(A 3122. sz. út Abonytól a 32. sz. út Zagyva-hídjáig vezet.)

Mióta világ a világ, az újszászi Zagyva-hídtól országút vezet Abony városa felé. Régen csak elhaladt a község, majd Szarvashalom és Nagy-Göbölyjárás mellett, hogy aztán enyhe kanyar után nyílegyenesen Abonyba vezesse az utazót. Ma már Jász- és Abonyi út néven kettészeli Újszászt.

Évek óta nincs változás (Fotó: Fehér Judit)

Az út történetének első nyomaival egy 1450 decemberében kelt levélben találkozunk. A budai káptalan által írott jelentés két Újszászra vezető utat említ: az egyik Tószeget "Kassaiút" néven, a másik Tetétlent kötötte össze Újszásszal. Mai térképünkre vetve egy pillantást, azonosságot fedezhetünk fel a mai 3122-essel. A XVIII-XIX. század vízrajzi-, katonai- és polgári térképein a mérnökök következetesen Abonyi útnak nevezik. Az újszászi hatósági jegyzőkönyvekben Abony-Füzesabony, Abony-Mezőkövesd, Jászapáti-Abony néven is említik. Az eredetileg Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegyéhez tartozó törvényhatósági utat 1946-ban felezte meg a közigazgatás, amikor Újszász községet Jász-Nagykun-Szolnok megyéhez csatolták.

Amikor Budapestről egyórányi autózás után Újszász irányába letérünk a 4. számú országos főközlekedési útról, nem várt időutazás részesei lehetünk. Fél évszázad vissza az időben! A negyedrangú út Pest megyei szakasza hepehupás, toldott-foldott, két eszmei sávja között imbolyogva kormányozzuk járművünket a cél felé. Az őszi-téli időszakban tekintélyes lyukakból pattog fel a zúzott kő és aszfalt törmelék, nem ritkán tartós nyomot hagyva autónk vagy a szemből érkező jármű karosszériáján. Jász-Nagykun-Szolnok megyébe érve sem változik az érzés, hiszen egy tehergépkocsival történő találkozás akár álló helyzetbe is kényszerítheti az autóst. A díjtalan hullámlovaglás folytatódik Jász-Nagykun-Szolnok megyébe jutva. Az újszászi gépállomás közelében egyenesen életveszélyben lehet az autós ember. Egy váratlan koppanás után utasom felkapja fejét a hátsó ülésen, s kérdi ijedten: hol vagyunk? - Újszászon! - hangzik a válasz, s már meg is született az első (elő)ítélet a városról. Az első benyomás! De hátra van még egy igazi járműpróba, mely a vasúti átjárótól a Zagyva hídjáig haladva vár ránk a kátyú-bajnokság végső szakaszán.

Az elátkozott 3122-es, melynek sok évszázados története során csak kevés jó szó és pénz jutott. Pedig ott volt már a XVIII. századi térképeken, s biztosította milliónyi ökrös szekér, fogat haladását a környező tanyák és települések között. Feladata ma is az észak-déli irányú összeköttetés biztosítása lenne a 32. és 4. számú utak között.

A korabeli dokumentumokat lapozgatva kitűnik, hogy a 3122. - a XX. század közepén kapta ezt a számot - mindig is mostoha gyermeke volt vármegyének és községnek egyaránt. Egyik példája a szomorú sorsnak az újszászi képviselő-testület határozata 1893. január 18-án: nem fogadja el a vármegye indítványát az út községivé nyilvánításáról. A megyére hárítja a javítás költségeit. Az utat nem Abony-újszászi, hanem Jász-abonyinak nevezi. (Érdekesség, hogy Újszász sokáig a Zagyva hídjainak javításából sem veszi ki részét. Tudnunk kell ennek okát: az újszásziak akkor még a községen áthaladó Jászberény-Szolnok törvényhatósági úton közlekedtek mindkét irányba.)

Köszönhetően az útrendeleteknek, két évtizeddel később megtörik az ellenállás: az Abony-Újszász hatósági közút kiépítésének költségeihez Újszász 10 %-kal járul hozzá. Az igényelt területet a hatóság rendelkezésére bocsátja - olvashatjuk az 1914. július 20-án kelt képviselő-testületi jegyzőkönyvben. Az 1890. évi úttörvény a főbb utak karbantartására útőri szervezetet írt elő. A főutakra nagyjából 8 kilométerenként jutott egy-egy útőr (útkaparó), akinek az útpadkák és a rézsűk gondozása mellett feladata volt, hogy a pályáról kisodort homokot és apró kavicsot visszalapátolja és elterítse a keréknyomok területén. Újszászon két útkaparót foglalkoztattak. Egy községit és egy vármegyeit. Ezek az állások csak a világháború után szűntek meg.

