Az 1910. évi VIII. törvénycikk szerint "A magyar szent korona országainak területén az 1910. évi deczember hó 31-ike és 1911. év január 1-je közti éjfél időpontjában létező népességi állapot feljegyzésével általános népszámlálást kell tartani. A népszámlálást országszerte az 1911. évi január hó 1-én kell meginditani és szakadatlanul folytatva, január 10-éig kell befejezni. A népszámlálással egyidőben a lakás czéljára szolgáló épületeket és a lakásokat is össze kell irni. elemi iskolákban alkalmazott férfitanitók a számlálóbiztos tennivalóival megbizhatók és e megbizást - dijazás fejében - fegyelmi felelősség terhe alatt elfogadni és teljesiteni kötelesek."

Újszászon hét számlálóbiztost neveztek ki az összeírások elvégzésére. Az újszászi Tarsoly legelső száma így kommentálta a népszavazást: január 1. és 11. között az év utolsó napján talált állapotoknak megfelelően népösszeírást fognak tartani. Fontos állami érdek ez az összeírás, és csak 10 esztendőnként szokott előfordulni. A lelkiismeretes adatbevallástól tehát senki se tartózkodjék! Ugyanez a cikkíró egy hónappal később viszont a községháza szemére veti a népszámlálás miatt - nem a tanítóknak - kifizetett, szerinte indokolatlanul magas összegeket. (A korábban megszavazott 3 koronás napidíj helyett 5 koronát számoltak el és külön 100 korona lett kifizetve a külterületeken tett utaztatásra is.)

A népszámlálás eredményeit a Magyar Királyi Statisztikai Hivatal 1911-1912-ben tette közzé. A Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye abonyi járásához tartozó Újszász állapotairól az alábbi adatok szerepelnek (összehasonlítva a korábbi- és a legutóbbi népszámlálás számaival):

Lakosok száma: 4249 polgári + 11 katonai, összesen: 4260 személy. A férfiak száma 2134, a nőké 2126. Életkor szerinti megoszlásban:

6 év alatt: 825; 6-11 éves: 725; 12-14 éves: 289; 15-19 éves: 344; 20-39 éves: 1112; 40-59 éves: 671; 60 év feletti: 294 személy. Figyelemre méltó, hogy a lakosság fele 20 év alattiakból állt!

Nőtlen és hajadon: 2403; házas: 1675; özvegy: 182; elvált személy nem volt. (Nem találtuk meg az ellentmondás okát, hogy a házasságban élők száma miért páratlan! Előfordul ez más községek adatainál is.)

Anyanyelv szerint: magyar: 4254; német: 4; tót: 1;     egyéb: 1. A magyarul beszélni tudók száma: 4258.    Ír és olvas: 2585 személy.

Vallás:  római katolikus: 3968; görög katolikus: 14; református: 232; evangélikus: 15; görögkeleti: 3; izraelita: 28.

A lakóházak száma összesen 683. Kőből és téglából épült 20, kő- vagy téglaalappal és vályogfallal 60, vályogból készült 603 ház. Ezekből cserép-, pala- v. bádogtetővel fedett 134, zsindellyel vagy deszkával fedett 174, nád- vagy zsúptetős 375 ház.

Kik vezették Újszász nagyközséget a XX. század első évtizedében? Egy 1911. február 12-én írott jegyzőkönyv szerint a képviselő-testületi ülésen az alábbi személyek jelentek meg:

Volter Joachim bíró, Lehoczky Gábor jegyző, tovább a képviselőtestület tagjai: Bakó Ferenc, Bakó Gergely, Bakó József, Balog Márton, Csábi János, Hirling János plébános, Homonnai Pál telkes gazda, Kocsor Gáspár, Kormos József a temetkezési egylet elnöke, Kovács Mihály, Mózer Rudolf (Rezső), Tótok Antal, Tótok János, Varga P. János, Varga J. Pál törvénybíró, Vágó Mihály, Vágó M. Gábor, és Zérczí András. A Dessewffy- és Orczy uradalmakat a tiszttartó képviselte.

Az 1905-ben megfogalmazott községi szabályrendelet IV. fejezetéből idézünk két paragrafust:

"7. §.: A község képviselőtestülete áll 40 tagból; ezek fele a legtöbb adót fizetőkből készült névjegyzék évenkénti kiigazítása után az 1886 XXII. t.cz. 33. §.-a, a másik fele három évenként hat évre az 1886. 22. t.cz. 41.§.-a értelmében választás útján nyeri megbízatását."

