Az újszászi községi szervezet hierarchiájában a bíró után második emberként szerepelt a mindenkori főjegyző. 1860-tól Nagy Károly, Virág József, Dobos Antal, ezt követően Zachár János töltötte be a tisztséget, majd helyére a vármegye és a járás az ifjú Lehoczky Gábort nevezte ki. Nevével 36 éven keresztül találkozunk a képviselő-testületi jegyzőkönyvekben és községi okmányokban. A főjegyző tevékenységét ellentmondások jellemzik, indulatokat váltott ki a képviselő-testületben és a község lakói között.

Elöljáróban a szerző meg kell, hogy jegyezze: ötéves adatgyűjtést követően öntötte formába alábbi cikkét. Kitartó kutatómunka után jutott el Lehoczky Gábor unokájához, akitől sok mindent megtudott az apáról és nagypapáról. Annyiban fontos ez a körülmény, hogy a dokumentumokból megismert hivatali életpálya kiegészülhetett a magánember életének eseményeivel.

Lehoczky Gábor Tápiógyörgyén született 1881. március 23-án. Szülei, Lehoczky Menyhért kovácsmester (1848. 01. 05. – 1896. 01. 16.) és Baranyi Mária (1856. 07. 22. – ????) jogi pályára szánták. Fiútestvérei – Imre kovácsmester, Menyhért gépész és Miklós asztalos – szakmákat tanultak. Róza húga Pestre ment férjhez. Lehoczky Gábor tanulmányai elvégzése után állami szolgálatba állt. Igen fiatalon, 27 évesen nyerte el pályázat útján a megüresedett újszászi főjegyzői állást. Az 1905. évi községi szabályrendelet szerint az első jegyző éves fizetése 1000 korona volt. Lehoczky Gábor 1908. november 1-jén lett Újszász főjegyzője, és hamarosan tisztséget kapott az Újszászi Hitelszövetkezetben és a Hangya Szövetkezetben is. Az 1910-es években számtalan esetben összetűzésbe került a képviselő-testülettel. Az ellenségeskedés olykor pereskedésben teljesedett ki. 1911-ben például Lehoczky Gábort a ceglédi járásbíróság elmarasztalta egy szőlőárus asszony arcul ütése miatt – állítja a Tarsoly, ti. a sértett nem fogadott el egy sérült papírpénzt. 1913-ban hűtlen kezelés miatt a járási főszolgabíró dorgálásra ítélte. Ugyanebben az esztendőben becsületsértés miatt pénzbírsággal büntették. Volt rá példa, hogy a bíróság rágalmazás miatt a feljelentőt marasztalta el. A Tarsoly 1910-1914-ben folyamatosan támadta a főjegyző tevékenységét, aki a cikkírók szerint gyakran a törvényesség határait is átlépve gyakorolta a hatalmat. Tudnunk kell, hogy a Tarsoly szerkesztőjét és tantestületből toborzott szerzőit megérintették a korjellemző szociáldemokrata eszmék, s ezt próbálták a helyi viszonyok között érvényesíteni.

Lehoczky Gábor és Gábor Veronika, 1910

Lehoczky 1918-ban a községházához épített jegyzőlakba költözött. Tagja volt az 1919. március 25-én megalakult direktóriumnak, illetve a munkástanácsnak is. Mindezek ellenére a Horthy-világban megőrizhette tisztségét. 1930-ban a községi szabályrendelet a főjegyző rendes fizetésén kívüli javadalmazását az alábbiakban állapította meg: "Természetbeni javadalma 3 szoba, konyha, kamra, cselédszoba, fáskamra, pince, sertésól, egy istálló cselédlakással és hozzá tartozó 758 ?öl belsőséggel, továbbá Kisrózsás dűlőben 17 hold 1464 ?öl szántóföld és a lakásán lévő szántóföld használata."

Lehoczky Gábor jegyzősége mellett az alábbi tisztségeket látta el Újszászon: Hangya Szövetkezet elnöke; Újszászi Hitelszövetkezet elnöke; Legeltetési társulat elnöke; Községi Iskolaszék elnöke; Állami Óvoda és Iskola Felügyelő Bizottságának elnöke; Gazdakör alelnöke; Iparoskör díszelnöke; Vasutasok Országos Gazdasági Egyesületének és Vasutaskörnek tb. elnöke. A felsorolásból is látható, hogy befolyásos, nagy hatalmú embere volt Újszásznak. Az emlékezésekből kitűnik, hogy jó kapcsolatot tartott fenn az Orczy- és Dessewffy családokkal, Dr. Kossuth Lászlóval, Schader Edével, a község kisbirtokosaival és iparosaival. Tudomása és támogatása nélkül aligha történhetett bármi is a településen.

