ERKEL FERENC születésének 200. évfordulóját országszerte és országhatárainkon kívül is megünneplik. A magyar zenei élet megteremtésében meghatározó szerepet vállaló ember, a nemzeti opera megteremtésén fáradozó művész előtt szeretnénk tisztelegni születésének bicentenáriumán. Erkel Ferenc valamennyi alkotása a hazaszeretet, az összetartozás, a hit és a nemzeti múlt tiszteletét sugallja, Kölcsey versére komponált remekműve a kiegyezés korára, az egész magyar nyelvterület egységesen énekelt himnuszává vált.

Erkel Ferenc a 19. századi magyar zenekultúra vezető egyénisége, a verbunkos muzsikára épülő magyar nemzeti opera megteremtője. Zeneszerző, karmester, zongoraművész és pedagógus egy személyben, a sokoldalú romantikus művész megtestesítője.

Gyulán született 1810. november 7-én. Édesapja Erkel József, édesanyja Ruttkay Klára Terézia. Muzsikus családból származott, apja tanító és templomi karnagy volt szülővárosában, Gyulán. Tíz testvérével együtt nevelkedett a kis műemlék városban, s itt kezdte meg zenei tanulmányait, itt végezte iskoláit. Tizenegy esztendős, amikor először zongorázik közönség előtt. Művészi kialakulását három városnak köszönheti. Pozsonyban tesz szert klasszikus zenei műveltségre. Ez a reformkori város a kulturális élet központja volt. Itt ismerkedett meg Bihari Jánossal, a magyar tánczenét játszó virtuóz hegedűssel. A Pozsonyban szerzett zenei élmények Erkel érdeklődését a magyar verbunkos muzsikára irányították. Életének következő állomása a műemlékekben gazdag Kolozsvár, ahol előadói gyakorlatot szerez, mint zongoraművész és karnagy. A történelmi múlthoz vonzódó Erkel most a régi magyar kultúra központjába érkezett, ahol már magyar folyóirat, zenei egyesület, állandó színház működött. Itt hallotta az első magyar operát (Ruzitska: Béla futása). Ez az alkotás az olasz, a francia és a német opera szerkezetét mintázta, de már egy-egy verbunkos dallam is fölcsendült benne. Erkel így vall erdélyi tartózkodásáról: "Ami vagyok, mindent Kolozsváron töltött éveimnek köszönhetek. Ott műveltettem ki magam zongoraművésznek, ott tanultam legtöbbet, ott lelkesítettek, s ott kötötték szívemre a magyar zene elhanyagolt ügyét, s ott telt meg a szívem szebbnél szebb magyar népdalok árjával, amelyektől nem is tudtam többé szabadulni, s nem is nyugodtam meg addig, amíg csak ki nem öntöttem a lelkemből mindazt, amit már akkor éreztem, hogy kiöntenem kell." Az itt alkotott művei közül a Magyar Ábránd c. zongoramű maradt fenn az utókornak. Kolozsvár után Pestre került, ahol egészen más világ fogadta. Itt az öntudatosodó polgárság az állandó német hatások ellensúlyozására törekedett. Erkel a várban lakott, a történelmi emlékek között, s Pest-Budán sajátította el a színházi muzsikus sokrétű mesterségének fortélyait. Itt élte le huszonöt éves korától fogva művészi tettekben gazdag munkás életét. 1835-ben a Budai Magyar Színjátszó Kör, majd a Pesti Városi Német Színház karmestere. Munkája során alaposan megismerte a kor olasz, francia és német operáit.

Pályájának emelkedése egybeesik a magyar zenei élet nehezen kibontakozó fejlődésével. 1837-ben megnyílt a Pesti Magyar Színház, melynek karmestere Erkel Ferenc lett. 1839. augusztus 19.-én házasságot kötött Adler Adéllal. Zenekari munkája lefoglalja, ezért keveset komponál, de Egressy Béni librettója a Bátori Mária felkelti érdeklődését és a következő évet a zeneszerzésnek szentelte. 1840. augusztus 8.-án a Magyar Nemzeti Színház bemutatta első operáját, a Bátori Máriát. Az opera feltűnést keltett szélesen mintázott történelmi tablóival. Kezdettől fogva kereste és megtalálta a módját, hogy az olaszos dallamosságot a verbunkos hagyománnyal, mint nemzeti stílussal egyesítse, s épp ezen a réven teremtsen számára széles körű nyilvánosságot, visszhangot, "tömegbázist".

