1848. március 15-e az a nap, amelyre minden magyar, határon innen és túl, büszke. Büszke is lehet, mert a márciusi ifjak példaértékű cselekedetet hajtottak végre, amikor szembeszálltak az elnyomó hatalommal, és nem félve a megtorlástól – a legkeményebb fegyverrel –, a tiszta szavak erejével indultak harcba.

Kokárda, Nemzeti dal, Táncsics Mihály, Pilvax kávéház, Petőfi Sándor, Jókai Mór, Vasvári Pál, Landerer nyomdája, Tizenkét pont, minden magyar embernek ugyanaz jut eszébe: a legnagyobb nemzeti ünnepünk, az 1848. március 15-ei szabadságharc. Ezen a napon egy maroknyi fiatal „írástudó” elindított egy lavinát, amely megváltoztatta a nép életét. Erőt adott, és 162 éve minden tavasszal erőt ad, hogy higgyünk magunkban, hogy legyünk büszkék a magyarságunkra.

A szónokverseny legjobbjai
(Fotó: Fehér Judit)

Az 1848/49-es forradalom és szabadságharcról való megemlékezés városi ünnepsége március 15-én délelőtt zajlott a művelődési házban. Az azt megelőző héten a diákok különböző versenyeken való részvétellel készültek az ünnepre. A városi könyvtár szavalóversenyt szervezett több mint 80 résztvevővel, a középiskolában az önkormányzat szónokversenyt hirdetett, melyen tizenöt tanuló vett részt. A zsűri közülük kilencet hallgatott meg, hiszen nemcsak a tartalom, hanem az előadásmód is fontos szempont volt.

Helyezettek:

1. Kasza Nikoletta és Makai Emese
2. Bágyi Tünde
3. Szunyogh Barbara

Makai Emese a középiskola ünnepségén mondta el beszédét, Kasza Nikoletta pedig a városi ünnepségen:

„Tisztelt ünneplő közönség!

Harmadik éve tartok beszédet itt március 15-én. Harmadik éve mindig másról, mégis ugyanarról beszélek. Ez azért lehet így, mert március 15-e sokarcú, de egylényegű ünnep. A lényeg egy: Ezen a napon a magyar szabadságharc kezdetét ünnepeljük. Március 15-e igazi jelképpé vált, amely nemzetünk szabadságszeretetét és a valódi szabadság utáni vágyát fejezi ki. Kérdezzünk meg száz magyart itt vagy a világ bármely részén, hogy melyik a magyarság legnagyobb nemzeti ünnepe! Legalább kilencvenkilenc gondolkodás nélkül fogja rávágni: március 15-e. Szép dolog ez! Az ünnep tehát minden magyaré, minden rendszer, a legkülönbözőbb politikai irányzatok, mozgalmak és pártok, a legkülönbözőbb gondolkodású emberek vallják magukénak. Március tehát minden bizonnyal örök a magyarság szívében.

Látványos műsorral emlékeztek az általános iskola diákjai
(Fotó: Fehér Judit)

Mi is történt 1848. március 15-én?

A bécsi forradalom híre ösztönző hatással volt a magyar radikális ifjakra is. 15-én a Pilvax Kör tagjai, élükön Petőfi Sándorral, Jókai Mórral és Vasvári Pállal elhatározták, hogy maguk szereznek érvényt a sajtószabadságnak. Alig néhányan indultak el Landerer Lajos és Heckenast Gusztáv nyomdájához, ahol cenzúra nélkül kinyomtatták az Irinyi József által megfogalmazott 12 pontot valamint Petőfi lelkesítő költeményét, a Nemzeti dal-t. Délután nagygyűlést hirdettek a Nemzeti Múzeum elé, ahol már több tízezer ember jelent meg. Itt felolvasták a 12 pontot, és Petőfi is elszavalta költeményét. Ezután a Várba vonultak, hogy a Helytartótanáccsal elfogadtassák követeléseiket. Ez teljes mértékben sikerült, így vér nélkül győzött a forradalom. Az összegyűlt tömeg követelésére Táncsics Mihályt is szabadon bocsátották.

Nemzeti ünnepeink nagy eseményekről, kiváló személyiségekről és felemelő eszmékről szólnak.

Ma 1848-49. eseményeit ünnepeljük, amikor a nemzet lerázta magáról láncait, Széchenyit és Kossuthot állítjuk magunk elé, akiknek útjai szétváltak ugyan, de tudatunkban mégis együtt képviselik az ünnep eszméjét, a szabadság- és hazaszeretetet. Március 15-e szelleme és üzenete a sajtószabadságot, törvény előtti egyenlőséget és Erdély Magyarországhoz való csatolását kívánta. Ezért harcolt Petőfi, Jókai Mór, Vasvári Pál, Táncsics Mihály és a többiek.

Gyertyák a hősök emlékére
(Fotó: Fehér Judit)

Tisztelt ünneplők!

A mi feladatunk az, hogy szót értsünk egymással. És éppen ez történt meg 1848. március 15-én. Aki ott volt, értette, miért fontos a Nemzeti dal. Aki ott volt, értette, hogy miért épp azt a 12 pontot tartalmazzák a követelések. Aki ott volt, együtt volt ott a többiekkel. Egy szívvel, egy lélekkel, egy akarattal. Együtt voltunk ott 1848. március 15-én mi magyarok, együtt voltunk ott mindannyian. És egyszerre mozdultunk. Ez 162 évvel ezelőtt történt. 162 év telt el, és mi most is, ma is itt állunk együtt. Van közös hitünk és van közös akaratunk.

Hagyjuk most a 12 pontot.

Lássuk csak azt a két mondatot, ami előtte áll.

Az ünnepi műsort a Vörösmarty Mihály Általános Iskola tanulói adták. A verses-zenés-táncos produkciót betanította Bartáné Mucza Tünde, Feke Ildikó, Székelyfalvi Gáborné és Virághné Hamar Nóra.

Az Operabarátok Kamarakórusa Almási Klára vezényletével két, alkalomhoz illő dalt énekelt.

A műsort követően Molnár Péter polgármester adta át a szavaló- és szónokverseny helyezettjeinek az okleveleket és a könyvjutalmakat.

Ezután az ünneplők a kopjafához vonultak. A kis parkot az óvodások már előzőleg feldíszítették maguk festette zászlókkal, szalagokkal, kokárdákkal. Az önkormányzat, az intézmények, a pártok és civil szervezetek képviselői megkoszorúzták az emlékhelyet, Szabó Nándor Zsolt 8. a osztályos tanuló – a szavalóverseny győztese – Juhász Gyula csodálatos versével köszöntötte az ünnepet, majd a Szózat eléneklésével zárult az ünnepi megemlékezés.

Bogárné Simon Klára és
Fehérné Szekeres Zsuzsanna