|
Elérkezett az első téli hónap a klub életében. Ezúttal is igyekeztünk minél színesebb, érdekesebb programokat szervezni a hozzánk ellátogatók számára. Azt kell, hogy mondjam, a lehető legnagyobb szerénységgel, jól sikerültek az elképzeléseink.
A hónap első eseménye az „Irodalmi Est” keretében Farkas Nándor előadása, Sejtés fejtések című kötetének bemutatója volt. A közönség szinte átvette az előadó téma iránti lelkesedését. Gyorsan elröpült az a néhány óra, melyet a klub biztosítani tud, azonban jó néhány dolgot megtudtunk a kötet megszületésének hátteréről, a magyarságról, történelemről, melyekről Nándi a lehető legtermészetesebben, mégis rendkívül szórakoztatóan beszélt. A kötet pedig érdemes arra, hogy minél többen kezükbe fogják, megismerjék, elolvassák, saját ízlésük szerint értelmezzék, értékeljék. Na, igen, miből lesz a cserebogár?!
Képtár
A hónap talán leginkább várt péntek estéje volt a következő. Egy meglehetősen érdekes előadás várt mindenkire. Nos, nem is volt okunk panaszra, szép számmal érkeztek, nem csak a megszokott tagok. Reménykedtünk benne, hogy sokakat megmozgatunk majd, de meglepődtem a terem zsúfoltságán, amikor beléptem. Nagyon jó érzés volt.
Szlankó Zoltán hegymászó volt az a személy, aki ennyire megmozgatta az embereket. Elmondása szerint barlangászként kezdte pályafutását, ám egy idő után jobban vágyott a magasba, mint a „mélybe”. Egy elképesztő élménybeszámolót hallgathattak (és nézhettek!) végig a megjelentek a 2010-ben a Cho Oyu megmászására indított expedícióról. A csúcs a Himalája hegységben található, magassága 8201 méter. Az expedícióról rengeteg érdekességet megtudhattunk. Szlankó Zoltán elmondta, hogy ezzel a mászással szerették volna segíteni Erőss Zsolt visszatérését a nyolcezres csúcsok világába.
Képtár
Igen, ő az a hegymászó, akinek a 2010 eleji súlyos sérülésének következtében jobb lábának alsó részét csonkolták, ám immáron lábprotézissel ismét készen állt a mászásra. Ezt az expedíciót mutatja be a Kollmann András rendezte, A hópárduc talpra áll című dokumentumfilm (a bemutató 2011 októberében volt). Az előadás során mindannyian már-már ott láthattuk magunkat, szinte érezhettük a testünket csípő mínuszokat, és a nap enyhe sugarait, melyek vakítóvá teszik a havas tájat. Részesei lehettünk – közvetve – egy olyan expedíciónak, mely bár a természet, az időjárás fintorainak köszönhetően nem zárult a csúcs megmászásával, mégis sikeresnek mondható. Hisz’ az ország talán legismertebb hegymászója bebizonyította, hogy az akarat, a kitartás, a szenvedély sok mindenre képessé teszi az embert, és hogy messze nincs vége a „karrierjének”. (Ezt követően 2011-ben meg is történt a visszatérés a Lhoce (8516 méter) megmászásával.)
Az előadás végeztével bárki kezébe foghatta, megnézhette azokat az eszközöket, melyeket a hegymászók használnak az expedíciók során: hálózsákokat, ruhákat, hegymászó cipőket, sátrat. Fotók is készültek a sátorban üldögélő klubtagokról. Rengeteg momentumot tudnék még megemlíteni, szinte másodpercenként jut eszembe valami történet, videó részlet, fotó, melyet hallottam, láttam. Azonban kevés a keret mindezek leírására, és talán felcsigázom az olvasót annyira, hogy legközelebb felkerekedik, és saját szemével és fülével nézi és hallgatja meg valamely következő előadást, no persze más témában, más előadótól, de remélhetőleg legalább ennyire magával ragadóan. A legjobb előadások közé kell sorolnom, amit valaha hallottam. Mindannyiunk nevében mondhatom, köszönjük Szlankó Zoltánnak az elképesztő élménybeszámolót, és a plusz segítséget is, melyből remélhetőleg újabb izgalmas est születhet a közeljövőben.
A harmadik péntek egy kis lazítást tartogatott, karaoke est volt a program. A zsűri jobbnál jobb előadásokat hallgathatott, volt, aki duettben próbálkozott, de olyan is, aki egyedül állt ki. A győzelmet holtversenyben Tóth Gergő és Busi Olga szerezték meg. Hosszas tanakodás után úgy döntöttek a zsűri tagjai, hogy senkit sem engednek el üres kézzel, így végül mindenki oklevéllel távozhatott.