"9. §.: A községi képviselői állás tiszteletbeli, de egyszersmind a község köteléke iránti polgári kötelesség lévén: ezzel fizetés nem jár."

A XV. fejezet 45.§.-a az éves fizetésekről, napidíjakról és tiszteletdíjakról rendelkezik:

(A teljes dokumentum 38 oldal, melynek közlésével most nem terheljük a T. Olvasót.)

Újszász község egykori gazdagságáról egy 1895-ben készített felmérés tudósít hitelesen. Ezt a számbavételt az 1895. VIII. törvénycikk alapján végezték el:

"1. §. Az ország területén 1895. évi november hó 20. és 30. napjai között, a november 20-án talált állapotot véve alapul, a mezőgazdasági adatok összeirása rendeltetik el.

2. §. Ezen összeirás kiterjed a községek általános gazdasági viszonyainak, az egyes gazdaságok területének, mivelési ágának, azok mivelési módjának és egész fölszerelésének följegyzésére, valamint a hasznos házi állatok számbavételére."

Az összeírás községenkénti eredményeit 1897-ben tették közzé. Ebből ismertetünk néhány adatot.

Újszász területét 10.028 katasztrális holdban határozta meg. Ebből szántóföld 5.462, kert 24, rét 1292, legelő 2241, erdő 219, nádas 111, nem termő terület 679 hold.

A fogatok száma:

Lófogatok: egyes 7, kettes 151, hármas 3; ökörfogatok: négyes 71, hatos 1.

Állatállomány:  bika 111, tehén (magyar-erdélyi, mokány vagy riska, pirostarka, borzderes) 869, ökör 405, bivaly 1, ló 494, szamár 9, kecske 2, juh 5692, sertés 1538, baromfi 6054, méhcsalád 70.

Gyümölcsfák száma:  alma 4054, körte 1454, cseresznye 104, meggy 190, őszibarack 194, kajszibarack 297, szilva 1507, dió 54, mandula 7, gesztenye 120, eper (szeder) 6040 (Az eperfák magas számára egy későbbi cikkben adunk magyarázatot.)

A statisztikák nem világítják meg az okokat, hogy a virágzó mezőgazdasággal, gyümölcskertészettel és jelentős állatállománnyal rendelkező, két évtizede országos vasúti csomópontként jegyzett nagyközségre aztán fél évszázadon át miért telepedett a szegénység. Az áldatlan állapotokat jelzi a házak milyensége, a sáros, az év nagy részében járhatatlan községi- és törvényhatósági utak, az iparosítás hiánya. (Nem dolgunk itt magyarázatokat keresni arra, hogy hová lett a szorgos nép által előállított sok milliárdnyi korona, pengő és forint. Az mindenestre sejthető, hogy nem az újszásziak életét tette jobbá.)

Vessünk egy pillantást a történelemkönyvekre és a századelő folyóirataira. Milyen események foglalkoztatták a kor modern emberét? 1908-ban a Ford autógyár elkezdte a T-modellek sorozatgyártását. (Újszászon az első magántulajdonban lévő gépkocsit 1929-ben vásárolták meg.) 1909-ben a Budapesti Általános Villamossági Részvénytársaság saját költségén a mai Rákóczi útnak a Kis- és Nagykörút közötti szakaszán felszerelt és működtetett 38 darab kísérleti lámpát. (Újszászon 1933-ban kezdődött az áramszolgáltatás, a teljes közvilágítást csak az ötvenes-hatvanas években szerelték fel.) És számunkra talán a legfontosabb eseménye e kornak, hogy 1905. és 1913. között kétmillió magyar hagyta el az országot. Arra vonatkozóan, hogy Újszászról és a hozzá tartózó tanyavilágból hányan indultak el szebb jövőt keresni a világ más tájaira, nem sikerült megbízható adatokat gyűjtenem. Sokan aligha lehettek, akik feladtak szülőföldet és hazát, hiszen csak keveseknek állhatott rendelkezésre olyan összeg, ami fedezhette a nem kevés útiköltséget.

És hogy ne maradjunk látvány nélkül kis történelmi kirándulásunk végén, bemutatunk egy százöt esztendős képes levelezőlapot, mely újszászi utcakép Horváth Mihály üzletével. (A szerző gyűjteménye.) Horváth Mihály boltjáról nem szól dokumentum, sem emlékezet.

Jánoska Antal

Utcakép 1903