Egy tízhónapos ösztöndíjjal lehetőségem nyílt a délkelet-ázsiai kultúra mélyebb megismerésére. Ez az ország nem más, mint Vietnam.

2010 szeptemberében érkeztem a fővárosba, Hanoiba. Az időjárási különbségekre próbáltak felkészíteni, akik már voltak kint: ’jaj, nagyon meleg lesz, párás a levegő, mindig ragadni fog a bőröd”. Persze, vállat vontam, „majd meglátom”. Így is lett: ahogy a reptér épületéből kiértem, megcsapott egy hihetetlenül meleg, párás levegő. Kezdetben nehéz volt lélegezni, de szép lassan hozzá lehetett szokni. A másik (számomra érthetetlen) dolog, hogy a vietnamiaknál - legyen az egy bolt vagy taxi - a lég kondi 17 fokra van állítva, így nem csoda, hogy amíg a kollégiumhoz értem a taxival, be kellett takaróznom a kendőmmel, olyan hideg volt.

Ázsiához hozzá kell szokni. Nagyban különbözik Európától. Legyen szó a közlekedésről, a házakról, az étkezési szokásokról, időjárásról.

Étkezés vietnámi módra

A főváros, Hanoi nyüzsgő, zajos város, és sajnos szmog is van. Az utcákon rengeteg diákot, turistákat és utcai árusokat láthatunk. Vietnamban nagy kultúrája van az utcán evésnek. Ezt úgy kell elképzelni, hogy (általában) nénik minden reggel kipakolják a kis asztalaikat és székeiket (amik a gyerekszékekhez hasonlók), hozzák a már otthon előkészített ételeket, és amikor a vevő megérkezik, azonnal elkészítik, kisütik. Nagyon olcsó, jóval olcsóbb, mint bármelyik étteremben. Ahol sok vietnamit látunk, az annak a jele, hogy az egy jó hely, érdemes bátornak lenni és kipróbálni ezeket az utcai ételeket. Persze ajánlom a tradicionális vietnami éttermeket is, ahol vietnamiak és turisták tömegei is megfordulnak. A vietnami konyháról tudni kell, hogy akárcsak az összes többi ázsiai konyha, rengeteg zöldséget és rizst használ. Reggelire általában levest esznek, a világhírű „pho”-t, délben rizst és este is. A disznóhústól a marháig, de extrém esetekben kutyát, kígyót, macskát és patkányt is fogyasztanak. Én a kígyót és a kutyát próbáltam ki. A kígyó finom, a kutyából pedig egy falatnál többet nem tudtam enni attól a gondolattól, hogy az egy kutya volt.

Hanoi híres az őrült közlekedéséről is: luxusautók és robogók ezreit vezetik nap, mint nap a hanoiak. Azt gondolom, a gyalogos közlekedés a legveszélyesebb mind közül. A sofőrök nem igazán törődnek az úttesten átkelni akaró gyalogossal. A tömegközlekedési buszokra szó szerint fel és le kell ugrani (ez is a veszélyes kategóriába tartozik). A napi közlekedés sok stresszel jár, de türelmesnek kell lenni.

Aki tervezi a jövőben, hogy elutazik Vietnamba, érdemes Vietnamon belül is utazni. Először is: Vietnam gyönyörű természeti kincsekkel rendelkezik, másodszor az utazás jóval olcsóbb, mint Európán belül. Vegyünk egy példát: Közép-Vietnamba, Hoi An városában 5 nap szállással, repülőjeggyel Hanoiból, étellel együtt körülbelül 30 ezer forintba került. Valljuk, be, ezt nem sok helyen lehet megúszni ennyiből.

Az emberek kedvesek. Turistaként azért vigyázni kell, mert akinek fehér bőre van és nem „húzott” szeme, azt már gazdagként kezelik, így mindent többszörös áron adnak. Jó taktika ezeket a problémákat kivédeni, ha tudunk bizonyos mondatokat vietnamiul, mint például: „Túl drága” vagy esetleg diákként a „Szegény diák vagyok, adja olcsóbban”.  Ezeken a mondatokon mosolyognak a vietnami árusok, és ha ügyesek vagyunk, még alkudni is lehet.

Trópusi gyümölcsök a piacon

Újszászon ugyebár mindenki ismeri a lábtoll-labdát, ami Vietnamban is nagy népszerűségnek örvend. Mindenki - a kis hat évesektől elkezdve a hetven éves öreg bácsiig - rúgja a labdát az utcák mellett, a parkokban, akinek pénze is van, az esetleg tornacsarnokban. A lábtoll-labda mellett a másik nagyon fontos sporttevékenység a tollaslabda.

Az időjárásról még egyszer: A nyár forró és csapadékos, legalábbis Hanoiban, viszont a tél hideg. A hideget nem úgy kell értelmezni, mint Magyarországon a -15 fok. Általában 7-10 fok között ingadozik a téli hőmérséklet, viszont nincsen fűtés. Fázósként, befektettem egy hősugárzóba, amivel átvészeltem a telet, utána viszont jön a tavasz és a nyár, ami átlagosan 37-40 fok, plusz ehhez jön még a 90%-os páratartalom. Az ember bőre mindig ragad, legszívesebben naponta tízszer zuhanyozna.

A házakban szinte kivétel nélkül vannak gekkók a falon. Ártalmatlan kis lények, de először meglepik az európai embereket. A szobák falain szaladgálnak, esténként furcsa és nagyon hangos hangot kiadva. Rosszabb esetekben egy-egy patkány is betévedhet.

Ha valaki el tudja fogadni ezeket a gyakran nehézkes körülményeket, akkor felejthetetlen élményben lesz része Vietnamban.

Összességében: bátran ajánlom mindenkinek, ha teheti, látogasson el Vietnamba, és ismerje meg ezt a szokatlan, ámde mégis fantasztikus kultúrát.

A karácsony közeledtével essen néhány szó az ázsiai karácsonyról is: az ázsiaiak nem ünneplik a karácsonyt, legalábbis nem úgy, mint mi. Nem állítanak karácsonyfát, nem ajándékozzák meg egymást. Habár egyre több közterületen állítanak fel egy-egy karácsonyfát Hongkongban (volt szerencsém Hongkongban tölteni a karácsonyt). Az épületeket és boltokat viszont szinte mindenhol kivilágítják.

Ha a karácsonyt nem is, de a hold újévet annál jobban megünneplik. A hold újév január-február körül van, ilyenkor nagy a „banzáj”, rokonlátogatás, tűzijáték, és a gyerekek is ekkor kapják a „piros csomagokat” (borítékok pénzzel) a szülőktől, nagyszülőktől.

Varga Rita