„Tisztelt ünneplő közönség!

Köszöntök mindenkit nemzeti ünnepünk, március 15-e alkalmából. Ez a dátum olyan kitüntetett napot jelöl, amelyre minden évben kivételes figyelmet fordítva emlékezünk, a sok évvel ezelőtt történt eseményre. Figyelmeztet minket arra, hogy a márciusi ifjak elszántsága minden korban szükséges, továbbá arra, hogy túl kell lépni a kudarcokon, és folytatni kell a munkát.

A magyarság 1860 óta nemzeti ünnepének tekinti ezt a napot. Március 15-e ma is minden mozzanatában vállalható, egyetemes hatású nemzeti ünnep. Ne felejtsük el, hogy ezen a napon nem csak Pesten, hanem több európai városban, így Bécsben, Párizsban is ugyanebben az időben tört ki a forradalom. A bécsi forradalom híre Pesten is meggyorsította az eseményeket. Március 14-én este a Pilvax kávéházban a márciusi ifjak elhatározták, hogy követeléseiknek másnap tüntetéssel adnak nyomatékot. Ez azt mutatta, hogy az emberek valami újat és jobbat akartak. Így megkapták a lendületet és a bátorságot arra, hogy forradalommal rendezzék a magyarság ügyét. Ez a nap bizonyítja, hogy a magyarság ismét lépést tudott tartani másokkal, sok tekintetben hátrányos helyzete ellenére is. A magyar nép számára ez a forradalom nagyon fontos volt, hisz segítette a népet összetartani és erősítette a szabadság utáni vágyát.

1848 márciusa a soha nem látott módon kivívott szabadság megőrzésének, és az elveszett szabadság visszaszerzésének szimbólumává vált az évtizedek során. Kérdezzünk meg száz magyart itt vagy a világ bármely részén, hogy melyik a magyarság legnagyobb nemzeti ünnepe, és száz magyarból kilencvenkilenc gondolkodás nélkül március 15-ét említi meg.

A forradalom története bizonyára mindenkinek ismerős, hiszen minden évben felidézzük ezt az eseményt. A Pilvaxban kezdődött, ahol Petőfi Sándor, Jókai Mór és Vasvári Pál elhatározták, hogy maguk szereznek érvényt a sajtószabadságnak. Alig néhányan indultak el a nyomdához, ahol cenzúra nélkül kinyomtatták az Irinyi József által megfogalmazott 12 pontot, valamint Petőfi lelkesítő költeményét, a Nemzeti dalt. Délután nagygyűlést hirdettek a Nemzeti Múzeum elé, ahol már több tízezer ember jelent meg. Itt felolvasták követeléseiket, valamint Petőfi elszavalta költeményét. A helytartótanács elfogadott minden követelést. Az összegyűlt tömeg hatására Táncsics Mihályt is szabadon bocsátották. Így tehát a forradalom vér nélkül győzött. Hogy mit érezhettek akkor a „márciusi ifjak”, ez számunkra ismeretlen. De a ránk maradt versek érzékeltetik a fontos gondolatokat, és így felidézve ezeket, a megemlékezés is sokkal ünnepélyesebb.

„Szolgaságunk idejében
Minden ember csak beszélt,
Mi valánk a legelsők, kik
Tenni mertünk a honért!”

– írja Petőfi, ’48 júniusában.

1848. március 15-e megmutatta, hogy a szabadság csak akkor szabadság, ha mindenkié! Megmutatta, hogy vannak olyan célok, amelyekért össze lehet, össze kell fogni, és azt is megmutatta, hogy a népből akkor válik nemzet, ha hisz az erejében!

Most, 2011. március 15-én, 163 év után, merjük hát vállalni hazaszeretetünket, és legyünk büszkék arra! Hagyjuk most a 12 pontot! Lássuk csak az a két mondatot, ami előtte áll: „Mit kíván a magyar nemzet? Legyen béke, szabadság és egyetértés. Ezt akarjuk: béke, szabadság, egyetértés.”