Bujdosó Jánosné Seres Ágnes oligofrén pedagógógia⁽¹⁾ és logopédia⁽²⁾ szakos tanárnő. Életének jelentős részében az értelmi fogyatékosokkal, a beszéd-, hang-, nyelv- és kommunikációs zavarban szenvedőkkel, a cigány gyermekek tanításával foglalkozott. Működési területe igen magas gyógypedagógiai és határtudományi szakmai ismereteket, példás türelmet, lojalitást és rendíthetetlen elhivatottságot igényelt. Szakmai pályafutása során e jellemzőknek dicséretesen tett eleget.

Bujdósóné Seres Ágnes Újszászon született 1943. 02. 18-án. Édesapja: Seres István (1901–1971) tollkereskedő, édesanyja: Kökény Ágnes (1904–1987) használt ruhakereskedő volt. Életközösségükből két gyermek született: István és Ágnes. Mindketten tanári diplomát szereztek. Seres István (magyarosított neve: Somogyvári) az iskolaszék választása alapján az újszászi nagykerti iskolában kezdte tanítói pályafutását 1946-ban. Több helyen tanított. Három leánygyermek édesapja, közülük ketten Ausztráliában telepedtek le, Somogyvári Ágnes pedig Szolnokon középiskolai tanár. Seres (Somogyvári) István Szolnokon hunyt el 2005-ben.

Seres Ágnes mindig jó tanuló volt. Szülővárosában végezte az általános iskolát (1957). Továbbtanult, a mezőtúri Teleki Blanka Gimnáziumban érettségizett (1961). Munka mellett a jászberényi Tanítóképző Intézetben szerzett általános iskolai tanító képesítést (1967), majd a Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskolán (1974) tanári diplomát vehetett át oligofrén pedagógiai és logopédia szakon.

Időközben házasságot kötött (Újszász, 1964) a szolnoki születésű (1943) Bujdosó János vegyész-technikussal, aki 1985-ben elhunyt. Házasságuk gyümölcse: Judit és János – főiskolát végeztek. Judit Szegeden tanár, János Budapesten, a Ferencvárosi Tanoda Családsegítő Szolgálatnál hátrányos helyzetű tanulókkal foglalkozik. Mindketten családi kötelékben élnek. Judit lánya (Dóra) a szegedi József Attila Tudományegyetem hallgatója politológiai szakon. János fia (Áron) általános iskolás (3. osztály).

Seres Ágnes pályafutása a kőtelki Általános Iskolában kezdődött, ahol képesítés nélküli tanárként dolgozott (1962-1964). Azt követően a zagyvarékasi Általános Iskolában tanított (1964-1971), és munka mellett tanult. Jelentős állomáshoz érkezett 1971-ben, amikor a szolnoki Liget Úti Általános Iskola, Előkészítő, Készségfejlesztő Speciális és Egységes Gyógypedagógiai Módszertani Intézményhez került, amely Szolnok városban egyedülálló speciális intézmény. Tanári munkájában az eltérő tantervű kisegítő iskola új szakmai, gyakorlati kihívást jelentett. Megszakítás nélkül 27 évig dolgozott a Liget úti intézményben. A hosszú idő alatt felhalmozott tudás birtokában került az „Integrált Oktatásért” közhasznú alapítvány által működtetett szolnoki Dr. Hegedűs T. András Alapítványi Szakiskola, Középiskola, Általános Iskola és Kollégium tanintézménybe. Volt idő (1996-1998), amikor a Liget úti intézményben és a Dr. Hegedűs T. András alapítványi iskolában párhuzamosan tanított. Az alapítványi iskolából 1998-ban ment nyugállományba.

Nyugdíjazásával szinte egy időben új kihívást kapott, ugyanis az „Integrált Oktatásért” közhasznú alapítvány intézményen belül 1998 őszén megalakult az úgynevezett „Roma Esély” Alapítványi Iskola, ahol hátrányos helyzetű magyar és cigány származású gyerekeket taníthatott. Szakmai területe elsősorban a cigány népviselet, a cigány kultúra ápolása volt.

Úgy „belefelejtkezett” munkaterületébe, hogy nyugdíjba menetele után még 12 évig tanított volt munkahelyén, és ez alatt olyan sikeres tánccsoportot működtetett, amely több versenyen, fellépésen hírnevet szerzett iskolájának. Lényegében csak 2010. 01. 01-jétől igazi nyugdíjas. Összességében több mint 47 éves szolgálati idővel rendelkezik.

Elmondása szerint, hosszú tanári pályafutása alatt munkájának középpontjában a cigány gyerekek segítése volt, amely teljes elhivatottsággal párosult. Meggyőződéssel vallja: „odafigyeléssel, törődéssel a cigány tanulók is el tudnak jutni a társadalmi elismertség magas fokára.” Módszerei között a tanórai differenciált foglalkozások, az egyéni bánásmód elvei kaptak elsődlegességet. Vallja: „Olyan cigány fiatalokat kell nevelnünk, akik példaértékűek a felnövekvő gyermekek számára.” Mindig fontosnak tartotta a cigány hagyományok ápolását, mert – mint mondja – „bármely népcsoport hagyományai ápolás nélkül kihalnak.”

Munkásságát elismerték. Több esetben is kitüntették. Miniszteri Dicséretben részesült Szakmai Munkájáért (1990); kiérdemelte az Arany Katedra Emlékplakettet (1993), amelyet azon pedagógusoknak adományoznak, akik hosszú időn át a gyermekek oktatás-nevelése érdekében kiemelkedő munkát végeznek; magáénak tudhatja a Pedagógiai Szolgálatért Emlékérmet (1998) és a Pedagógiai Díjat (2009). Ez utóbbi kitüntetéssel az alsó- és középfokú oktatási, valamint nevelési intézményben végzett kiemelkedő oktató-nevelő munkáját és a pedagógiai gyakorlat területén mutatott magas szintű tevékenységét ismerték el.

Bujdosóné Seres Ágnes tanárnő – vallomása szerint – élete alakulását elsősorban drága szüleinek köszönheti, akik nagy odaadással, szeretettel nevelték a jóra, a szépre.

Mindig jó szívvel gondol szülőhelyére, általános iskolai tanítóira, tanáraira, volt iskolástársaira, ismerőseire. Büszkén vállalja Márai Sándor író, költő, újságíró (1900 – 1989) szavait, mely szerint: „Az életnek értéket csak a szolgálat adhat, amellyel az emberek ügye felé fordulunk.” Sokat és lelkiismeretesen szolgált. Nem tagadja, életútjának középpontjában elsősorban a cigány és hátrányos sorsú tanulók, fiatalok oktató-nevelő munkája állt, feléjük fordult leginkább.

Kedves Bujdosóné Seres Ágnes!

Munkásságát nagyra értékeljük. Gratulálunk sikereihez. Kívánunk boldog nyugdíjas éveket, betegségmentes hosszú életet.

⁽¹⁾= az értelmi fogyatékosokkal foglalkozó pedagógia.

⁽²⁾= beszédzavarokkal foglalkozó tudományág.

Varga Ferenc
Újszász díszpolgára