Színházi munkája mellett fáradhatatlanul hangversenyezett. Bekapcsolódott az 1836-ban alakult Pest-Budai Hangászegyesület munkájába. Zeneszerzőként ebben az időszakban csak kisebb, de jelentős műveket alkotott, mint pl. az "Emlékül Liszt Ferencre" c. zongoraművet, amely a Rákóczi-nóta témáját dolgozza fel.

1843-ban kezébe kerül Wagner József: Hunyadi László hattyúdala c. zongoraműve, majd Tóth Lőrinc "Két László" c. drámája. A téma úgy megragadja, hogy Egressy Bénivel librettót írat. A Hunyadi László című opera ifjúkorának fő műve, 1844-ben mutatták be. Az első maradandó értékű magyar opera, mely az 1848 felé haladó Magyarország "politikai dalműve" lett. A "Meghalt a cselszövő" című kórusrészlet a forradalom tömegdala lett, s az operához készült nyitány egyben az első magyar szimfonikus költemény… A Hunyadi Lászlóval Erkel európai rangra emelte e magyar nemzeti operát.

Az opera után Erkel számos népszínműhöz komponált kísérőzenét.

A Szózat megzenésítésére kiírt pályázat sikerén felbuzdulva (Erkel ezen a pályázaton hivatalosan nem vett részt, mivel tagja volt a bíráló bizottságnak) 1844-ben hasonló "megmérettetést" hirdettek Kölcsey Himnuszának megzenésítésére. Erkel barátai bíztatására komponálta meg az 1844. június 15-én győztesnek nyilvánított pályaművet, melynek hangjai napjainkban is a nemzeti összetartozást jelképezik.
A szabadságharc bukását követően megcsappan alkotókedve. Hallgatása tiltakozás az önkényuralom ellen, helyette a főváros hangversenyéletének fellendítésén fáradozott. Vezetésével alakult meg 1853-ban a Filharmóniai Társaság, amelyet számtalan esetben vezényelt.

Amikor ismét jelentkezik — a Bánk bán című operával (melynek szövegkönyvét, még utoljára, Egressy Béni írta) 1861-ben — a közönség csodálattal adózik művészete gazdagodásának. Magyarsága erőteljesebbé vált, jellemábrázolása finomodott az évek során. Ez a mű mind a mai napig a legjellegzetesebb magyar történelmi opera. Népszerű áriája, a "Hazám, hazám" az ország sorsán bánkódó Erkel lelkiállapotának tökéletes kifejezője… Ez pályájának csúcsa.

Későbbi operái nem hoztak különösebb sikert és nem is bizonyultak maradandónak. A Sarolta bemutatóját nagy várakozással fogadták, de az előző művek színvonalához szokott közönség csalódottan hallgatta eltúlzott patetizmusát. Ennek oka részben, hogy nem talált többé megfelelő szövegíró társszerzőre. Főképp azonban az, hogy a kiegyezés korának légkörében művészete fokozatosan talajtalanná vált és elsorvadt.

Későbbi műveiben: "Dózsa György", "Brankovics György" a magyar énekbeszéd és kórusdráma kialakítására tesz kísérletet. Újító törekvéseit azonban a közönség nem érti meg, témáit időszerűtlennek érzi. A művekben fellelhető a korabeli német zene (Wagner, Mendelssohn) hatása Az eredeti partitúrákban nyomon követhető Erkel fiainak, Gyulának és Sándornak a munkája is.

A kiegyezés esztendeje fellendülést hozott az országos kórusmozgalom terén is. Az Aradon összesereglett dalárdák elhatározták, hogy országos egyesületet alakítanak. Törekvésüket Erkel is támogatta. Neve elválaszthatatlan lett a dalos mozgalomtól. Fáradhatatlanul részt vett a szervezésben, nevelésben, betanításban. 1884-ben, Miskolcon tiszteletbeli országos karnagynak választották meg a munkától csaknem egészen visszavonult idős mestert.

1875.-ben egy szűkös bérlakásban nyílt meg az ország vezető zenei tanintézete, Országos Magyar Királyi Zeneakadémia néven. Elnökéül Liszt Ferencet, igazgatójául és tanárául Erkel Ferencet nevezte ki a császári és királyi rendelet. Erkel Ferenc napjait ebben az időszakban erősen lekötötte a tanítás. A Nemzeti Színházba is ellátogatott, zsörtölődött, bírálta Sándor és Gyula fia munkáját. Szórakozást és kikapcsolódást csak a sakkozás jelentett számára. Zeneszerzőként ebben az időszakban kisebb műveket alkotott.