1933-ban hosszan tartó fegyelmi eljárás folyt Lehoczky ellen sorozatos szabálytalanságok, visszaélések gyanúja miatt. Ezért állásából felfüggesztették, fizetésének 1/3 részét kapta kézhez. A botrány a Hírlap leleplező cikke miatt robbant ki, híre hangos zajt keltve a parlamentbe is eljutott. 1933. május 24-én Gróf Somssich Antal országgyűlési képviselő interpellációt nyújtott be a belügyminiszterhez. "Tekintettel a sajtóban is megjelent híradásra és azon közismert panaszokra, amelyek Újszász községben a községi főjegyző ellen évek óta felmerülnek, szíveskedjék a miniszter úr tájékoztatást nyújtani, hogy Lehoczky Gábor községi főjegyző ellen emelt panaszok kivizsgálása iránt a felettes hatóságok intézkedtek-e?"

Június 28-án hangzott el a belügyminiszter válasza, melyet szintén érdemes szó szerint idézni: "Még az interpelláció benyújtása előtt. f. évi május hó 22-én felhívtam a vármegye alispánját, hogy a Hírlapban Lehoczky Gábor újszászi községi jegyző ellen megjelent hírlapi közleményben foglaltakat haladéktalanul vizsgálja meg és az ügyre nézve tegyen kimerítő jelentést. Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye hozzám intézett jelentése szerint a vármegye alispánja a 26.180/1933. szám alatt hozott véghatározatával Lehoczky Gábor újszászi jegyző ellen az 1929. évi XXX. tcikk 76. §-ának 1. és 2. pontjába ütköző többrendbeli fegyelmi vétség gyanúja miatt a fegyelmi eljárást megindította és egyidejűleg nevezettet hivatali állásától felfüggesztette. Az ügyet a magam részéről továbbra is figyelemmel fogom kísérni és utasítottam a vármegye alispánját, hogy az eljárás befejezéséről annak idején tegyen hozzám jelentést."

A belügyminiszter bejelentését megelőző héten az újszászi képviselő-testület 1933. június 24-i rendkívüli közgyűlési jegyzőkönyvében Soós János így szólalt fel: "Lehoczky Gábor… 25 éve a községnek irányítója és vezetője, ezen idő alatt a lakosság és a község érdekét igazán képviselte, a hivatalának élt, igazságos és pártatlan volt, de sok ellensége akadt, akik folyton áskálódtak ellene, és többször feljelentették hol a felsőbb hatóságnál, hol a bíróságnál, de az igazság mindig a főjegyző mellett volt. Hogy így ellenségei nem értek el eredményt, újabban és legutóbb a "Hírlap" útján intéztek ellene nagy támadást, felsorakoztatva a régi eseteket, amelyek régen elintézést nyertek részben fegyelmi, részben bírói úton. Régi eseteket a Hírlapba’ úgy állítottak be, mintha azok új keletűek lettek volna, ez alkalmas volt arra, hogy az ügyet nem ismerőket tévedésbe ejtse." Az elhangzottak alapján a képviselő-testület 17-13 arányban fellebbezést nyújtott be a Belügyminisztérium illetékes bizottságánál Lehoczky hivatalban maradásáért. 70 év távlatából is látható, hogy a főjegyző tevékenysége, magatartása megosztotta az újszásziakat. Az "álbotrány" végül elcsendesedett, Lehoczky Gábor még tíz évig maradt Újszász főjegyzője.

1939-ben a vármegyei adattár írta le Lehoczky Gábor életrajzát: "…Középiskolái elvégzése után a közigazgatási pályára lépett. A tanfolyamot Budapesten végezte és oklevelet 1904-ben nyert. Pályáját, mint gyakornok Piricsen kezdte meg, majd onnan Tápiógyörgyére került s ott működött. Később Újszász a község főjegyzőjévé választotta, s 30 év óta vezeti a községet. A község fejlesztésében nagy érdemei vannak. Az ő működése alatt épült a k. iskola, járdát, ártézi kutat építtetett, részt vett az áll. isk. és óvoda szervezésében és építésében, a róm. kath. isk. telkének nagyobbításában. A Hitelszövetkezet részére házakat vásárolt. Részt vesz a község minden hazafias és társadalmi megmozdulásában és lelkes vezetője az általa vezetett egyesületeknek. Elnöke a Hitelszövetkezetnek, a községi iskolaszéknek, a Járási Jegyző Egyes. Alelnöke, a MOVE (Magyar Országos Véderő Egyesület, a szerk.) és több kulturális és hazafias egyesület vezetője, dísztagja. Felesége: Gábor Veronika. Gyermekei: Endre a jászkarajenői Hitelszövetkezet ügyvezetője és Margit."*