Képtár
Elérkezett a karácsony. Mindannyian vártuk ezt a hetet, hisz sokszínű programot állítottunk össze az ellátogatóknak. Ám mielőtt rátérnék a pénteki nap eseményeire, muszáj megemlítenem még valamit.
December 22-én, immáron 20. alkalommal került megrendezésre a művelődési házban a magányosok karácsonya. Ebben az évben úgy gondoltuk, hogy mi, a klub tagjai is kivesszük részünket a lebonyolításból. Szorgosan pakoltuk a pogácsát a kosarakba, onnan az asztalokra, igazítottuk a poharakat, rendezgettük a bejglis tányérokat, hogy mire megérkeznek a vendégek, minden tökéletes legyen. A buszról leszállókat lelkes klubtagjaink kísérték be, és vezették helyükre. A tea felszolgálásáról és az ajándékok átadásáról is gondoskodtunk, reméltük, hogy szívesen fogadnak majd minket. Azt hiszem, így is volt. A sok mosoly, a csillogó szemek és a köszönő puszik számomra ezt bizonyítják. Ezúton is köszönjük mindezeket, és a méltató szavakat is mindenkitől. Szívesen segítettünk.
E kis kitérőt követően térjünk rá a karácsonyi programunkra, melyet 23-án rendeztünk. Elsőként kézműves foglalkozás keretében készíthettek különféle karácsonyi díszeket azok, akik benéztek hozzánk. Készült angyalka, ajándékdoboz, festett dió, stb. Az elkészült díszeket mindenki felakaszthatta a klub fenyőfájára, melyet gazdagon teleaggattunk szaloncukorral is (ez persze az est végére szépen lassan le is került róla.). A fáradalmak kipihenésére egy karácsonyi filmet vetítettünk le, mely végeztével táncház vette kezdetét. A Liliom Néptáncegyüttes néhány tagja segítségével bárki kipróbálhatta a moldvai táncok valamelyikét. Rendkívül ügyes volt mindenki, aki beállt, a hangulat pedig szintén nagyon jó volt. Egyetlen kívánságunk a közeljövőre, leánykák, gyertek el a klubba! Nehéz ám az összes fiút megtáncoltatni, bár ha jobban meggondoljuk, minden ujjunkra jutott kettő. Ki ne szeretné ezt?
Képtár
Végül elérkezett a 2011-es év utolsó előtti napja, melyet egy évzáró, óévbúcsúztató táncversennyel ünnepeltünk meg. A lelkes csapat bemutatta, mire emlékszik a táncházban tanultakból. Meg kell hagyni, remekül ment ismét mindenkinek. Ami az eredményt illeti – a zsűri hosszas tanakodása után – a képzeletbeli dobogó mindhárom fokára egy-egy táncos lábú fiú állhatott fel, valamint egy különdíj is kiosztásra került, egy igen energikusan mozgó kis hölgynek. Minden helyezett egy-egy oklevéllel és apró ajándékkal gazdagodott, és persze az élménnyel, melyet az est során szerzett. Ezek után még jutott idő arra, hogy megbeszéljük 2012 első hónapjának programját, valamint egy gyors játékkal fejleszthette gyorsaságát, koncentrációját a klub lelkes tagsága.
Képtár
Fotó: Molnár József
Remélem, bárki, aki betért hozzánk, jó élményekkel gazdagodott, és természetesen továbbra is várunk szeretettel mindenkit. Érdemes eljönni, és megnézni akár egy-egy programot is. Ígérjük, igyekszünk minél színesebb rendezvénycsokrot összeállítani, hogy a lehető legtöbben megtaláljátok a kedvetekre valót. A helyszín és az időpont változatlan: minden pénteken 19-22 óráig a művelődési ház 2-es klubtermében állomásozunk.
Ezúttal is köszönettel tartozunk mindenkinek, aki bármilyen segítséggel is hozzájárult az estek lebonyolításához, valamint az előadóknak, akik remek péntekeket varázsoltak nekünk.
A kvíz-versenyünk második fordulójára – mely a város honlapján és az Ifjúsági Klub portálján is megtekinthető, letölthető – is várjuk a megoldásokat. A helyes megfejtést beküldőket a második forduló után nyereményben részesítjük. A nyerteseket értesítjük!
Elérhetőségeink a következők:
Honlapunk címe: www.ifiklub.ujszasz.gportal.hu
E-mail címünk:
Ez az email cím védett a spam robotoktól, a megtekintéséhez engedélyezni kell a Javascriptet.
Facebook: facebook.com/ujszaszifjusag
Gé
|
