110. éve született Márai Sándor.

Márai Sándor: Egy polgár vallomásai

Az író önéletrajzi elemekből táplálkozó regénye, jellegében a polgárság belső elerőtlenedését ábrázoló európai regények sorába tartozik. Márai ebben az írásában egy városhoz: Kassához, egy réteghez: a polgársághoz, s egy életformához: az európai kultúrához való elkötelezettségéről vall. A vallomásban egy tizennégy éves gyermek szemén keresztül láthatjuk, utazásainak, meneküléseinek színhelyeit.
Elkalauzol bennünket életútjának fontos állomásaira, a szülőföldre, a Felvidékre, ahol gyermekéveit és ifjúkorát töltötte, Berlinbe, Párizsba, Velencébe vándorlásainak állomásaira, megismerjük a családot, ősök, nagyszülők, nagybácsik, nagynénik során keresztül. Hol visszafogott felháborodással, hol szarkazmussal, hol pedig rezignált öniróniával, de a letisztult stílussal megírt regény egyszerre szól az európai hazafiság megszűntéről és továbbéléséről.

„S utolsó pillanatig, amíg a betűt leírnom engedik, tanúskodni akarok erről: hogy volt egy kor és élt néhány nemzedék, mely az értelem diadalát hirdette az ösztönök felett, s hitt a szellem ellenálló erejében... láttam és halottam Európát, megéltem egy kultúrát... kaphattam-e sokkal többet az élettől?”

NYUGAT / 1934. 1. szám

Márai Sándor: Vendégjáték Bolzanóban

Márai feszes fegyelmű, mégis elementáris mesélőkedvvel "vezeti végig" olvasóját Casanova bolzanói útján, melynek lezárásaként ez az ösztönös életművész, a nagy csábító ismét kifosztottan, ám megejtően emberi "tartással" távozik a vendégjáték színhelyéről - bár lehet, hogy mindez a színjáték része volt csupán. Nagyon jó lélektani regény és filozófia a szerelemről, a boldogságról és boldogtalanságról, az írásról, életről és halálról, sorsról és végzetről.

"Hősöm arc- és jellemvonásaiban az olvasó bizonyára felismerni véli Giacomo Casanova, a 18. század e hírhedt kalandorának jellegzetes arcélét. E felismerés ellen, mely egyesek szemében talán vád is, nehéz lenne védekezni. Hősöm átkozottul hasonlít ama mindenre elszánt, hazátlan s mindenestől talán mégis boldogtalan vándorlegényre, aki 1756. október 31-én éjfélkor kötélhágcsón ereszkedett le a velencei ólomkamrákból a lagúnákba, s egy Balbi nevű kicsapott szerzetes társaságában menekült a Köztársaság területéről München felé. Mentségem annyi, hogy hősöm élettörténetéből engem nem a regényes történet érdekelt, hanem a regényes jellem."

Márai Sándor: Válás Budán

Egy iskolatárs és egy futó lányismerős házassága jutott válságba. A tárgyalás előtti éjjel megrendítő esemény játszódik le a felek budai otthonában, s ennek különös megvilágításában három ember kapcsolatának addigi rejtett dimenziói tárulnak fel. A család biztonságát veszélyeztető személyes érzelmek fordulatokban gazdag, drámai erejű, szinte filmszerű történetét Márai elegáns, lélektani árnyalatokban gazdag stílusa hatja át.