Földi létünk örökös változásokon és megújulásokon alapszik. Változik a természet, az éghajlat. Változik az élet, az életünk. Életünk folyamán mi is sokszor és sok mindenben változunk. Igyekszünk a régit felújítani, legyen az ruházkodás, lakás, bútor, ház vagy minden egyéb, ami életünket végigkíséri. Ugyanakkor a változás folyamán sokszor sajnálunk dolgokat, amelyek szívünkhöz közel álltak, vagy éppen a múltunkat őrzik.

Ezért létesültek a múzeumok, hogy megőrizzék az utókor számára azokat az emlékeket, tárgyakat, melyek a régmúltban voltak, és már nem jöhetnek vissza többé. Ezekről a nagynevű és kisebb múzeumok gondoskodnak. Erre példa a nemrégen talált több millió éves mocsári ciprus törzsek, melyeket megpróbálnak a muzeológusok az utókor számára megőrizni.

Így vagyunk a házakkal és egyéb építményekkel is, melyek sokáig életünkhöz tartoztak, szerettük, majd a megújulás érdekében eltüntettük őket.

Ilyen a most elbontott budapesti Skála nagyáruház, amely sokáig a pestiek, de talán az egész ország kedvenc áruháza volt. Valószínű az újszásziak közül is sokan megfordultak benne. Mikor a mozgólépcső megépült, a gyerekek kedvenc szórakozásává vált a mozgólépcsőzés. De ma már - a hatalmas bevásárlóközpontok korában - nem tartották érdemesnek fenntartását, ezért elbontották, hogy helyt adjon új építményeknek, létesítményeknek.

Így vagyunk ezzel városunkban is. Ha végignézünk utcáinkon, azt látjuk, hogy sok régi ház és építmény tűnt el, hogy helyet adjon az újaknak. Ez történt a Bajcsy-Zs. úton az iskolával is. Helyébe egy új áruház épül. Reméljük, ez a lakosság részére valóban kedvezőbb és olcsóbb vásárlási lehetőségeket fog teremteni. Ma a versenyzések, vetélkedések korát éljük. Ezért kétségtelen tény, hogy kihívást jelent a Fenyő áruház részére, de versenyt jelent a kiskereskedések számára is!

Visszatérve a megszűnt iskolához, valószínű, hogy sok újszászi őriz kedves, szép emlékeket a volt iskoláról. Én, ha nem is jártam az iskolában, mégis kedves emlékként őrzöm azt a rövid időt, amikor az ötvenes évek közepén rövid ideig tornaedzéseket tartottam délutánonként az egyik osztályteremben. Akkoriban Tasnádi Kálmán volt a testnevelés tanár, és mivel tornaterem még nem létezett, így ő jelölte ki azt a termet, amely kissé összerámolva, alkalmas volt edzés céljára. Bizonyára ő is, a többi tanárral együtt, emlékezni fog az ott töltött sok-sok órára.

A 4. osztályos tanulók 1930-ban

Ezzel kapcsolatban, befejezésül közlök egy osztályképet, amelyik 1930-ban készült a negyedik osztályos tanulókról. Tanítójuk Gécy János volt, aki elsőtől a hatodik osztályig végigvitte az osztályt. Később elhelyezték tanfelügyelőnek. Sajnos, a képen ülők közül - tudomásom szerint - feleségemen kívül ma már csak négyen emlékezhetnek a régi iskolára!

Nagy Elemér