Egyre több, már-már nevetségesnek tűnő, mégis fontos világnapot tartanak számon a világban (pl. a kézmosás világnapja). Ezek közül méltán kiemelkedik az Idősek Világnapja, melyet október 1-jén tartanak. Újszászon több olyan intézmény és civil szervezet is van, amelyik ezt a napot megünnepli. A Vasutas Nyugdíjasok Szakszervezete vezetősége kezdeményezésére Molnár Sándora Városi Civil Fórum ülésén felvetette, hogy együtt is lehetne ünnepelni. Az ötletet felkarolta a Civil Fórum, és a Zagyva-menti Integrált Központ dolgozói, valamint a művelődési ház segítségével megszervezték a városi Idősek Világnapját. Az ünnepséget körülbelül 240 fő tisztelte meg, akiket terített asztalok vártak, a szállításban a Támogató Szolgálat segített.

Az ünnepséget Ulviczki Józsefné, a Civil Fórum elnöke nyitotta meg, majd Molnár Sándor átadta Bajnai Gordon miniszterelnök üdvözletét. Farkas Józsefné igazgató az idősek gondozásában legnagyobb szerepet vállaló intézmény nevében szólt, majd Molnár Péter polgármester köszöntötte az egybegyűlteket. Elmondta, hogy az önkormányzat erőfeszítéseket tesz arra, hogy az idősek minél jobb körülmények között élhessenek. Átdolgoztak egy életet, melynek során sok-sok tapasztalatra tettek szert. Ezek a tapasztalatok a város további fejlődését is szolgálhatják, tehát szükség van rájuk.

A Civil Fórum tagszervezetei, illetve fiatalok műsorral köszöntötték az ünnepelteket. A csengő, tiszta hangú Százszorszép Népdalkör ismét dalra fakasztott több embert, akik népdal csokrokat adtak elő. Pánczél Jánosné (Nyugdíjas Pedagógusok Klubja, Együtt Újszászért Egyesület) Joó Sándor: Nem vagy felesleges című versét szavalta el, ami egybecsengett a polgármester szavaival. Dienes András (mozgássérültek csoportja, kertbarát kör, Együtt Újszászért Egyesület) Csokonai Csikóbőrös kulacsomhoz című versével csalt mosolyt az arcokra. Az unokák nevében Bogár László mondott verset (Ady Endre: őrizem a szemed).

A fellépők közül a legnagyobb meglepetést az okozta, amikor dr. Szóró Magdolna a színpadra vezényelte az örökifjú Nosza Mami tánccsoportot, akik ismét bemutatták Újszász dalára a megunhatatlan pompon táncot. A doktornő egy továbbképzésről sietett haza az ünnepségre, hogy csukló fájásig tapsolhassanak a megjelentek. Ezt követően a szociális otthon lakója, Kiss Áronné adott elő egy tréfás jelenetet, amelyben Mili Márit, a fővárosba felkerült vidéki lányt személyesítette meg nagy-nagy humorral.

Ismét az unokák következetek, most a Vágó Bernadett által vezetett UGSZI- Dance, a középiskola modern tánccsoportja szórakoztatta a nagyszülőket. Az Aranyifjak Nyugdíjas Klub tagjai (Krassóiné Gyüre Rozália, Szekera Pálné és Vígh Imréné) verseket mondtak, majd Fodor Gábor (vasutas szakszervezet, kertbarát kör) citerajátékának örülhettek a jelenlevők. Bogár László Wass Albert prózai művével a nagyapákhoz szólt.

A Nosza Mami új jelmezben country táncot járt, majd a több civil szervezetben is aktívan részt vevő sógorasszonyok (Polónyi Illésné és Tóth Lászlóné) tréfás jelenetével zárult a műsor, de nem az ünnepség.

Közben Farkas Józsefné köszöntötte a legidősebb és a legfiatalabb (aki most töltötte be a 65. életévét) résztvevőket, Molnár Sándor pedig emléklapot adott át a legrégebbi szakszervezeti tagoknak.

A meghívottak fehér asztal mellett szórakoztak tovább, melyhez a talpalávalót Varga János (vasutasok) szolgáltatta. Meglepetésre Farkas Attila nótákkal kedveskedett a megjelenteknek, amit nagy örömmel fogadtak.

A rendezvény olyan sikeres volt, hogy jövőre ismételten megszervezzük, reméljük, mindenki jól érezte magát, és híre ment a városban. Ugyancsak várjuk a lakosságot a városi anyák napjára, apák napjára, magányosak karácsonyára.

Támogatóink: Arany Ifjak Nyugdíjas Klub, Együtt Újszászért Egyesület, Farkas Józsefné, Fekete József Kertbarát Kör, Hegedűs Jánosné, Kaló Istvánné alpolgármester, Molnár Péter polgármester, Mozgássérültek Csoportja, Művelődési Ház dolgozói, R23 Postagalambsport Egyesület, Vasutas Nyugdíjas Alapszervezet, Újszász 2000 Alapítvány, Zagyva menti Integrált központ dolgozói, Szász Vendégház.

„Legyen emberibb az öregség, mely annyi gondjával, bajával, de mégis a miénk.
Legyen szebb a séta az út vége felé, ahol nincs már cél, csak a csend és a sötétség”
(Sortiné Arany Ida)

A szervezőknek a legnagyobb boldogság és öröm az a pillanat, amikor sikerül kimozdítani a megszokott otthonukból az embereket, kicsalogatni szemükből az örömkönnyeket, felejteni a rosszat, és csak a jóra gondolni, még ha ez csak pár óráig tart is. Már akkor is megérte a fáradság.

Minden újszászi szépkorúnak, aranyifjúnak nagyon sok boldog napokat, hónapokat, éveket, évtizedeket kívánunk, hiszen a fiatal generáció még számít az idősekre, szükség van közelségükre, élettapasztalataikra.

A közelgő ünnepek alkalmából boldog, békés ünnepeket kívánunk.

F. Szekeres Zsuzsa
Farkas Józsefné