Babos János a Pest megyei Nyáregyháza községben született 1937. 08. 29-én.

Szülei: Babos János (1910–1951) köztisztviselő (irodatiszt, adóügyi tanácsos) és az újszászi származású Kovács Mária (1903–1977) postai alkalmazott voltak. Édesapja a ceglédberceli, édesanyja az újszászi temetőben nyugszik. 1933-ban kötöttek házasságot, de az 1940-es évek elején elváltak. Életközösségükből hárman születtek. Egy kisfiú (1935), aki csecsemő korában elhunyt, János (1937) és Mária (1938). Mária az újszászi Nyíri János özvegye.

Babos János 1949-ben került Újszászra özvegyen élő anyai nagyanyjához, ellátásukról azonban édesanyja gondoskodott. Az általános iskola 1-5. osztályát a Bács-Kiskun megyei Ladánybenén, a 6-8. osztályát Újszászon végezte. 1956-ban édesanyja és húga is Újszászra került, így egyesült a család. Tizenkét éves korától, gyakorlatilag eszmélésétől, minden Újszászhoz köti. Az általános iskola elvégzése után Kakuk József egykori kántor-tanító, általános iskolai tanár javaslatára került a Zirzen Janka Tanítóképzőbe (Jászberény), ahol kollégiumi elhelyezést is kapott. A tanítóképzőben érettségizett.

1955. 06. 15-én helyezték Újszászra. A volt tanáraiból álló nevelő-testületbe került, amikor is Gallai Antal igazgató, Kakuk József helyettes igazgató volt. Fiatal, kezdő tanárként nem volt könnyű a tantestületbe való beilleszkedése. Közben 1955 szeptemberében egy hónapot helyettesítenie kellett a tiszajenői általános iskolában, mert pedagógushiány miatt veszélyben forgott a tanévkezdés.

Az Újszászon töltött gyakorlóév után, a tanítóképzőben abszolvált képesítő vizsgával, 1956-ban tanítói oklevelet szerzett. 1964-ben, a Juhász Gyula Tanárképző Főiskola levelező tagozatán fizika-technika szakos általános iskolai tanári diplomát vehetett át Szegeden.

Újszászra kerülésekor, gyakorló évesként alsó tagozatban tanított, majd át kellett vennie súlyos beteg kolléganőjének, Pál Andrásnénak az osztályát. Azt követően a felső-tagozatban éneket, orosz nyelvet és matematikát tanított. Közben (1960) 3 hónapos tartalékos katonai kiképzésen vett részt Orosházán, ahonnan szakaszvezető rendfokozattal szerelt le. A tanári diploma megszerzését követően szaktárgyait: fizikát és gyakorlati foglalkozást tanított. 1963-tól az általános iskola és gimnáziumban gyakorlati foglalkozást vezetett a középiskolásoknak. 1964-ben úttörővezetőnek választották. 1972-ben, az általános iskola és a gimnázium kettéválásakor, az általános iskolánál maradt, ahol 1974-től helyettes igazgatóként működött 1992-ig. Ekkor megpályázta a megüresedett igazgatói állást.

Annak elnyerése után 3 évig volt igazgató, majd betegsége miatt 1995-ben, 40 éves szolgálati-idővel nyugállományba vonult.

Pedagógiai munkáját nagy hozzáértéssel, felkészültséggel végezte. Tanári és vezetői tevékenységét egyaránt meghatározta a pálya iránti szeretete, elkötelezettsége.

Szigorú és igazságos mércét állított tanítványai és tanártársai számára. Tette mindezt úgy, hogy saját magával szemben is maximalista volt.

