Fekete István író születésének 110. évfordulója alkalmából

Fekete István: Hú

A folyó menti löszfal egyik barlangjában nagy esemény történt, három fülesbagoly fióka kelt ki! De a bagolycsalád boldogsága nem tarthat sokáig, mert a környéken lakó ember: Kis Magyar János és fia Jancsi kiszedi az odúból az apró jövevényeket.

Bár tudják, hogy ez veszélyes vállalkozás, de 300 pengő nagy pénz. Pont ennyit kap a két szegény ember a három fiókáért a helyi patikustól, aki azonnal átveszi tőlük a baglyokat. Az apró fiókák kalandja azonban csak most kezdődik.

A patikustól egy erdőmérnökhöz kerülnek, aki az ország másik felén lakik. Az uhutestvérek közül a nőstény a leggyengébb, ő nem is éli túl az utazást. Rögtön a második napon elpusztul. A megmaradt fiókákon az erdész és a mérnök osztozik meg.

A mérnök szeret vadászni, tulajdonképpen ezért is szerezte a kis baglyot meg, akit Hu-nak keresztel. Az uhu csemetét az ember gondosan ápolja, s a kis pelyhes gombócból hamarosan gyönyörű kifejlett madár lesz. Elérkezik a vadászat napja is. A mérnökkel kimennek az erdőszélre, és Hu-t felültetik a té-fára. A fiatal bagoly ilyenkor nagyon boldog, hiszen kezdődhet az izgalmas vadászat!

Azonban nem mindig ilyen szép az élete Hu-nak. A baromfiudvar egyik sarkában lakik, ahonnan el sem tud mozdulni és egy rab számára hosszúak a napok. Itt ismerkedik meg az udvar többi lakójával, köztük a Mackó nevű házőrzővel, akivel sokat beszélget.

Hu sokat álmodik, s ezt nagyon szereti. Ilyenkor képeket lát ősei régmúlt életéből, melyeket a sajátjaként él meg. Szabadon él, véres csatákat vív a táplálékért, neveli fiókáit, és mindenkitől féltve őrzi családját. Egyszer megálmodja, hogy szabad lesz. Ám ez akkor csupán álom.

De az álmok olykor valóra válnak! A második világháború kitörésekor a mérnök levágja lábáról a béklyót, s elengedi. Hu végre szabad! Több napig repül, mire kifulladva, fáradtan, de szabad madárként hazaér a folyóparti sziklaodújába.

Fekete István: Lutra

Fekete István e regénye három szálon fut. Középpontjában a folyóparton, a vén nyárfa alatt megbúvó vidravár áll. Itt él Lutra, a pompázatos vidrahím, errefelé portyázik Karak, és ezt a búvóhelyet keresi Miklós a vadász. A három főszereplő különböző életutat fut be.

Lutra fajtája legcsodálatosabb példánya. Gondtalan életéről a halakban bővelkedő folyó gondoskodik. A veszélyre kifinomult ösztönei figyelmeztetik, szálláshelye, pedig a lehető legbiztonságosabb. A folyó másik látogatója Karak, a róka. Ő a nyár folyamán megtalálja élete párját, Ínyt a hűséges rókalányt. Boldogság köszönt a környék emberére, Miklósra is. Feleségül veszi Esztert, a molnár lányát, és ők is közösen folytatják életüket.

A tél megváltoztatja a vidéket. Zordabb lesz minden, a megélhetésért jobban kell küzdeni. Így tesz mindhárom szereplő.

Karaknak kölykei születnek, már több kockázatot vállal ő is vadászat közben. Miklós is felelősséget vállalt Eszterért, s ezért hosszan kutat a vidravár után. Hiszen Lutra prémje drága, sok pénzt adnak érte! Végül rábukkan Lutra rejtekhelyére, s végez az értékes ragadozóval.

A könyv művészi szépséggel mutatja be az állatok hétköznapi életét, és az olvasó e közben észre sem veszi, milyen hatalmas ismeretanyag birtokába jut.

