Ami az 1. világháború történetét illeti, történelemkönyveink generációkon át hallgattak 1919 nyarának, őszének magyarországi eseményeiről. 1945 után szobrokat emeltek a kommunista uralom hőseinek, utcákat neveztek el róluk. Megfeledkeztek a világháború magyar hőseiről, a sajátosan értelmezett internacionalizmus okán a román megszállásról, Trianonról. A hiányt nem tudjuk pótolni az Újszászi Híradó hasábjain sem, csupán a helyi eseményeket vehetjük számba a felkutatott dokumentumok és visszaemlékezések alapján.

Hirling János plébános az újszászi templom Házkönyvébe utólagosan írott bejegyzései számtalan adalékkal szolgálnak a községet érintő háborús eseményekről. Szól a bevonulókról, a harangok rekvirálásáról, ideiglenesen felállított, majd bezárt kórházról, s nem kerülik el figyelmét a gabonaárak és a lakosság ellátása sem. 1916 augusztusában a románok bevonultak Erdélybe, és nagy pusztítást vittek végbe. A plébános úrtól tudjuk meg, hogy Újszászra 100 magyar menekült érkezett, akiket családoknál helyeztek el. ősszel valamennyien visszatérhettek otthonukba. A magyar-osztrák-német haderők visszafoglalták Erdélyt, sőt Bukarestbe is bevonultak. Aztán háborús eseményekkel telt el három esztendő.

Újszász község lakói is megélték azokat a napokat, amikor román csapatok szállták meg Közép-Magyarországot. 1919 júliusának utolsó napjaiban zajlott a románok fegyverneki Tisza-átkelése, a Szolnokért vívott harcokból menekülő vöröskatonák Abony-Újszász térségében gyülekeztek. Kun Béla elvtárs (született Kohn Béla; elhunyt – talán kivégezték elvtársai – Moszkva egyik börtönében) elmondta újszászi beszédét, amelyről a Gondola cikkírója így emlékezik meg:

"1919. július 31. csütörtök. A különvonaton Ceglédre érkező Kun Béla meghallgatta a jelentést a fronthelyzetről, de a rosszabbnál rosszabb hírek ellenére abban bízott, hogy személyes varázsával képes lesz győztes harcra tüzelni a vöröskatonákat… Újszászon gyülekeztek a románok elől visszavonuló seregroncsok, itt még lehetett látni nagyobb katonatömeget. Kun Béla Újszászra utazott a reggeli órákban, nyitott gépkocsin. Kísérője közeli bizalmasainak egyike, Münnich Ferenc volt... Rendelkezésére fölverték pihenőjükből a holtfáradt katonákat. A község melletti nagy legelőre kellett masírozniuk, ahol elegendő hely volt a gyűlés megtartására.

Kun Béla mindenáron rá akarta bírni a katonákat, ne adják fel a harcot, késedelem nélkül szedjék össze magukat és rögtön menjenek vissza, támadják meg a románokat és védelmezzék utolsó leheletükig a Tisza-vonalat. A katonák fegyelmezetten, de komor bizalmatlansággal hallgatták a szónokot. Amikor az kifogyott érveiből és szónoki leleményének a végére ért, kénytelen volt elhallgatni. Szavaira hosszú, kínos csend volt a katonák válasza. Kun Béla még ekkor sem törődött bele a kudarcba. Egész délelőtt kérlelve, hízelegve, fenyegetőzve kapacitálta a századok és zászlóaljak parancsnokait, hogy kíséreljék meg feltartóztatni a románokat. Mindhiába. Teljes kudarcot vallva autózott vissza Ceglédre a III. hadtest parancsnokságára."

A románok 1919. augusztus első napjaiban vonultak be Újszászra. A főerő Budapest felé folytatta a hódítást, néhány szakasz a községben maradt. Feladatuk elsősorban az itt felállított fogolytábor őrzése volt. Mi történt Újszászon ezekben a napokban? Akik részt vettek a helyi munkástanácsban, többnyire elmenekültek, vagy a tanyavilágban leltek menedéket. A képviselő-testület 1919. december 3-i jegyzőkönyvében említik, hogy a román átvonulás augusztus 1-9. között zajlott Újszászon. Egy másik dokumentumban írták le, hogy a román térparancsnokság által létrehozott ideiglenes közigazgatás Balogh Kálmánt tekintette a község polgármesterének.

Képes levelezőlap a frontról 1918.

A román megszállók Abony, Cegléd, Kecskemét, Tápiósüly mellett Újszászon létesítettek fogolytábort. A Zagyva-partra becslések szerint 6000 egykori vöröskatonát tereltek össze. Ennyi embert élelmezni kell, biztosítani egészségügyi ellátását, de sem a képviselő-testületi jegyzőkönyvek, sem a tragikus napokat megélt újszásziak nem meséltek erről.

