A 120 éves az újszászi Szent István templom című kis emlékkönyvben megismertük a temetők történetét. Kapcsolódik a leíráshoz az újszászi temetkezési egylet fél évszázados működése, melyet az újabban lelt dokumentumok alapján írtunk le.

Budapesten és az alföldi városokban működő önsegélyző egyesületek mintájára 1893-ban alapították meg a "Szent Mihály" arkangyalról nevezett Újszászi temetkezési-egyletet. Alapszabályát 1909-ben módosította a magyar királyi belügyminiszter jóváhagyásával a közgyűlés. Az egylet célja tulajdonképpen az elhunytak temetésének költségeit volt hivatott biztosítani, illetve meghatározott pénzösszeget - a tagsági viszony tartamának függvényében 60-80 pengőt - fizetett az elhunyt hozzátartozóinak. Az alaptőkét a tagok fizették be, éspedig úgy, hogy belépésükkor életkoruk figyelembe vételével 1-6 pengőt, majd minden egyleti tag elhalálozása után 6 fillért. Az egyleti tag addig volt köteles fizetni, amíg a 70 pengős határt elérte. Figyelemre méltó az alapszabály 11. §-a: "...a fizetés alól felmenthetők azon tagok, kik önvétkük nélkül szegényekké vagy munkaképtelenekké lettek, ugyhogy alamizsnából kell élniük, az ily hatóságilag igazolt tagok helyett a választmány intézkedése folytán az egylet pótolja, vagy holta után az egylet tisztességesen eltemeti." Az alapszabály megengedte, hogy a temetkezési egylet felszereléseket szerezzen be, és tagjai ezeket kedvezményesen használhassák.

A biztosítás sajátos formája volt ez a XX. század első felében. Az egylet tagjainak létszámára csak következtetni tudunk. Cs. Zakar András 18 esztendős korában lett egyleti tag 1906-ban, 609. sorszámon vették névjegyzékbe. Az 1932-ben tagként belépett Zakar Erzsébetet (később Csibrány Flóriánné) 1223. sorszámon tartották nyilván. Zakar János 21 évesen pedig 1941-ben lett tagja a temetkezési egyesületnek 2009. számon. Az egylet ovális, fekvő bélyegzőjét kezdetben "Szent Mihály Temetkezési Egylet Ujszász 1893", később "R. Kath. Temetkezési Egylet Ujszász 1893" nyomattal használták. A tagkönyveket előbb Faragó Sándor nyomdájában készítették Szolnokon, majd a jászberényi Kovács nyomdában. Belső oldalukra rossz minőségű, éppen csak felismerhető Mária képeket nyomtattak.

Az egylet védnökévé báró Orczy Andort kérték fel. Halála után (1931) báró Orczy Lőrinc viselte e tisztet. A vezetőség 1930-as évekből ismert tagjai: Kormos József elnök, Lukács Pál helyettes elnök, Nyári Elek jegyző és Volter János pénztárnok. 1936. március 8-án a közgyűlés módosította az egyesület alapszabályát. A tisztségviselők is változtak: Egyed Ferenc lett az elnök, Lukács Pál maradt helyettes elnök, Szabó Mihályt jegyzőnek, Boros Andrást pénztárnoknak választották meg. Az 1942-ben aláírt újabb alapszabály Ujszászi Temetkezési Biztosító Egyesületre változtatta a nevet.

Az újszászi polgári halotti anyakönyvek bejegyzései alapján készült néhány esztendő statisztikájából kitűnik, hogy a temetkezési egyesületnél az elhunytaknak csupán 30-50 %-a volt biztosítva. Az évszám mellett az elhunytak és biztosítottak számát, illetve arányát írtuk le

1940. 69 - 28 40 %

1941. 60 - 29 48 %

1942. 49 - 22 45 %

1943. 75 - 38 51 %

1944. 133 - 44 33 %

1945. 86 - 38 44 %

1946. 92 - 39 42 %

1947. 61 - 30 49 %

1948. 52 - 19 37 %

1949. 54 - 28 52 %

1950. 58 - 11 19 %

A két világháború között a temetkezési biztosítást fokozatosan felváltották a biztosítás más formái, az élet- és segélybiztosítás. Az Újszászi Temetkezési Biztosító Egyesületet 1950. első félévében számolták fel. A tagok ekkor átléphettek az Állami Biztosító Nemzeti Vállalat Országos Temetkezési Segélypénztárába. Vélhetően valamennyi egyesületi tag megtette ezt, nem akarva elveszíteni korábban megszerzett jogait és befizetett pénzét.

Jánoska Antal

A tagkönyv címlapja