Részletek a készülő emlékkönyvből

Újszász történetének írói igen nagyvonalúan bántak az Orczy család újszászi ágával. E nemes családnak, mely egykor hatalmas vagyon birtokosa és befolyásos szereplője volt a hazai közéletnek, fontos szerep jutott Újszász életében. A település környéki földek birtokosai, a Szent István templom kegyurai voltak két évszázadon át. Az Orczy család a XX. századra elveszítette egykori szerepét, 1945 után pedig összes birtokukat államosították. Amikor Újszász történetében nevezetes szereplőket keresünk, elsősorban az Orczy család tagjairól kell írnunk.

A XVII-XIX. században az Orczy nevet viselő személyek ott voltak a magyar történelem számtalan fejezetében: hadtörténetben, irodalomban, szépművészetben, színházi életben, politikában és gazdálkodásban. Az Orczy nevet a XXI. század embere is jól ismeri. A pesti polgár naponta autózik keresztül a Józsefvárosi pályaudvar melletti közlekedési csomóponton, az Orczy téren. Utazását folytatva az Orczy úton jut el az újabban ismét Orczy-kertnek nevezett parkhoz. Viszont a régi Pest egyik legnagyobb épületének, az 1936-ban lebontott Orczy-háznak, az ott működő árutőzsdének és kávéháznak híre az öregebbek emlékezetében sem él. Orczy Lőrinc költészetét már az iskolapadban sem érti meg a diák, csupán a verselő báró neve csenghet ismerősen az érettségizettek körében. Orczy Annáról és Orczy Istvánról iskolát neveztek el. Gyöngyösön és Újszászon kastélyok viselik az Orczy nevet. Az itt lakó új generációk nem kötődnek a névadó földbirtokosokhoz. Soha nem találkoztak velük, nevük és emlékük legfeljebb a nagyszülők anekdotáiban bukkan elő. Újszászon az Orczy út nevét is Dózsa Györgyre változtatták 1946-ban. Talán a közeljövőben változhat ez az állapot, és akár a pesti és Zagyva parti Orczy-kertet idéző újszászi kis Orczy-park vagy tér őrizheti a családtagok emlékét.

Báró Orczy György az ország zászlajával. A Vasárnapi Hírek illusztrációja

Az Orczy család újszászi ágának megalapítója báró Orczy György volt. Úgy tűnik, hogy színesebb és aktívabb egyénisége volt korának, mint ahogy eddig gondolták a történetírók. A több nyelvet beszélő, művelt nemes ember részt vett a Nemzeti Színház ügyeinek intézésében, 1827-ben lova futott az első pesti versenyen, újszászi gazdasága és kertészete mintául szolgálhatott más gazdálkodóknak. Közéletben vállalt szereplésének egyik mozzanata volt, amikor 1867 júniusában részt vett a koronázási ünnepségeken. 8-án a Mátyás templomban Andrássy Gyula miniszterelnök tette Ferenc József fejére Szent István koronáját. Felcsendült Liszt Ferenc Koronázási miséje, majd Erzsébet királyné magyarul szólt az ünneplőkhöz. A Vasárnapi Újság június 23-i száma kis riportot közölt Képek a koronázásról címmel az ünnepségek egyik résztvevőjéről.