Zeneszerzői "műhelyével" (fiaival) közösen egy népies vígopera, daljáték írásába fogtak, mellyel a szabadságharc katonáinak akartak emléket állítani. A szövegkönyvet Tóth Endre írta, majd halála után Ábrányi Kornél fejezte be. A Névtelen hősöket 1880-ban mutatták be a Nemzeti Színházban. Nem aratott nagy közönségsikert, mégis a magyar operatörténet fontos eleme, a népies műdalon alapuló opera korszakának lezárása.

Még a Névtelen hősök bemutató előadása előtt felkérte az Operaház intendánsa, hogy komponáljon egy operát az új ház megnyitására. Az István király, Erkel Ferenc utolsó operája igen nagy százalékban Erkel Gyula önálló munkája. A bemutató előadást 1885. március 14-én tartották az Operaházban, az öreg mestert megillető fényes külsőségek között. A kritikusok az eredetiséget és korábbi műveinek felvillanyozó magyar hatását hiányolták belőle. Ezzel ért véget operaszerzői pályafutása.

Magas kora lassan megtörte erejét. A rendszeres munka már nagy teher volt számára. Lelkesen tanított tovább, de a Zeneakadémia igazgatásának gondjairól 1887 júliusában lemondott, majd 1888 decemberében tanári állásáról is leköszönt. 1888. december 16-án karmesteri pályafutásának ötvenesztendős jubileumát ünnepelték a Vigadó hangversenytermében.

Erkelre záporoztak a címek, rangok, kitüntetések. Az ország valamennyi dalárdájának tiszteletbeli tagja, 1888 decembere óta szülővárosának, Gyulának díszpolgára, 1889 februárja óta a Vaskorona-rend birtokosa. 1890. november 7-én, 80 esztendős korában adta utolsó hangversenyét a Filharmonikusokkal. 1892-re Erkel egészségi állapota jelentősen megrendült. 1893. június 15-én este elhunyt. Halálhíre mélyen megrázta a fővárost, és az országot.

Erkel házasságában 9 gyermek született. Gyermekei közül legidősebb fia, a karmester és zeneszerző, zeneakadémiai tanár Erkel Gyula (1842-1909), a karmester Erkel Elek (1843-1893) a zenetanárként működő Erkel László (1844-1896), valamint az ugyancsak zeneszerző és karmester Erkel Sándor (1846-1900) folytatta a családi hagyományokat.

Erkel Ferenc operastílusa két forrásból táplálkozik: a romantikus olasz és francia opera dallam- és formavilágából, valamint a magyar verbunkos zene stílusából...

Erkel Ferenc nem csak operaszerzőként vált híressé, de zenei életünk irányításában, megszervezésében is oroszlánrészt vállalt. Megalakul a Filharmóniai Társulat, melynek vezetőjeként hangversenyeket szervez, s a karmesteri feladatokat is ő látja el. Az 1867-ben létrehívott Országos Magyar Daláregyesület karnagya és "házi zeneszerzője" is ő. 1875-ben Liszt Ferenc elnökletével megkezdi működését a Zeneakadémia; első igazgatója és zongora tanára megint csak ő. S végül 1884-ben megnyitja kapuit az Operaház, első főzeneigazgatója Erkel Ferenc...

Mindebből látható, tevékenysége mily szerteágazó, sokrétű, mennyire jelentős személyisége volt a magyar zene történetének. Operáiban a magyar hősi múlt megéneklésével a kor emberéhez szólt, s a nagy társadalmi ellentmondásokat bírálta. Zenedrámái egy-egy megoldásra váró, időszerű társadalmi kérdést vetettek föl. Műveiben előbb olasz-francia, később német zenedrámai elemek beolvasztására törekedett. De zenéjének alaphangja, — a magyaros, népies dallamkincs — egyre árnyaltabban zeng, s egész életének célja — az európai színvonalú nemzeti dalmű és zenei élet megteremtése — mindvégig töretlen.

Erkel, a sakkozó

Erkel Ferenc mind a kortársak, mind az utókor sakkírói szerint mesteri szintű játékos volt. Az 1850-es évek közepétől – először Szén Józseffel együtt, majd annak halála után két-három éven át egymaga – a magyar sakkozók rangelsője, később is a magyar sakkélet vezéralakja volt. 1859-ben visszavonult az aktív játéktól. Visszavonulása után a pesti és budai sakkélet szervezőjeként jeleskedett, ébren tartotta a sakkjáték gondolatát, és fáradhatatlan szervező munkájával újabb és újabb tehetségekre irányította a figyelmet.

