Október 6-án este az aradi vértanúkra emlékezők a városháza előtt gyülekeztek. A Himnusz eléneklése után Bogárné Simon Klára méltatta a hősök tetteit, majd az általános iskola 5. osztályos tanulóinak egy csoportja - Siska Csilla tanárnő vezetésével - műsorral emlékezett meg a szabadságért, függetlenségért küzdők cselekedeteiről, vértanú halálukról.

A résztvevők fáklyákkal, mécsesekkel, gyertyákkal vonultak a kopjafához, ahol elhelyezték a tisztelet virágait, néma főhajtással, csendes emlékezéssel.

Ünnepelni gyűltünk össze október 22-én este, hogy fejet hajtsunk azok emlékére, akik az 1956-os forradalom és szabadságharc idején vérüket és életüket áldozták, s hogy tisztelettel emlékezzünk azokra, akik a magyar forradalommal olyan folyamatot indítottak el Európában, amelynek során a következő évtizedekben átrajzolódtak a térképek, s addig legyőzhetetlennek hitt nagyhatalmakat morzsolt szét, utat nyitva Európa keleti felén is a szabadságnak, a demokráciának.

Tisztelegtünk 1956 neves és névtelen hőseinek emléke előtt mindannyian, hisz jól van az elrendezve ebben a világban, hogy nem a hatalmas elnyomókra, hanem a túlerejükkel dacoló hősökre emlékezünk ünnepeinken.

Ezen gondolatok jegyében fogalmazódott meg Botka Lajosné országgyűlési képviselő ünnepi beszédének mondandója is, melyet követően az általános iskola tanulóinak műsora tett még emelkedettebbé, még méltóságteljesebbé az ünnepi megemlékezést, amely igen újszerű, lendületes és látványos volt, köszönhetően Székelyfalvi Gáborné rendezői tehetségének.

'56-ban szépreményű fiatalok estek el, nekik nem volt - a maiaknak talán van - esélyük arra, hogy megmutassák, milyennek teremtenék meg az új Magyarországot.

A hit soha nem lehet hiábavaló!

Tekintsük úgy, hogy '56 útjelző, amely - ha figyelünk - megmutatja számunkra a zsákutcákat, és megmutatja a helyes útirányokat is.

Bogárné Simon Klára

Fotó: Fehér Judit