Újszász tanítói közel 160 éve jelentősen hozzájárultak a település szellemiségének gyarapításához, az itt élők tudásának fejlesztéséhez. Érdemük örök és elévülhetetlen. Felmérésem szerint Újszász közigazgatási területén, az iskola működéstől számítva ez ideig mintegy 170 tanító végzett nevelő-oktató munkát. Közöttük van Gallai Antal tanító úr is.

Gallai Antal azon tanítók egyike volt, aki egy életre szóló példaként szolgált a felnövekvő nemzedék számára. Úgy gondolom, megérdemli, hogy az újszászi tanítók majdani "Halhatatlanok Olvasókönyvé"-be örökre bejegyezzük nevét.

Gallai Antal Mendén, 1916. november 21-én született, és Budapesten, 1988. november 1-jén hunyt el. Ez év novemberében lesz 20 éve, hogy  itt hagyott bennünket. Teljes lényével újszászinak vallotta magát. Talán nem véletlen, hiszen édesapja, Gallai (Gombár) Antal Újszászon született (1885), és ott is hunyt el (1955). Feleségével együtt a szülőföld temetőjében nyugszik. A vasútnál szolgált, a Sülysáp és Mende között levő pusztaszentistváni vasúti megállónál (úrháznál) teljesített szolgálatot. A Nagy Erzsébettel kötött házasságból három gyermekük született: Julianna, Antal és Béla. Mivel Pusztaszentistván nem volt önálló közigazgatási település, a gyermekeket Mendén anyakönyvezték.

Gallai Antal Pusztaszentistvánon töltötte diákéveit. Szülei, a vasúti fizetés kiegészítéseként gazdálkodással, állattartással is foglalkoztak. Ebben a munkában gyermekként ő is részt vállalt. Antal leginkább a háziállatok legeltetésében szorgoskodott, mert így sokat olvashatott. Az elemi iskola elvégzése után a Jászberényi Tanítóképzőbe iratkozott, ahol 1936-ban szerzett oklevelet. Azt követően (1936-1948 között) a Nógrád megyei Mende, Patak, Drégelypalánk, Dejtár római katolikus népiskolákban (elemi iskolákban), illetve Dejtár esetében állami általános iskolában tanított. Patakon a betegszabadságon levő kántortanítót helyettesítette (1938. 12. 01. - 1939. 05. 31.). A Nógrádpataki Plébániahivatal 1939. 06. 05-én kiadott "Működési Bizonyítvány" szerint, a kántortanítói helyettesítés alatt kiváló nevelői és tanítói rátermettségről, udvariasságról, szolgálatkészségről tett tanúbizonyságot. A Dejtáron töltött 5 év alatt a település és az egyház zenei életét szervezte. Egyik alkalommal Mindszenty József, Magyarország hercegprímása látogatása során az énekkart ő dirigálta. Erről fénykép is tanúskodik.

Mint sokan mások, ő is megkapta a katonai behívóparancsot. A szekszárdi 18/1. zászlóaljhoz vezényelték. Az 1942-1943 közötti időben az orosz fronton harcolt. Horthy Miklós kormányzó 1942. október 26. napján, Budapesten kelt legfelsőbb elhatározásával Gallai Antal (1916. Mende - Nagy Erzsébet) tartalékos zászlósnak, az ellenség előtt tanúsított vitéz magatartásáért a Magyar Érdemrend Lovagkeresztjét hadiszolgálaton kardokkal kitüntetést adományozta.

1945-ben Bajorországot az amerikai csapatok megszállták. Gallai Antal ott esett fogságba 1945 májusában sokadmagával. 1945 októberében szabadult. Hazatérése után 1948-ig Dejtáron folytatta tanítói pályafutását. Itt kötött házasságot Luspay Ilona élelmezésvezetővel 1942. október 10-én. A házasságuk gyümölcse: Erzsébet (1943), Antal (1945), Márta (1946), Ilona (1948) és Margit (Újszász, 1953). Diákéveiket Újszászon töltötték, ott jártak általános iskolába. Büszke volt gyermekeire. Mind az öten házasok, diplomások, Margit kivételével nyugdíjasok. A család megsokasodott. Ma már 10 unoka és 18 dédunoka őrzi, vigyázza "nagyi" és "dédi" szülők emlékét. Gallai Antalnak a család volt az életkerete. Bizonyosra veszem, nagyon örülne, ha látná szép számú családja példa értékű, mások számára is követésre méltó összetartását.

A tanító úr 1949-ben került Újszászra, a belterületi állami általános iskolába. A tanerő erős, jól felkészült volt. Hamar beilleszkedett a kollektívába. Nyugdíjazásáig a településen élt, dolgozott. Emlékezetem szerint 1955-től 1960-ig volt iskolaigazgató. Működése alatt színes, gazdag óráira többen felfigyeltek, így a tanulmányi felügyelők is. Szolnok Járási Tanács VB Művelődésügyi Osztálya tanulmányi felügyelőjeként működött 1961-től 1969-ig. Közmegelégedéssel felügyelte a járás működési területéhez tartozó iskolák szakmai tevékenységét. 1962-től évekig a tudományok népszerűsítésével foglalkozó értelmiségi tömegszervezetnek, a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat (TIT) Szolnok Járási Szervezetének titkári feladatait is ellátta.

