Fehér Majzik Sarolta nyugalmazott tanárnőt meseíróként ismerhetik leginkább az újszásziak, bár legutóbb felnőtteknek szóló könyvvel jelentkezett. Ám az irodalomhoz a családot sokkal régebbi kapcsolat fűzi: Mikszáth Kálmán nagyapja figuráját örökítette meg egyik regényében.

– Tegeződjünk! Én is voltam ám újságíró a Pest Megyei Hírlapnál – fogadott bennünket a 88. életévét taposó Sárika, akiről az is kiderült, hogy számos antológiában és lapokban megjelent novellája mellett az Új Néplap 2009-ben kiadott Nagy mesekönyvében is szerepelt írása. – Legkedvesebb novellám a „Nagyapám bekerült a magyar irodalomba” című. Ebben mesélem el a közismert íróval kapcsolatos régi családi történetet. Nagyapám, tarcsai Majzik Károly és a közismert magyar író, Mikszáth Kálmán, ha a sors úgy hozta, hogy összetalálkoztak, szívesen kártyáztak együtt. Nemcsak a kártyajátékban, hanem tréfacsinálásban is igyekeztek egymást legyőzni. Egy alkalommal nem tudták eldönteni, ki győzött, ki veszített a játékban, ezért nagy haraggal váltak el. Mikszáth mérgében vitriolba mártott tollal beleírta nagyapámat a Szent Péter esernyője című regényébe. Természetesen utána a kibékülés sem maradt el. Ez a novellám többek között megjelent az Újszászi Híradóban is, majd fölkerült a Magyar Kártyagyár honlapján összegyűjtött kártyásokról szóló történetek közé, Mikszáth, Jókai és más nagy írók művei mellé – mesélte Sárika. Mégsem ezzel a történettel szembesülve döntötte el, hogy ő is írásra adja a fejét. Mint mondja, gyermekkora óta írónak készült, de felnőttként annyi tennivalója akadt, hogy sokáig háttérbe szorult ez irányú törekvése.

– Írói hajlamaimat édesanyámtól örökölhettem. ő mondta ki, hogy nekem írónak vagy dramaturgnak kellene lennem, mivel nagyon szépen tudtam mesélni és fogalmazási készségemmel gyerekként én is hamar kitűntem iskolatársaim közül – idézte fel a kezdeteket Sárika, akinek első meséje egy karácsonyi antológiában látott napvilágot 1997-ben, első önálló mesés kötete pedig 2005-ben jelent meg. – Két gyerekemnek is nagyon sokat meséltem, később az öt unokámnak is, sőt a „Kalandozások Sanyi manóval” című könyvben megírt történetet a Fehér unokákkal közösen alakítgattuk, míg elnyerte végleges formáját. Sárika a modern kor vívmányaitól sem zárkózott el, egyik meséje egy rózsaszínű macskáról és a számítógépről szól. Újabban az idősebb korosztályt is szeretné megszólítani írásaival. Idei, legutóbbi kötete az egyik unokája esküvőjére és az ő 88. születésnapjára jelent meg. A „Szerelmek az ostrom idején 1944-1945” című könyv Sárika élményeit alapul véve a pálya- és párválasztás időszakát élő fiatalok sorsán keresztül jeleníti meg a háborús időszak eseményeit.

– Azt vallom, a dolgokat el kell fogadni úgy, ahogy vannak, nem az a fontos, hogy kritizáljunk. Azt viszont nem szeretem, ha valaki helytelen magyarsággal ír, magyartanárként is számomra nagyon fontos a nyelv tisztasága. A magyar népmeséket tartom követendő példának, mindig van benne valamilyen tanítás. Az irodalmon keresztül is tanítani kell az embereket, de nem szájbarágós, unalmas módon. A gyerekeknek pedig kell a romantika! – vallja Sárika. – Legutóbbi könyvem főszereplőjének szavaival élve: meg kell lelkünkben őrizni a hit, a bizalom és a szeretet lángjait.

– Abonyi születésű vagyok, csak 1995-ben költöztem Újszászra, miután meghalt a férjem – árulta el az írónő. – János fiam él Újszászon a családjával, így esett erre a településre a választásom. Szeretek itt lakni. Sárika 2003-ban a helyileg meghirdetett irodalmi pályázaton elnyerte az Újszász írója címet. Abony kulturális életében jelentős szerepet töltött be, így tavaly megkapta az Abonyiak Abonyért díjat.

Könyvei: A virággal forgó házikó (2003), Kalandozások Sanyi Manóval (2004), Az öt fiú (2005), A rózsaszínű macska és a számítógép (2008), A rózsák közti úton (2011), Szerelmek az ostrom idején (2014).

Kovács Berta
Új Néplap 2014. november 7.

Fehér Majzik Sarolta
(Fotó: Mészáros János)