Fáradhatatlan támogatója volt a Pesti Sakk-kör megalakításának, melyet a bécsi udvar sokáig elutasított, mígnem a kezdeményezésnek befolyásos pártfogója akadt gróf Széchenyi Ödön, Széchenyi István kisebbik fia személyében. Ő adta be a folyamodványt és a hozzácsatolt egy 12 pontba foglalt alapszabály-tervezetet. Az alakuló közgyűlést 1865. január 22-én, 32 tag jelenlétében tartották meg. Elnökké közfelkiáltással gróf Széchenyi Ödönt választották, Erkel Ferenc lett az alelnök. Később a sakk-kör elnökévé választották, amelyet haláláig megtartott.

Felhasznált irodalom

• Erkel Ferencről és koráról / [szerk. Bónis Ferenc]. – Budapest: Püski Kiadó, 1995
• Németh Amadé: Erkel. – Budapest: Gondolat Kiadó, 1979
• Németh Amadé: Erkel Ferenc életének krónikája. – Budapest: Zeneműkiadó, 1973
• Sadie, Stanley: Opera. – Budapest: Kossuth Kiadó, 2004
• Winkler Gábor: Barangolás az operák világában. – Budapest: Tudomány Kiadó, 2005
• Balassa Imre - Gál György Sándor: Operakalauz. – Budapest: Zeneműkiadó Vállalat, 1961
• Németh Amadé: A magyar opera története 1785-2000. – Budapest: Anno, 2000
• Németh Amadé: Operaritkaságok. – Budapest: Zeneműkiadó, 1980

Elolvasásra ajánljuk:

• Zsigray Julianna: A Sugár úti palota : Erkel Ferenc életregénye – Budapest: Zeneműkiadó, 1975
• Gál György Sándor: Hazám, hazám, te mindenem : Erkel Ferenc élete. – Budapest: Móra, 1963

Művei:

Vokális művek

• Operák:
  • Bátori Mária, opera 2 felvonásban (1840)
  • Hunyadi László, opera 4 felvonásban (1844)
  • Erzsébet, opera 3 felvonásban (1857) Csak a második felvonás Erkel műve.
  • Bánk bán, opera 3 felvonásban (1861)
  • Sarolta, vígopera 3 felvonásban (1862)
  • Dózsa György, opera 5 felvonásban (1867)
  • Brankovics György, opera 4 felvonásban (1874)
  • Névtelen hősök, opera 4 felvonásban (1880)
  • István király, opera 4 felvonásban (1885) Javarészt Erkel Gyula műve
  • Kemény Simon, opera 3 felvonásban (csak tervezett mű, egy énekszáma, az Immetullah románca az 1887-ben jelent meg)

• Kantáta:
  • Magyar Cantate, négy szólóhangra, vegyeskarra, zenekarra (1867)

• Karművek:
  • Litánia, zenekari kísérettel, (1822—1825)
  • Himnusz, (1844)
  • Köri kördal, (1844)
  • Kar Ének Pestalozzi Emlékünnepére, vegyeskarra orgona- vagy harmóniumkísérettel, (1846)
  • Ferenc József császárt üdvözlő ének, (1852)
  • Gyászkar férfikarra: A halálnak éjszakája vissza őt nem adja már, (kb. 1856)
  • Dalár-induló, férfikarra, (1872)
  • Férfikar: Buzgó kebellel, (1875)
  • Magyar király-himnusz, (1892)
  • Elvennélek én, csak adnának... és A faluban utcahosszat... férfikar (1892)
  • Jelige Erkel Ferenctől, (1875)
  • Kiért ürítsem epohárt... férfikar töredéke (?)
  • Üdvözlő dal, befejezetlen férfikar (?)

• Kísérőzenék, balettbetétek, népszínműzenék stb.:
  • Zene a Magyar Színház egy társulati rendezvényéhez (?) Tréfás színlap 1838. augusztus 9-ről Párthad a Magyar Színházban címmel. Legány feltevése szerint csak plakát formájú gúnyirat (M. 5.).
  • Kegyenc, színpadi zene gr. Teleki László szomorújátékához (1841)
  • Velencei csajkás, színmű kísérőzenéje 7 hangszerre. (1836 előtti).
  • A kalandor, Ney Ferenc népszínműve, Erkel egy kétszólamú férfikart írt hozzá Enni, inni, dőzsölgetni kezdősorral
  • Két pisztoly, Szigligeti Ede színműve Erkel Ferenc 15-dalával, illetőleg betétszámával (1844)
  • Zsidó, Szigligeti Ede színművéhez Erkel 12 betétszámot dolgozott fel (1844)
  • Nemesek hadnagya, Kovács Pál drámája Erkel 3 dalával (1844)
  • Székely leány Pesten, Pajor Nina népszínműve Erkel és Huber Károly zenéjével (1855)
  • Debreczeni rüpők, Szigligeti Ede népszínműve Erkel dalaival (1845)
  • A rab, Szigligeti Ede színműve Doppler Ferenc nyitányával és Erkel 4 műdalfeldolgozásával (1845)
  • Egy szekrény rejtelme, Szigligeti Ede népszínműve Erkel 12—14 betétszámával az előadásoktól függően (1846)
  • Sakkjáték, pantomim, először Bónis Ferenc említi a Zenei lexikonban (1853) Salvator Rosa, Degré Alajos melodrámája Erkel és a Doppler fivérek zenéjével (1855)