Fekete István: Bogáncs

Bogáncs pásztorkutyaként látja meg a napvilágot. Első gazdája Galamb Máté számadó juhász. Ő tanítja meg a szeleburdi kölyöknek a nyáj melletti teendőket, a kutyaviselkedés minden csínyját-bínyját. Bogáncs ügyesen megtanulja a leckét, a juhász okos, bátor társára lel benne.

Egy nap azonban Bogáncs cirkuszosok közé keveredik. Ez egy számára idegen világ. Az egyik bohóc veszi szárnyai alá, és hamar felismeri a benne rejlő lehetőségeket. Különböző mutatványokat tanít neki, és a kutya mindenki szívébe belopja magát.

Élete azonban ismét gyökerestül felfordul, mikor elrabolják új gazdájától is. Egy percet sem késlekedik Bogáncs, az első adandó alkalommal megszökik. Ám nem talál haza, sem a cirkuszra, sem a nyájra nem bukkan rá ismét. Hosszú, nehéz utat jár be, mire végre ismét jó otthonra lel.

Ezúttal egy öreg asztalosmester veszi magához. Nyugalmas napok köszöntenek rájuk. Bogáncs meghálálja a törődést és az öregember utolsó napjait ragaszkodásával és szeretetével teszi szebbé. Gazdája halála után, ismét találkozik a cirkuszosokkal. Most azonban minden más. Az azóta eltelt, gyötrelmekkel teli időszak megváltoztatta az egykor szertelen fiatal kutyát. Soha többé nem tud beilleszkedni a cirkusz állandóan pezsgő, kacagással és kötelező vidámsággal teli életébe.

És ekkor... megérzi kölyökkora illatát! Arra vonult a nyáj! Hazaért.

Fekete István: Hajnal Badányban

Az 1870-es években játszódó regény egy poétikusan szép gyermekszerelem története. A badányi erdő mélyén lévő vízimalomban él egy molnár a kislányával, Pannival és segédjével, az árva Matyival. A két gyerek között játszópajtási viszonyból szövődik a szerelem, de ahogy növekednek, egyre több akadály gördül bontakozó kapcsolatuk elé. A kislányt édesanyja halála után gazdag rokonok nevelik, akik egy erdészhez akarják feleségül adni.

Az erdészt azonban egy éjszaka megölik, és a meggyilkolásával vádolt Matyit börtönbe hurcolják. A fiúnak azonban vannak segítőtársai, a badányi erdőben bújdosó betyárok, akik elhatározzák, hogy felkutatják az igazi bűnöst, és megmentik barátjuk életét.

Ám nemcsak a kicsit érzelmes történet a regény igazi értéke, hanem a táj, a badányi erdő kitűnő leírása, hangulatos megjelenítése. Fekete István könyvének másik érdekessége a somogyi betyárok életének rajza, amely még kultúrtörténeti szempontból is jelentős. A betyárok gyakran meglátogatják az erdő mélyén lévő vízimalmot. Matyi - gazdája hallgatólagos beleegyezésével - segít rajtuk, bújtatja őket, üzeneteket közvetít, mert rájön arra, hogy a betyárok nem elvetemült gazemberek, hanem gyakran igazságtalanul üldözött szegénylegények.

"Nézte Panni a vizet s a vízben önmagát. Magához szorította kislányát. A víz zöld tükrében arcuk összeért, és csodálatosan hasonlítottak egymáshoz. Szemük egyforma kék volt, csodálkozó, és Panni ekkor megérezte, hogy hiába jár az idő, s az időtlen patak hiába hoz új hullámokat, az ő arcuk mindig visszanéz, és a lányok, az anyák, a családok élete el nem múlik soha.

Ez a legigazibb és legnagyobb csoda, a jóság és szeretet csodája, mert a halál csak elmúlni tud, de születni, szeretni, teremni csak a végtelen Élet!"