„Mint őseink jelképes madara a turul, mely elől lobogtatta szárnyát a csatában, lecsüggesztve, ha szerencsétlenre fordult a harcz, de büszkén röpködve ismét, ha kivíva a diadal! Magyarország zászlaja is fennen, büszkén lobogott június 8-kán, midőn ezt az annyi évig tartott súlyos alkotmányharcz diadal-ünnepén, a megkoronázott magyar király előtt, az ország egyik köztiszteletben megőszült, független lelkű és állású polgára: a 79 éves ősz b. Orczy György lengeté. A magyar mindenben tiszteletben tartja s ha lehet, követi a hagyományokat. Az Orczyak már negyed izben hordozzák koronázásnál az ország zászlaját. Orczy György, kit a jelen koronázásnál e kitüntetés ért, 1788-ban augusztus 27-én született, fia Orczy Józsefnek, unokája Lőrineznek, a költőnek. Egy évehiányzik csak, hogy nyolczvanas legyen, de tömött termetét s még egészen életvidor, magyaros kifejezésü, nyájas arczát tekintve, senki sem hinné ily idősnek. Termetre közép magasságú, izmos, széles vállu. Arczát hófehér körszakál spödrött bajusz körzi. A koronázási alkalommal aranynyal gazdagon zsinórzott s ódon gombokkal ékített sötétkék attilát és ugyanoly színű nadrágot viselt; lábain sárga szattyáncsizmát aranysarkantyura. Fején fejedelmi kalpag ült, piros bársony csucscsal, vakvarju-toll bokrétával és sugárosan szétágazó, rubinttól és gyémánttól ragyogó forgóval. Vállain király-vörös bársonymente lógott, vakító fehérségü hattyu-prémmel, s művészien alkotott ódon (antique-) mentekötővel. Balján diszkard ékeskedett, s jobbjában, kengyeléhez támasztott nyéllel, az ország zászlaját tartotta. S valamint az ősz dalia, annyi deli fiatal lovag közt is feltűnt s magára vonta a figyelmet, ugy paripája sem tartozott az utolsók közé a bandériumok és országzászlósok harczias készületü lovai között. Barnapej volt, aranynyal gazdagon kivert piros zsabrákkal takarva, míg büszkén hordott nemes fején dús aranycsótárja villogott a napfényben. De ló s lovag bármily érdekes tünemény legyen is, anynyi ragyogás és ősi fény között is feltűnő, ki feledné el megnézni, mely felettök lobog, az ország zászlaját.Nem valamely régi, harczokban megtépett zászló volt az; valamint a többiek sem, melyek a magyar korona mostani vagy egykori országainak, Erdély, Bulgária, Kumánia, Ráma, Szerbia stb.-nek, nevét, czimerét viselték. Nem történeti nagy becsü emlékek e zászlók, csak jelvényei a korona hatalmának s birodalmának. Csak alakjok van a régi minta szerint készülve, emlékeztetve mindenben az ős időkre s megtartva azok jellegét; ha 100 év múlva megnézik a mostani és pl. az 1790-iki koronázás képeit, mindenki azt fogja hinni, hogy ugyanazon zászlók szerepeltek mindkét alkalommal…”

81 évesen, 1869. április 24-én báró Orczy György a korelnök tisztségében nyitotta meg a kiegyezést követő első országgyűlést.

„Méltóságos főrendek! Forró hálával fogadom az isteni gondviselés áldását, hogy elérette velem a kort, melyben a méltóságos főrendek e korelnöki székét elfoglalni szerencsés lehetek; azon állást és helyet, melyre nem személyes érdemeim, de éveim száma jogosítanak. Áldom az isteni gondviselést azon jótéteményért, hogy nekem jutott a szerencse, a méltóságos főrendeket, mint korelnök, üdvözölhetni egy országgyűlés kezdetén, melynek dicső feladata lesz: a koronás király és a nemzet egyesitett akaratából a múlt országgyülés alkotta alapnak megszilárdítása által Szent István koronájának erejét mindinkább nevelni. Midőn tehát azon óhajt fejezem ki, hogy ezen országgyűlés alatt is a méltóságos főrendek buzgó törekvésök által a törvény és igazság terén, egyszersmind a törvényhozás új sikerének létrehozásához hozzájárulhassanak: úgy hiszem, a méltóságos főrendek érzületével találkozom, hogy ha üdvözletemet ezen szavakkal fejezem be: „Éljen a király! Éljen a haza!"

A minap pályázati felhívást olvashattunk az Újszászi Híradóban. Névadót keresnek az időskorúak szociális otthonának. A település történetének elfelejtett főszereplői régóta megérdemelnék, hogy tér, utca, avagy kastélyaik időtlen időkig viseljék az Orczy nevet. Báró Orczy Lőrinc, mint az Újszászt újratelepítő birtokos (Soltvadkerten ezért köztéri szoborral tisztelegnek emlékének); a fentebb említett, a kastélyt építtető báró Orczy György, avagy leánya, életét a művészeteknek, a hitéletnek és a jótékonykodásnak szentelő Orczy Tekla minden javaslatot megelőzve lehetnének névadói a Zagyva parti Orczy kastélyban működő otthonnak.

Jánoska Antal