Az Új Néplap kiadója páratlan kiadvány készítésére vállalkozik. Száz év óta a megye első életrajzi lexikonja KI KICSODA? címmel az év első felében jelenik meg! Remény szerint a könyv átfogó képet ad a térség társadalmi-gazdasági szereplőiről. Ismert és elismert személyiségek adatait tartalmazva kapunk információt kulturális, tudományos területen és a sport világában kimagasló teljesítményt nyújtókról. – tudtuk meg az Új Néplap hasábjain olvasva, a Szolnok Tv hirdetményeit nézve és a szolnoki rádióadók hallgatása alkalmával.

Az Újszászi Híradóban Varga Ferenc nagyra becsült díszpolgárunk tollából hónapról-hónapra ismerhettünk meg egy-egy arcot, egy-egy embert, akik Újszász életében, fejlődésében meghatározó szerepet töltöttek, vagy töltenek be. Nekünk, újszásziaknak mind-mind ismerősek, tanítottak, neveltek, maradandót alkottak, itt éltek, vagy jelenleg is itt élnek közöttünk.

Számos civil szervezet tagjaként ismereteimet folyamatosan frissítem. Nemrég időt szakítottam arra, hogy tájékozottságomat bővítsem olyan módon, hogy a művelődési házban működő klubokba látogassak el, beszélgessek a tagokkal.

Ilyen indíttatásra „tévedtem” be a Nyugdíjas Pedagógusok Klubjának egyik összejövetelére. Kedves fogadtatásban részesültem. Szemtől szemben találkoztam azokkal, akik életem, személyiségem alakulásában meghatározó szerepet töltöttek be. Tőlük tanultam meg a szavak helyes kiejtését, az első mondókákat, versikéket, a betűvetést, a szavak mondattá való formálását, az olvasás tudományát, közösségi szellem elsajátítását, kreativitást, tisztességet, becsületet, a sport-mozgáskultúra alapjait, közeli és távoli országokban élő emberek kultúráját, a zene és művészetek világát, de még a vízi sportból a hátúszás fortélyait is! Folytathatnám az általuk átadott és megtanított életélést…

ők azok valamennyien, akik egész munkás életük során a települések rivaldafényében tündököltek, kinek-kinek egyéni megítélése, jó vagy rossz emléke szerint. Azok, akik a pedagógusokat holmi „csodabogaraknak” tekintik: tévednek. ők emberek IGAZ értelemben. Nem feledhetjük el őket! ők a tudás fáját plántálták belénk. A mag ültetésétől kezdve a gyökerek, törzsek, levelek, virágok és termések növekedését mindvégig figyelemmel kísérik, segítik, ápolják hivatásuk fogadalmaként. Mennyi kompromisszum, mennyi megértés és mennyi jó akarat, szeretet áradt ki belőlük, hogy mi, tanítványaik vigyük valamire, megálljuk helyünket az életben. Törődtek velünk. Most felnőttként kellően tiszteljük, elismerjük odaadó munkájukat.

Küldetésük beteljesedése után megpihenve, a volt munkatársak, kollegák egymást segítve, optimizmusra biztatva, lelki segítséget nyújtva erősítik egymást. Nem burkolóznak a magány köntösébe. Nem húzódnak félre, s nem bújnak a semmiség házába. ők azok, akik az értelmiségi réteget képviselik. Önmagukat fejlesztve, kialakult életvitelük, igényük szerint karbantartva a jóra, az intelligenciára, a megértésre, toleranciára és szeretetre hangolódva ma is tanítanak példamutatásukkal.

A klub 1995-ben alakult baráti kapcsolatok ápolása érdekében. Külön, előre megtervezett programok nincsenek az összejöveteleken. Közös elhatározás szerint cselekednek. Jókat beszélgetnek az élet mindennapos dolgairól. Megosztják gondolataikat egymással, beszámolnak, ki hol járt és mit látott, mit tapasztalt az előző találkozás óta. A hiányzókat, betegeket telefonon vagy személyesen keresik fel. Gondjuk van egymásra. Fontosnak tartják a kultúra ápolását. Színházba járók. A helyi rendezvények elmaradhatatlan látogatói. Előadás, kiállítás vagy ünnepségek, jótékonysági műsorok, hangversenyek állandó résztvevői, támogatói. Az iskolai rendezvényeken való megjelenésük fontos, sőt elsődleges, hiszen nagyon aktív kapcsolat van a pedagógiai intézmény, a művelődési ház, a könyvtár és a klub között. Különböző iskolai versenyek, szavalóversenyek zsűrijében is részt vállalnak, segítenek a szervezésben, lebonyolításban.

Szeretnek kirándulni, múzeumokba járni is. Így látták Debrecenben a Leonardo da Vinci művészetét, alkotásait bemutató kiállítást, Budapesten a Művészetek Palotáját, a Nemzeti Színházat. Jártak Gödöllőn, Ópusztaszeren, Királydombon, a Kincsem parkban, de eljutottak a Tiszaújvárosi Nyugdíjas Pedagógus Klubba is, akikkel odaköltözött volt kolleganőjükön, Pozsgai Lászlónén keresztül szoros kapcsolatot tartanak fenn. Újszászon is fogadták őket.

Beszélgetésünk során rengeteg emlék tárult elém, amit teljes szerénységgel adtak elő. Mert ők szerények, nem hivalkodók, nem dicsekvők. A klubfoglalkozás nem szabályozott, agyonadminisztrált, nem tartalmaz kötöttséget, ezért meghitt, nagyon bensőséges. A körükben velük töltött óra időutazás volt számomra.

Kedves Pedagógusok!

Nem tudni még, hogy Újszászról ki kerül be a megyei szerkesztésű Ki Kicsoda? c. életrajzi könyvbe. Remélem, hogy Önök közül is lesz olyan személy, aki megérdemli azt a kiváltságot, hogy a nevelés területén kimagasló eredményeket értékeljék, és névjegyüket közzé tegyék a jövő számára. Mindenesetre az én KI KICSODA? könyvem lapjain külön-külön, kivétel nélkül valamennyien egy-egy oldalon nagy, piros betűvel írva ott szerepelnek.

Kívánom, hogy Isten éltesse mindannyiukat minden napon, erőben, egészségben, szeretetben!

Tanítványuk:

Krassóiné Gyüre Rozália Margit