Bánlaky József A magyar nemzet hadtörténelmében Adametz Károly tiszthelyettes jegyzőkönyvbe mondott szavait idézi: "A románok Budapestre érkezvén, a Vilmos laktanyában őt több társával együtt elfogták. A fővárosból való útba indítás után az úton egyes emberek elszöktek. Erre Maglódon felállították a foglyokat, s minden tizedikkel sírt ásattak, s az így kikerülő tizenhét embert agyonlőtték. Ezeket Maglódon a zsidó temető mellett a maguk ásta gödrökben elföldelték. A fenti mészárlást az ottani fogolytábor parancsnoka, egy őrnagy rendezte folyó évi augusztus 8-án. Újszászon a fogolytáborból augusztus 27-én kikísérték őket fürdeni, itt a vízben az egyik román katona egy foglyot tréfálkozásból a víz alá merített, s ott addig tartotta, míg az megfulladt. Az újszászi temetőben temették el. (Az újszászi halotti anyakönyvekben nem szerepel az esemény. J.A.)) Szeptember 15-én du. 9 órakor az egyik fogoly a barakk falán keresztül kísérelte meg természetes szükségének elvégzését. Erre az őr hasba lőtte, a hozzá siető bajtársa fejlövést kapott, s azután gépfegyverrel kezdték lőni a barakkot, mire ők hasra feküdtek, s így csak két halott volt. November 2-án a foglyok fát hordtak a román tisztek lakhelyét képező kastélyból. Az egyik szakaszvezető egy hasábot emelt a vállára, melyet egy másik segített felemelni. A közelben álló román őr rákiáltott: “Hová sietsz a fával?", s lekapva fegyverét, négy lépés távolságról keresztüllőtte. Azonnal meghalt. Popiesen román hadnagy orvost két elfogott terrorista megfizette, s ezért budapesti kórházba kerültek. A fogolytábor parancsnoka, Rohr hadnagy nagyszebeni lakos, magyar állampolgár volt, ki pénzeket csalt ki az egyes foglyoktól, s azután őket kegyetlenül megbotoztatta."

A leírtakból következtethetünk a fogolytábor helyére: a Zagyva-parti, a lakók által elhagyott Dessewffy-kastélyban lehetett a románok szállása. A magyar foglyokat is itt, illetve a parkerdő területén őrizhették.

Várakozó tartalék - Képes levelezőlap, 1918.

Tiszai Lajos Szolnokország című könyvében írja: "őrzöm nagyanyám 1919. május 6-án Szandaszőlősön keltezett, Tápiógyörgyére, Pálinkás Sándornénak írott levelét. A posta már nem járt, a levél megmaradt a családi ládában: "Már egy hete itt vannak a románok, hozzánk is bekvártélyozta magát egy csapat. Miféle emberek ezek? Lehúzták az ujjamról a jegygyűrűmet, kipakolták a ruhásszekrényeket, lelegeltették a lovaikkal a zsendülő zöldséget, amit meg nem evett meg a jószág, beletaposta a földbe. Lett volna vagy kétezer fej szép salátám, mind tönkrement. De ez még hagyján, Barócsi szomszédéknál levágták a borjadzás előtt álló tehenet. Disznó már nemigen röfög egy udvarban sem, mindet felfalták. A tyúkokat puskázzák, de még a galambokat is. Hát így vagyunk, kedves ángyikánk. De a legnagyobb baj, hogy a szegény jó uramról nem tudok semmit, amióta megint katona lett. Vöröskatona. Az meg mán milyen katona...?"

A románok végül az antant nyomására és Horthy Miklós katonáinak Budapestre vonulása előtt november 14-16-án hagyták el a fővárost, majd a Duna-Tisza-közét. Kivonulásukkor a foglyok egy részét túszként magukkal vitték, és a vasúti megállóhelyeken itatás közben megbotozták. Mindent vittek, ami mozdítható. A pontos adatokat senki nem ismeri. A Révay Új Lexikona szerint 1292 gőzmozdony, 2006 vasúti személykocsi és 32154 vagon zsákmánnyal – élelmiszer, gyári berendezések, gabona, bútor, stb. – megrakva hagyta el az országot Románia felé.

A magyar Nemzeti Hadsereg novemberben fokozatosan vette át a románok által megszállt közép-magyarországi területeket, így az újszászi fogolytábort is. November 10-én 2 tiszt vezetése alatt 200 főnyi karhatalmi különítmény érkezett ide. A belügyminiszter kijelölte az egyes fogolytáborokban működő igazolóbizottságok vezetőit is: Újszászra Tarpay Miklós vármegyei alispán helyettest. Átvették a tábor őrzését, és a kihallgatások során döntöttek a katonák sorsáról. Legtöbbjüket hazaengedték.

Érdekes körülmény, hogy az Újszászon írott dokumentumok nem emlékeznek a szomorú hónapok eseményeiről. Talán elkerülte a községet a fosztogatók hordája, de némi szerencse és talán a szégyen is okozhatja ezt a hiányt. Kitartó kutatások eredménye lehet a további részletek megismerése.

Jánoska Antal