Mikszáth Kálmán, a nagy magyar prózaíró halálának 100. évfordulója

Mikszáth Kálmán: A két koldusdiák

A történet az 1690-es években játszódik, amikor - mivel ez a történelemből is ismert feudalizmus időszaka - a jobbágyságot még nem törölték el. (Hol van az még?!) A regény két főszereplője, Veres Laci és István két árva jobbágyfiú, és a híres Debreceni Kollégium ösztöndíjas diákjaiként élik szegényes életüket. Szinte egyetlen segítségük a jólelkű Dobos néni, aki felveszi őket ingyenkosztosnak, vagyis ő ad enni a két árvának.

Ma sem könnyű szegénynek lenni, akkoriban pedig talán még nehezebb volt! István hiába bizonyul a legerősebbnek a nevezetes nagyerdei vetélkedőn, s nyeri el a fődíjat Szilágyi professzor szépséges lánya kezéből, a két fiú mégis hamarosan földönfutóvá válik tönkrement jótevőivel együtt.

És - bár csak egymásra számíthatnak - a sors mégis más-más vidékekre sodorja a testvérpárt. Az egyikük a különszakadt, Apafi Mihály uralta Erdélybe kerül, a másik pedig Bécsbe indul, hogy nemességet szerezzen magának a császártól. Ezáltal villantja fel Mikszáth a tőle már csaknem megszokott, varázslatos, ironikus elbeszélő nyelven az 1700-as évek zaklatott Magyarországának és a Rákóczi-szabadságharcnak számos epizódját, jeles hadvezérek alakját.

A fiúknak vándorlásaik során sok viszontagság lesz osztályrészük: csodás kincstalálás, romantikus szerelem, katonáskodás, börtön, majd furfangos szabadulás a hűséges testvér segítségével, dicsőséges haditettek, valamint árulás és lopás téves vádjával csaknem halál a vérpadon. Ám végül is minden jóra fordul, mint a mesékben, kiderül az igazság, a fejedelem megbocsát, a fiúktól pedig mint derék, megjutalmazott kuruc vitézektől búcsúzhatsz el, akik még a szeretett lányok kezét is elnyerik. Kitalált kalandos mese és történelmi valóság összefonódását élvezheted, ha elolvasod Mikszáth Kálmán szórakoztató regényét.

Mikszáth Kálmán: Új Zrínyiász

Mikszáth a múlt nagy eszményeivel való szembesítés révén leplezte le korának üres, eszménytelen úri közéletét. A főszereplő - a váratlanul feltámadó egykori szigetvári hős - a maga groteszk újkori sorsával gúnyos-keserű tanúvallomást tett a dísztelen jelenről. A világirodalom nagy szatírikusaira emlékeztető művészi ötlet a maga fantasztikumával egymástól távol eső dolgokat rántott együvé, s ebben a kiélezettségben, rendkívüli megvilágításban felötlöttek, kirívóvá váltak az egyébként elfogadott s természetesnek tűnő visszáságok is. Kimutatta, hogy Zrínyiék hajdan hősök lehettek, mert nagy, igaz ügy szolgálatában égett el életük, de kicsinyes viszonyok közt, egy eszménytelen kor fullasztó, szennyes közéletében törvényszerűen nevetségessé és torzzá lesz egykori nagyságuk. Mivel azonban Mikszáth maga sem tudott az úri közélet ürességének határain túltekinteni, végső soron vázlatban maradt az ÚJ Zrínyiász nagy koncepciójú szatírikus körképe: a mű végén egy képzeletbeli ellenséges támadás megint életre hívja Zrínyiben az egykori vitézt, s ő hajdani tettét megismételve hősi halált hal a hazáért.

Mikszáth Kálmán A sipsirica

A tabáni vendéglők idillikus kispolgári milliőjében kezdődik a cselekmény, s ez a színhely a befejezésben visszatér, keretet alkotva Druzsba tanár úr végzetes kalandjának elbeszéléséhez. A Fehér Pávát a lengyel Jahodovszka asszony vezeti; vendégeinek kedvence egyedül nevelt lánya, Sipsirica. Jahodovszkát a szentté magasztosuló anya példájaként tisztelik, aki minden áldozatra kész lányáért. A családias bensőségességet egy rejtélyes előkelőség felbukkanása bolygatja meg, majd Sipsirica eltűnése dúlja föl. A félénk Druzsba tanár úr, akinek a neve visszafelé olvasva "abszurd", távoli kiküldetése során megdöbbenve és fölháborodva fedezi föl, hogy az excellenciás úr megvásárolta anyjától, és egy külvilágtól elzárt kastélyban rejtegeti a szeretőjévé tett gyereklányt. Kockázatos helyszíni szemléjekor Druzsba képtelenül bizarr és ijesztő jelenségekkel találkozik, a borotvával hadonászó majom motívumát pl. Poe ismert bűnügyi novellájából kölcsönözte Mikszáth. Az efféle vadromantikus elemek funkciója kettős: a törvénytelen erőszak megfélemlítési stratégiáját karikírozzák, és a szorongatott kisember tudatában keletkezett fantasztikus rémképeket vezetik vissza idétlen, de "reális" tényekre. Druzsba igazságát eltiporják: őrültnek nyilvánítják, a lipótmezei tébolydában köt ki. Ez a nagyszabású pamflet nemcsak az oligarchia mindenfelől támogatott erkölcsi gátlástalanságát, az álszent anya jelképezte ocsmány anyagiasságot és perverzitást, vagy a kispolgári kibicek cinkos kényelemszeretetét leplezi le, hanem a monarchikus "boldog békeidők" egészét, a látszat és a való ellentétét, az idill látszatával leplezett fertőt.