Közel száz diák búcsúzott az újszászi almamátertől péntek délután négy órakor. A ballagási ünnepséget megelőzően a diákok végigjárták a virággal feldíszített iskolát, búcsút vettek diáktársaiktól, tanáraiktól, az osztálytermektől, majd a szülőket, hozzátartozókat fogadták a tantermekben. Ezt követően került sor a ballagási ünnepségre az iskola udvarán. Hála Istennek, ekkorra a felhők is eloszlottak, így zavartalanul ünnepelhettünk. Nagy Bettina verssel, Tóth Gergő énekkel köszöntötte a maturálókat. A 11.-esek nevében Hégete Bernadett, a ballagók nevében Bágyi Tünde mondott beszédet. Tündét már hallhatták az újszásziak március 15-én, a városi ünnepségen. Kedves szavai most több tanár és diák szemébe csaltak könnyeket:

„Ma utoljára szólított az iskola csengője, és utoljára csukódott be mögöttünk a tanterem ajtaja. Ahogy végigvonultunk az iskolán, pillantásunk utoljára végigpásztázta a kövezet mintáját, a tábla színét, az osztálytermeket, ahol annyi időt eltöltöttünk. Bezártuk a szívünkbe a kedves emlékeket. El kell hagynunk most tanárainkat, akik fáradhatatlanul, áldozatos munkával és nagy odaadással próbálták belénk plántálni a tudást. Köszönjük nekik a törődést, a türelmet, azt, hogy sok mindenre megtanítottak bennünket. Szemet hunytak kisebb csínytevéseink fölött. És elnézésüket kérjük nyögdécselő feleleteinkért, olykor erősen hiányos dolgozatainkért! ők azok, akik gyarapítani próbálták szellemi és testi adottságainkat, ezért mi mindannyian örökre hálásak maradunk, még ha ezt nem is hoztuk tanáraink tudtára. És ígérjük, hogy bárhová is sodorjon bennünket az élet, úgy fogunk cselekedni, ahogy itt e falak között megtanultuk, mindig mindenkor helyt fogunk állni. (…) Most, hogy ez a tartós kapcsolat megszakad, a viszontlátás reményében hagyjuk itt az osztályfőnökeinket, akik a négy év során minden szeretetükkel neveltek, tanítottak, és soha nem adták fel a “harcot”. (...)

Kedves Szüleink! Ezúton szeretnénk köszönetet mondani azért, hogy segítettetek bennünket, kitaláltátok gondolatainkat, és hagytatok a saját utunkon járni. Már nem foghatjátok a kezünket, de tudjuk, hogy szeretetetek, türelmetek, aggódásotok mindig elkísér bennünket. Ígérjük, megteszünk mindent azért, hogy büszkék lehessetek ránk.

Végső búcsúm pedig diáktársaimhoz szól, és ahhoz a kis osztályközösséghez, amelyhez ezer meg ezer szál köti a szívem. Nagyon fáj a búcsúzás, hiszen úgy megszerettük és megismertük egymást, mintha testvérek lennénk. Soha nem értettem, miért sír egy-egy ember, és miért olyan fájó a búcsúzás. Most, ahogy itt állok és olvasom ezt a kis beszédet, összeszorul a szívem, és már értem… már értem a könnyeket és a búcsú fájdalmát. őszintén remélem, hogy mindegyikőtöknek sikerül megérkezni oda, ahova álmai vezérlik. Egyik jó barátom mindig azt mondta: a kettesnél nincs jobb, csak szebb érdemjegy. Ezért először is kívánom mindenkinek, hogy sikerüljön szép érdemjegyekkel teli érettségi bizonyítványt szerezni.”

Rózsa György igazgató úr beszédében kiemelte az osztályfőnökök munkáját. Hamar Márta a 12. a, Kovács Nándorné a 12. b, Dömökné Petrik Ágnes a 12. c és Dömök István a 12. d osztályt vezette négy éven keresztül. Az igazgatói beszéd részeként a bátorító szavak mellett dicséretek is elhangzottak: a kitűnő bizonyítványért, a kiváló sportteljesítményért, közösségi munkáért.

Ballagási ünnepségünkön a városi intézmények vezetői közül megjelent Lázár Imréné, az Újszász és Vidéke Takarékszövetkezet elnöke, iskolánk volt diákja. Köszönjük, hogy a felújított intézménynek velünk együtt örült, és megjelenésével kifejezte volt iskolája iránti hűségét.

Tóth Péterné

Ballagó diákok
(Fotó: Kovács Nándor)

Rózsa György igazgató ünnepi beszéde
(Fotó: Kovács Nándor)