• Dalok
  • Alpenunschuld (Alpesi ártatlanság), kb. 1836-ban keletkezett és egy német színmű betétszáma lehetett
  • Ungarisches Nationallied (Magyar nemzeti dal), (1846)
  • Szózat, Vörösmarty versének megzenésítése (1843)
  • Auf einer Ungarhaide (Magyar pusztán), 1843-ban írta, a Sarolta című operában Gyula áriája lesz az első felvonásban Jártam messze, puszta téren kezdősorral
  • A magyarok istene, Petőfi Sándor szövegére (1863)
  • Albumlap Stéger Ferencnek, (1852)
  • Késő ősznek hideg szele, dalbetét Blaha Lujza számára Tóth Ede A tolonc című népszínművéhez (1876)
  • Ki boldog erdején a kis madár, (1870)
  • Énekkettősök (duettek)

Hangszeres művek

• Zongoradarabok:
  • Magyar ábránd(ok), Erkel kolozsvári éveiből
  • Phantasia Klavirra az erdélyi Rákóczi-dal themájára, (1839)
  • Magyar változatok, csak az irodalom említi
  • Begleitungsstimmen zu den Csel Variationen, (1839)
  • Albumlap zongorára, (1839)
  • Phantasia és változatok Rákóczynak erdélyies nótájára, zongorára zenekari kísérettel, (kb. 1838)
  • Emlékül Liszt Ferenczre Rákóczy Indulója, (1840)
  • Rákóczy Indulója és Bátori Mária indulója könnyű módszerben zongorára, (kb. 1858)
  • Erinnerung an H. W. Ernst
  • Original Ungarischer für das Pianoforte componiert von F. Erkl
  • Marche hongroises pour pianoforte , 1852. Betétszám lesz az Erzsébet című operában
  • Hunyadi László induló zongorára, (1847)
  • Hattyúdal Brassai Sámuelnek ajánlva, zongorára, (1843). Több kiadása ismert.
  • Adagio és Presto zongorára. Kézirattöredék kb. 1839-ből. Somfai szerint a Magyar ábránd[ok] egy részlete
  • Cadenzák Mozart d-moll zongoraversenyéhez, (1859 vagy 1890). Akkor játszotta Erkel e művet először (1859) és 80. születésnapján (1890) utoljára. Csak bírálatok és memoárok írnak róla

• Hangszeres művek zongorakísérettel:
  • Duo brillant en forme de Fantaisie sur des airs hongrois Concertant Pour Piano et Violon (Briliáns duó, hegedűre és zongorára, fantázia formában, magyar dallamokra), H. Vieuxtemps-val közösen komponált mű, 1837-ben
  • Csel - variációk gordonka-zongorára (lásd a zongoraműveknél).
  • Magyar Albumlap brácsára, zongorakísérettel, (1890)

Zenekari művek

• Magyar induló zenekarra, (1850)
• Hunyadi László induló, hangszerelte Doppler Ferenc. 1848 előtti mű
• Rákóczi Induló zenekarra, (1839). Csak a sajtó említi
• Díszinduló zenekarra, (1865)
• Ünnepi nyitány, a Nemzeti Színház fennállásának 50. évfordulójára komponált mű (1887). Mivel Erkel Gyula kézírásával maradt fenn, feltételezhetően az ő műve

Képek:

Erkel Ferenc szülőháza Gyulán

Erkel Ferenc szobra a Szegedi Nemzeti Színház homlokzatán
/Tápai Antal alkotása (1956)/

Erkel Ferenc szobra az Operaház homlokzatán
/Stróbl Lajos alkotása (1885)/

Erkel Ferenc síremléke a Nemzeti Sírkertben Budapesten
/Kallós Ede alkotása/