Március 15-i ünnepség

Az iskola, mint minden évben nagyon színvonalas műsorral készült a megemlékezésre. Ám a hagyományoktól eltérően a műsor gondosan megtervezett tevékenységsorozat eredményeképp jött létre, vagyis ennek előkészítését, felépítését, előadását a „project-típusú gondolkodás” jellemezte. A project-munka megvalósításában az egész 10. évfolyam részt vett. Nem volt könnyű majd száz diákkal együttdolgozni, hiszen az eredményes működéshez a különböző képességű és adottságú tanulóknak különböző szerepeket, feladatokat kellett ellátnia.

Részlet az ünnepségből
(Fotó: Kovács Nándor)

Az előkészületekhez már februárban hozzá kellett fogni, ötleteltünk a forgatókönyv felépítését illetően, hiszen a négy osztály minden tanulóját bevontuk a munkába, mindenkinek kellett, hogy jusson feladat. Végül a műsor prózai szövegekből, versekből, dalbetétekből, toborzóból és csatajelenetből állt össze. Kiosztottuk a feladatokat: voltak, akik verset, prózát tanultak, igyekeztek, hogy minél kifejezőbben adják elő a szövegüket. A 10. a, b, d osztály fiú diákjai a Rabénekre imitálták a raboskodást, s a lépéseket, a kéz-és fejtartást gyakorolták. Két fiú trombitán játszott, hogy a toborzó még valósághűbb legyen. A 10. c tanulói pedig a búcsúztatást, behívást, valamint a csatajelenetet próbálták.  A műsor próbáinak legnagyobb nehézségét az jelentette, amikor majd ötven diáknak kellett betanítani, hogy hogyan vonuljanak be a megzenésített Nemzeti dalra , s a végén hogyan feszítsék ki a nemzeti zászlót. Kellékekre is szükségünk volt, a katonák csákóit a tanulók csinálták, a csatajelenethez szükséges kardokat Simon János tanár úr, a nemzeti színű zászlót pedig Müller Gabriella tanárnő készítette el. Jánosi István tanár úr gondoskodott a jelmezekről, s a katonák huszáregyenruhába bújhattak.

Sok-sok órán keresztül próbáltunk, gyakoroltunk, hogy minél jobban sikerüljön az előadás. A kitartó munkának meglett az eredménye, hiszen magas színvonalú, igényes műsort adtak elő a 10. évfolyam tanulói. Sikerüket mi sem bizonyította jobban, hogy a közönség csendben, érdeklődve figyelt, s a visszajelzések is pozitívak voltak az iskola diákjai részéről.

Gyáfrásné Muhoray Andrea

Németországban

Már 9 éve tartjuk a kapcsolatot a Branderburg tartományban lévő Luckenwalde-i Friedrich Gimnáziummal. Az egyik évben a német diákok látogatnak el az újszászi gimnáziumba, a másik évben pedig a mi diákjaink tölthetnek egy hetet a német családoknál.

Idén márciusban 13 diák és 3 kísérő tanár utazott a Berlintől kb. 40 km-re található kisvárosba. Már a repülés maga egy fantasztikus élmény volt a diákok számára, hiszen egy kivételtől eltekintve még nem ültek repülőn.

Részlet az ünnepségből
(Fotó: Kovács Nándor)

Utána pedig egy élményekkel teli csodálatos hét következett. Az első napot a gyerekek a vendéglátó családokkal töltötték, akik változatos programokat szerveztek nekik. Majd megnéztük Luckenwalde nevezetességeit, és két napot eltöltöttünk az iskolában is. A tanulók részt vehettek az órákon, így lehetőségük nyílt megismerni az ottani szokásokat, tanulási módszereket. Kedden délután tartottuk a közös prezentációnkat. Minden évben választunk ugyanis egy témát, melyet mind a német mind a magyar diákok feldolgoznak. Az idei év témája az volt, hogy mit mutatnának meg a külföldi diákoknak a hazájukban. Nagy sikert arattak a fotókkal, videókkal és zenével gazdagított előadások. A gyerekek is meglepődtek, hogy mennyi szép hely és érték van Magyarországon. A műsor után pedig közös svédasztalos vacsoránál folytattuk a beszélgetést, amit a diákok készítettek az országuk jellegzetes ételeiből.

Két napot kirándulással töltöttünk. Először Berlin nevezetességeit tekintettük meg, majd Potsdamba látogattunk. Szerencsére ragyogó napsütésben sétálhattunk a tankönyvekből már jól ismert helyeken.

Az utolsó napon egy óvodát néztünk meg, és játszottunk a kicsikkel. Aztán egy hosszú gyalogtúrát követően grillezéssel és kerti búcsúpartival zárult a hét.

Másnap könnyek között vettünk búcsút egymástól, és felejthetetlen élményekkel tértünk haza.

Elvarázsolt bennünket vendégszeretetük és gondoskodásuk. Barátságok szövődtek és elhatározások, hogy újra találkozzunk. A nyelvtanulás immár nem egy tantárgy csupán, amit tanulni „kell”, hanem a kulcs ahhoz, hogy megértsük egymást a barátainkkal.

Hamar Márta