Öröm a kutatónak, s talán öröm a közönségnek is, amikor újabb dokumentumok kerülnek elő történelmünk egy-egy feledésbe merült eseményéről. Az újszászi Szent István király templom című kis könyvben csak néhány sorban tudtam megemlékezni a szentély régi freskóiról: "A Révai lexikon megemlíti, hogy Újszásznak szép temploma van Tury Gyula festményeivel. A Pallas nagylexikon szerint az egyik freskó Mária és Jézus imádása volt. Más falfestményről nem találtam adatot. A Házkönyv Tury Gyula nevét nem említi az alkotók között. Feltehetően Lieszkovszky távozása után festett képeket a templom szentélyébe valamikor 1890-1910 között. Sok éves kutatás sem hozott eredményt a korabeli Túry-freskóról.

Túry Gyula portréja

E sorok írója a templomtörténettel kapcsolatos régi tartozását róhatja le most. A közelmúltban véletlenül bukkantam a Vasárnapi újság című hetilap 1894. évi számára, melynek egyik cikkét Lévay Mihály újszászi plébános írta. Ebben beszámolt a Szent István templom újabb eseményéről. A rövidke írás mellékleteként teljes szépségében látjuk a freskókép vázlatát is.

"Az újszászi templom freskóképei

Lent a Cserhát alján, Pestmegye szélén, a Zagyva és a vasút mellett fekszik Újszász népes község. Néhány évvel ezelőtt még csak a község urának, a b. Orczy-családnak gyönyörű, terjedelmes parkja volt Ujszász egyetlen nevezetessége. Ma azonban méltó büszkesége a szép román stilü új r. kath. templom is, melyet a bárói család, mint kegyuraság építtetett, Weber Antal pár évvel ezelőtt elhunyt jeles műépítészünk tervei szerint. A külső alkotás szabatossága finom harmóniába olvad e monumentális épület belsejének összes berendezésével. Csinos szobrai, neves festők ecsetjétől származó képei mind művészi alkotások. Nagyban hozzájárult a templom belső szépségeinek gyarapításához az a sikerült freskókép, melyet a múlt év nyarán Túry Gyula készített.

Túry Gyula újszászi freskójának vázlata

Ez a szép alkotás, melyet másolatban lapunk jelen száma is bemutat, a templom apszisának majdnem egész mennyezetét elfoglalja, 5 méternyi szélességben és 4 méternyi magasságban terjedvén el az oltár fölött. A kép tárgya Mária, Magyarország Nagyasszonya. Trónján ül, ölében tartja a kis Jézust. Tőle jobbra egy elaggott földmives térdel imára kulcsolt kezekkel; mellette oldalvást egy délczeg fiatal juhász; mögöttük a háttérben a szabadságharcznak megmaradt élő hirdetője, egy negyvennyolczas rokkant honvéd fejezi ki imádatát, a mint mankóin oda biczeg, a hol minden bajra írt, orvosságot találni.

A trón balján a lelkipásztorság van ábrázolva, egy aszkéta arczú öreg püspök, mellette egy ifjú pap és hátrább egy szerény, egyszerű szerzetes képében. A trón zsámolya előtt félig ülő, félig térdelő helyzetben egy gyermek látható, kinek arczán a szív naiv ártatlanságával a vallásos érzés kevésbbé öntudatos, de megkapó vonása párosul. Ajka imára nyílik, keze összekulcsolva, gyermekes szívvel, kissé előre nyújtott nyakkal figyelmez a kis Jézusra, a ki áldó szeretettel emeli kezét a gyermek feje fölé. Mint látható, a művész motívumai egytől-egyig magyarosak. Magyarország Nagyasszonyát olyan környezetben akarja bemutatni, a mely minket magyarokat leginkább érdekelhet. A vallásosság bensőségét, a hódolat mélységét szólaltatja meg Túry az arczokon. Az egész kép szerkezete, az arczok jellemzetes, sajátos, a lélek belsejét visszatükröztető ábrázolása, a szinek élénksége, de tárgyhoz illő összhangzása, tónusainak meleg, költői lendülete mind megérdemlik a műértők figyelmét. Lévay Mihály."

A cikk írója Lévay Mihály 12 esztendőn keresztül volt Újszász lelkipásztora. 1906 után az abonyi körzet országgyűlési képviselője lett. A pap, költő és politikus életrajzának újszászi részleteit hamarosan olvashatjuk az Újszászi Híradóban.

Egy 1942-ben készült levelezőlap a templom szentélyét mutatja meg, a kép felső részén még látjuk a Túry-freskó kis részletét, melyet azonosíthatunk a Vasárnapi újságban látott képpel. A Szent István templom 1944 őszén súlyos károkat szenvedett. Ekkor, és az újjáépítés során Túry Gyula festménye véglegesen megsemmisült.

Túry Gyula (1866-1932) ceglédi születésű festőművész. Lotz Károly iskolájában, később Bécsben, Münchenben és Rómában tanulta a festészetet. Az 1890-es években zsánerképei és portréi sikert arattak a tárlatokon. Ekkor festi első oltárképeit és freskóit is. Munkáit megtaláljuk többek között a székesfehérvári, soroksári és halmaji (Halmajugra) templomokban. Művészetéről egy másik újsághír számol be, mely összegzi az életpálya kezdeti szakaszát: "Túry már régebben megalapította művészi hírnevét eddigi alkotásaival, melyek közül A haza térő noviczius, Anyámasszony katonája, Vásári fényképész, Vármegyei csendélet a legismertebb képei. Arczképei közül gróf Pálffy János, báró Földvári István, Antos János képmásai érdemelnek különösebb említést, továbbá Frakitói püspöknek és Czeich Gilbert vatikáni magyar gyóntatónak a tavaszi tárlaton bemutatott két kitűnő arczképe."

Érdekes adalék Túry újszászi tartózkodásának, hogy megfestette Lévay Mihály plébános húgának portréját is. (Lévay Terézia 1895. szeptemberben Újszászon elhunyt. A gyászhírben Lévay Mihály nővéreként említik.) 1900-ban Túry Abonyban tűnik fel. Abonyi Lajos (Márton Ferencz) elbeszélő- és népszínműíró arcképét április 7-én leplezték le az abonyi kaszinóban. A korabeli cikkíró szerint: "...kitűnően örökíti meg az író jóságos arczát. Lévay Mihály, Ujszász költőpapja, szavalta el ez után erre az alkalomra írott költeményét."

Jánoska Antal