A munka mellett szakmailag képezte magát. Nem túlzás: tanulva tanított. 1951-ben szaktanítói oklevelet (általános iskolában való tanításra külön képesített tanár), 1953-ban pedig a Juhász Gyula Tanárképző Főiskolán (Szeged) orosz nyelv és irodalom tanári diplomát szerzett. A tanítóból szakoktató, általános iskolai tanár, majd iskolaigazgató lett. A Nagykerti Általános Iskola igazgatóhelyetteseként ment nyugállományba 1977. 11. 30-án.

Ma már bizonyára kevesen emlékeznek, hogy a szakmai feladatokon túl gondosan ügyelt az újszászi általános iskolák zavartalan működési feltételeinek biztosítására. Számos dolog megvalósítása fűződik nevéhez. A teljesség igénye nélkül: már 1957-ben televízió készüléket vásároltatott az iskolának; gyógypedagógiai osztályt indított szaktanár bevonásával; megvalósította az intézményi vízvezeték-rendszer kiépítését; zongora beszerzéséről gondoskodott, s az iskolai zenei tanításra megnyerte Czitó Györgyné, Újszászra deportált zongoratanárnőt; megszervezte az iskolai énekkart; filmfelvevőt biztosított, hogy művészfilmeket vetíthessenek a gyerekeknek; megszervezte a Hosszú iskola átépítését, rekonstrukciós felújítását; olvasómozgalmat indított.

Úgy gondolom, a felsorolás önmagában is sokatmondó. Megvalósításuk pedig egy nagyszerű ember maradandó tette a közösség javára. Állami kitüntetésekkel nem halmozták el. Igaz, 1968-ban az Oktatásügy Kiváló Dolgozója kitüntetésben részesült, és általános jutalmazások keretében másfél évenként kapott kisebb-nagyobb pénzjutalmat. Nyugdíjazása is csendben, búvópatak módján történt. Kérdésként merülhet fel: vajon mindenkori vezetői, a kitüntetési javaslat lehetőségével bíró szervezetek kellő körültekintéssel, tárgyilagosan értékelték Gallai tanár úr közel három évtizedes, tagadhatatlanul eredményes tevékenységét? Vagy hátrányt jelentett számára a Magyar Érdemrend Lovagkeresztje hadiszolgálaton kardokkal kitüntetés, és feleségének erős vallásossága, amely nyílt titok volt? De akkor hogyan lett tanulmányi felügyelő, a TIT Szolnok Járási titkára? A családjától kapott levélrészlet sejtelmes. Íme: "Ön ismerte őt? Hogyan került ennyi év után az emlékezetébe apánk? Nyugdíjazása után elég megkeseredve hagyta el azt a falut, amelynek a felemeléséért ő annyit tett. 1977-ben hoztuk el szüleinket Budapestre, ahol még egészségben jól beilleszkedtek."

"Köszönjük, hogy apánk emlékének ápolására időt és fáradtságot szentel az újszásziak számára. őszintén, mi nem hittük, hogy ez még bekövetkezhet."

Ezek után mit írjak? Túlzás nélkül, lelki telítettséggel gondolok Gallai Antal tanár úrra, akinek általános iskolai végzős tanítványa voltam az 1949-1950-es tanévben. Büszke vagyok, hogy tanulója lehettem, és a Szolnok Járási Tanács VB-nél együtt dolgozhattam vele, még ha eltérő szakterületen is.

A Gallai családnak ezúttal is tisztelettel megköszönöm, hogy édesapjukról ismereteimet kiegészítették, bővítették. Az egész Gallai családnak további békés, boldog életet kívánok a magam, és bátorkodom írni, tanár úr egykori munkatársai, tanítványai, az Újszászi Híradó olvasói nevében.

A befejező sorokhoz keresem a tanár úrhoz méltó felemelő szavakat, de nem nagyon találok. Bölcselkedni, mesterkélt gondolatokat megfogalmazni meg nem kívánok. Méltatlan lenne az ő természetes magatartásához, lényéhez. Így hát Füst Milán költőt, írót hívom segítségül: "Az országnak, a hazának egyik legfontosabb kérdés az, hogy ki neveli, és hogyan neveli a jövendő generációt."

Erre könnyedén válaszolok, amikor azt mondom: Gallai Antal tanár úr nevelt, sokunkat kitűnően! Nem felejtjük! Magas szakmai igényességgel, mindig kellő lojalitással végzett áldozatos munkáját köszönjük! Nevét az újszászi tanítók "Halhatatlanok Olvasókönyvé"-be örökre bejegyezzük.

Varga Ferenc
Újszász díszpolgára

Évzáró

A tanári kar

Osztálytalálkozó