1929: A főjegyző jelenti, hogy az Abony-Újszász hatósági kőút elkészült. A község 16.000 pengő hozzájárulást tartozott megfizetni, melyet hitelfelvétellel biztosított. A Zagyva-híd és az újszászi vasúti átjáró közötti útszakaszt két méterrel megemelték. Ehhez a Salgótarjáni Kőbányák biztosított zúzott követ, melyet a vasútállomásról a Fáy-féle lóré kocsijaival szállítottak a felhasználás helyére.

A közlekedési miniszter 70846/1934. sz. rendelete intézkedett Magyarország főközlekedési útjainak számozásáról. Az Újszászon áthaladó Füzesabony-Abony másodrendű út ekkor a 32. számot kapta és viselte két évtizeden át. A Szolnok-Újszász harmadrendű, 321. sz. út nagyjából a mai nyomvonalon, Zagyvarékast elkerülve kötötte össze a két települést.

A háború alatt az itt átvonuló orosz csapatok nehéz járművei borzasztó állapotokat idéztek elő. 1945 őszén Varga főjegyző járhatatlannak nevezi az akkor 3 méter szélesnek mondott Abony-Zagyvarékas törvényhatósági utat, és sürgős javítását kéri az abonyi határtól a rékasi határig. Amikor 1945. december 13-án Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye főispánja elrendelte az Abony-Füzesabony főközlekedési út helyreállítását, ehhez Újszász községnek 10 munkanapon át 10 kettős fogatú igaerőt és 20 kézi napszámost kellett volna rendelkezésre bocsátania. 200 köbméter zúzott kő várt elszállításra a 6-10 km közötti útszakaszhoz. Januárban az útőr panaszt tett a munkák elmaradása miatt, mire a főjegyző szerszámhiányra hivatkozva január 21-re halasztotta a munka megkezdését. A kirendelt fogatok ennek ellenére nem álltak ki. A főjegyző a Magyar Államrendőrségtől azok előállítását kérte.

1965-től a megyei utak kezelője az akkor alapított Szolnoki Közúti Igazgatóság lett. A 3122. sz. utat az 1970-es években előbb a Pest megyére, később a Szolnok megyére eső szakaszát szélesítették két közlekedő sávra. A hatvanas-hetvenes években autóbusz-közlekedés is volt Abony és Újszász között, de ez a tanyavilág felszámolásával megszűnt. Az út az 1990-es években még a folyamatos karbantartásnak köszönhetően jól járható volt. Az út mai állapotát fentebb vázoltuk.

A 3122. sz. út javításának ügye évek óta terítéken van. Talán a két megyéhez tartozása akadályozza a munkát, vagy valakik nem érdekeltek ebben? Mindenesetre cikkezett az út állapotáról az Újszász Híradó, a Magyar Hírlap és a megyei többször is. Végezetül két dokumentumból szelt részletet adunk át a közeli változásban reménykedő kedves olvasónak:

A Szolnoki Kistérség Többcélú Társulás programjából megtudjuk: a megyei közlekedésfejlesztési koncepcióban is előirányozott Abony-Újszász 3122. számú összekötő út három számjegyűvé fejlesztése szerepel. A beruházást indokolja, hogy az út állapota rendkívül rossz, igen kátyús, szélei töredezettek, a padkák kialakítása nem megfelelő. Az észak-déli irányú közlekedési kapcsolatok utóbbi évtizedben tapasztalható erősödésével a Hatvan-Jászberény-Kunszentmárton-Szentes/Kecskemét-Szeged tengely miatt az út átmenő forgalma jelentősen megnőtt. 2005-ben a tervezett költségvetés: 2007-re 15, 2008-ra 200, 2009-re 150 millió forint volt.

A 2007. november 29-én megjelent, a kormány által elfogadott kiemelt projektek sajtóanyagban szerepel a 3122. számú, Abony-Újszász összekötő út 6+715 - 13+883 km szelvények közötti szakaszának felújítása. Ez aztán része lett az 1095/2007. (XII. 5.) Kormányhatározatnak, melyben az útjavítás befejezésének határideje 2008. május 31. volt. A szép gondolat szerepel az Észak-alföldi Regionális Fejlesztési Tanács által 2007-2008-ban támogatott megyei útfejlesztések programjában is. (2007. szeptember 26.)

A határidő lejárt, de nem történt semmi. Egy dolog azonban biztosnak tűnik: a 3122-ről írott levelezés, kérelem, tanulmány, terv, jegyzőkönyv, határozat, stb. nyomtatásához elhasznált papírtömeg beboríthatná az érintett út teljes felületét - eltüntetve az úthibákat, keréktörőket és kátyúkat.

Jánoska Antal