. Sokoldalú művész! 

Több mint tízezer művet hozott létre: akvarellt, temperákat, olajképeket, kisplasztikákat, gipsz és terrakotta portrékat, köztéri szobrokat. 

Művészi pályája elején alkotásaival kollektív kiállításon jelent meg, majd önálló kiállításokon is megmutatta tehetségét. Szám szerint jóval több, mint 50 alkalommal. Büszke boldogsággal mesélte, hogy állami megrendelésre vagy magán vásárlással Angliába, az Egyesült Államokba, Kanadába és Ausztráliába is eljutottak művei, és ami talán legnagyobb büszkeségének egyike, hogy két – Rákóczi fejedelemmel kapcsolatos – képe bejárt Európa 8-10 városát. 

Munkáját mind a mai napig a szülőföld szeretete élteti. A szülőföld; Újszász szeretete. Műveinek első rendű témája az Újszász környéki táj, azokról a Zagyva folyó szépsége tükröződik vissza. És milyen csodálatos! A képei előtt állva, az ecsetvonások lendületében elmerülve, szinte hallatszik a Zagyva, a Tápió csobogása, a levelek zizegése, érezhető a kikelet, a tavaszi zsongás, a rétek illata, az avar ropogása, a hó csikorgása a talpunk alatt, vagy a tenger zúgása, robajlása sziklafalról visszacsapódva. Merthogy néha megengedi magának, hogy lélekben elkalandozzon szeretett tájairól a nagy vizek partjaira, a komor hegyekbe, a magányos völgyekbe. 

És a portréin vajon kiket fedezhetünk fel? Újszászi arcokat, hétköznapi embereket. Közöttünk él, velünk beszélget, belőlünk merít témát és erőt a mindennapi léthez. Ezért is olyan kedvesek számunkra a művei, amelyeket nem kell magyarázni, az üzenetét bogozni. Akikhez szól, azok jól értik. A valóságot ragadja meg, az apró szépségeket fedezteti fel velünk úgy, hogy azok emberi lélekre gyakorolt hatásait használja ki, s így alkot egyedit a tájábrázolásban. 

Képi világa színes és egyszeri, megismételhetetlen, mint az örökkön-örökké változó természet. 

A kiállítást megtekintve fedezzük fel azokat a csodákat, amelyek mellett a valóságban úgy megyünk el, hogy észre se vesszük. 

Alkotásaiban a természetre és benne az emberre, és ezek elszakíthatatlan kapcsolatára figyelmeztet bennünket, és hogy mit üzen? Mondhatnám: hát kinek mit. A legfontosabb mindannyiunknak szól: humanizmusra, a szépségre, a világosságra, a mulandóságra, a sebezhetőségre int, mert hisz mi emberek olyanok vagyunk, mint a bennünket ölelő táj: mulandók és sebezhetők. 

Vigyázzunk az emberi kapcsolatokra, mint ahogyan dédelgeti, ápolja őket az ünnepelt. 

Az elénk tárt festői világ azokról a varázslatokról szól, amelyek emberré teszik az embert és otthonná a lakott tájat. 

Kedves Feri! 

Légy Te sokáig az újszászi táj szerelmese! Adj nekünk fogódzókat a művészeteddel, hiszen vagyunk itt jó néhányan, akiknek Veled együtt: „nem térkép e táj”. 

Köszönöm megtisztelő figyelmüket, fedezzék fel a képek előtt az apró csodákat! 

A kiállítást ezennel megnyitom.” 

művelődési ház 

 

A weboldalon cookie-kat használunk, amik segítenek minket a lehető legjobb szolgáltatások nyújtásában. Weboldalunk további használatával jóváhagyja, hogy cookie-kat használjunk. Adatvédelmi nyilatkozatunkat honlapunkon elolvashatja.