Sokirányú vezetői feladatai mellett, nagy figyelmet fordított az oktatás korszerűsítésére. Kiépítette az iskolarádió-hálózatot, elsőként oktatott informatikát fakultációs (szabadon választható tantárgy) órakeretben, amikor más iskolákban még csak fényképről ismerték a számítógépet. Fiatal tanár korától kezdve, életeleme volt a közösségi munka. Úttörő csapatvezetőként számtalan nyári tábort szervezett, vezetett. Az ifjúsági mozgalom keretében táboroztak Parádfürdőn, Felsőtárkányon, Bakonyszentlászlón, Felsőörsön, Szilvásváradon, Zebegényen. Emlékezetesek az újszászi parkerdőben szervezett táborok, gyermeknapi majálisok is. A felnőttek közösségi tevékenységében is jelentős részt vállalt. A kultúrotthonban nagyszabású bálokat tartottak Seres Tóni, Farkas Gyurka és Szabó Bandi élő zenéjére. 1985–1990 között tanácstag, majd a rendszerváltozást követően, 1990-től 4 évig önkormányzati képviselő volt. Tanácstagként, önkormányzati képviselőként önerős víz- és gázhálózat, valamint útépítés szervezésében vett részt választói körzetében. A kulturális életből is kivette részét. Az 1950-es évek végén műkedvelő színtársulattal színdarabokban („Zsuzsi kisasszony” operett, „Szelistyei asszonyok” népszínmű) szerepelt. A színdarabokhoz papírra, falfestékkel festett díszletek a keze munkáját dicsérték. A színdarabokkal más településeken is felléptek. Volt olyan húsvét, amikor mindkét ünnepnapon 2-2 előadást tartottak osztatlan sikerrel. A Kakuk József vezette, többnyire pedagógusokból álló énekkar tagja volt. 1957-ben néptáncolt. Néhány évig Szolnokon, a fiatalkorúak bűnügyi tárgyalásain ülnökként segítette az igazságszolgáltatást. ÁFÉSZ felügyelő bizottság tagjaként működött rendszerváltozásig. Az Újszászi Híradó születésénél is bábáskodott. 4 évig a szerkesztőbizottságban tevékenykedett, fő feladatát a lapterjesztés és az előfizetőkről számítógépes programmal címlista készítése képezte. Írásaival gazdagította az önkormányzat havonta megjelenő lapját.

Okos, bölcs tanácsaira mindig lehetett számítani. Tevékenységét számos kitüntetéssel ismerték el. Például: Kiváló Úttörővezető; Kiváló Munkáért miniszteri dicséret; Újszász Nagyközségért plakett (1986); Pedagógus Szolgálati Emlékérem (1995); Arany Oklevél – tanítói (2006); Pro Urbe Díj Újszászért (2007). „Negyven esztendő a katedrán” címmel. A Jász- Nagykun-Szolnok megyei Új Néplap 2007. 09. 12-i számában fényképével, tevékenységét méltató cikk jelent meg a lapkiadó és az önkormányzat együttműködése alapján.

Életének eddigi keretét Újszász adta. Anyai ágon tősgyökeres újszászi. Anyai nagyapja (Kovács Gábor) lovas postás volt a településen. Újszászon élnek rokonai, itt kezdte és fejezte be gazdag pedagógusi pályafutását, közéleti tevékenységét, itt alapított családot, és épített feleségével családi házat 1969-ben, amelyben az óta is laknak.

Sándor Katalin Eszterrel 1965. 07. 24-én kötött házasságot Törökszentmiklóson. Szolnoki születésű (1941. 11. 22.) élete párja matematika-fizika szakos általános iskolai tanár. Az újszászi Általános Iskola és Gimnázium, majd Általános Iskola voltak munkahelyei. A Kossuth úti Általános Iskolától ment nyugállományba 2003-ban, 38 éves szolgálati idővel.

Babos János és Sándor Katalin Eszter kiegyensúlyozott életközösségéből két gyermek született: Katalin (1967) és Zsuzsanna (1968). Katalin önálló családi kötelékben él, középiskolai magyar nyelv és irodalom szakos tanárként Balmazújvárosban, és ott, a Veres Péter Gimnáziumban tanít. Férje Tóth László agrármérnök, Debrecenben, egy élelmiszer-feldolgozó magáncégnél menedzser. Gyermekeik: Anna (egyetemista), Hedvig (gimnazista) és Borbála (általános iskolás).

Zsuzsanna, sérülten, fogyatékkal született, az újszászi szociális otthonban gondozott.

Babos János nyugdíjas idejét is igyekszik ésszerűen kihasználni. Szabadidejében szívesen olvas, internetezik, számítógép segítségével igyekszik a napi eseményeket követni, szeret barkácsolni, kerékpározni. Egészségi állapota miatt a méhészkedést viszont abba kellett hagynia.

Tisztelt Igazgató Úr! Kedves János! Mivel is fejezhetném be az eddigi életed méltatásáról szóló arcképet, mint azzal: kívánom, hogy az emberi kor végső határáig éljél betegségmentesen, boldogan, meghitt családi körben. Köszönjük áldozatos, példaértékű munkádat.

Varga Ferenc
Újszász díszpolgára