A Lehoczky házaspár, 1940 körül

1944. április 24-én – vitéz Baky László országgyűlési képviselővel való rossz viszonya miatt és az ő kezdeményezésére – Lehoczky Gábort felmentették újszászi állásából, és Hencidára helyezték főjegyzőnek. Új hivatalát nem foglalta el, mert Újszász választott jegyzőjének tartotta magát. Elmondása szerint 1944. május 2-ig volt hivatalban, amikor is nyugállományba helyezték. A főjegyző kiköltözött a községházáról.

1945 tavaszán újszásziak feljelentést tettek Lehoczky Gábor ellen. A vád: két személy internálásában történő részvétel és hűtlen kezelés. Ennek következtében március 28. és július 20. között az abonyi és ceglédi internálótáborban tartották fogva. A hatósági levelezés szerint 1945. december 13-i, majd 1946. szeptember 30-án kelt határozat alapján rendőri felügyelet alá helyezték. Utolsó ismert újszászi címe 1946-ban az Orczy utca 907/a volt. Lehoczky Gáborral kapcsolatban ez volt az utolsó híradás. Újszásziak szerint még az év őszén a Hosszúháton elindult Abony felé, és többet nem hallottak róla. Egy idős újszászi hölgy elmondta, hogy Lehoczky 1946-ban Székesfehérvárra költözött, és Újszászra többet nem tért vissza.

Szerencsés véletlen folytán kerültem Lehoczky Gábor életének következő negyed századához. Ügyvédje által írott és általa elmondott életrajz töredékekből újabb eseményeket sikerült megismerni. Ezek szerint Lehoczky Gábor 1946-tól Margit lányánál Székesfehérváron élt. Folyamatban lévő népbírósági ügye kapcsán elvesztette vagyonát, állását és nyugdíját. Fejér megyében lánya munkáját segítve vállalt különböző megbízásokat. Velence és Baracs községek földadó kataszterét, aztán Székesfehérvár adó- és állatösszeírását végezte el. 1950-ben az Általános Lakásépítő Nemzeti Vállalatnál dolgozott segédmunkásként, majd éjjeliőrként. Ekkor – 69 évesen és betegen – kérte peres ügyének semmisségét és nyugdíjának visszaállítását. Lehoczky Gábor két évtizeden át kitartó levelezést folytatott a hatóságokkal. Igazát kereste a méltatlannak tartott bírósági ítélet miatt és vagyona egy részének visszaadását remélve.

Az 5 éven át húzódó népbírósági perben több ítélet született. A bíróság előtt a meghallgatott tanúk egymásnak ellentmondóan nyilatkoztak. Érdekes körülmény, hogy az ítéletekben kiszabott börtönbüntetésből Lehoczky Gábor egyetlen napot sem töltött le.

Borzák Lajos szolnoki újságíró 1957-ben újszászi embereket szólaltatott meg a Tiszavidékben és a Szolnok Megyei Hírlapban. A cikkekben a rágalmazás határait súrolva sorolják a szegény emberek vélt és valós sérelmeit. Helyi pletyka, tájékozatlanság, némi irigység keverednek a sorokban, amikor az Orczy családot és az érdekeiket kiszolgáló Lehoczky Gábort vádolják a Horthy-világ nyomorúságáért. Pl. állítják, hogy a főjegyző válogatta össze a képviselő-testületet, ő döntött a segélyek sorsáról és mértékéről. A szerző nem szólaltatta meg az ügyben Lehoczky Gábort. "…Lehoczky főjegyző irodájába parasztember nem mehetett be akárki, s akárhogyan. Reggelenként még az újságot olvasta a “tisztességes úriember", 20-30 ember várakozhatott a szobája előtt csak egy aláírásért is…" "…hogy nem szívbajos a főjegyző úr, azt bebizonyította nem régen, a 10. sz. földrendezési törvény jogán visszakövetelte földjét a községi tanácshoz intézett beadványában, sőt a járáshoz küldött fellebbezésében". A családtagok emlékeiben még él az a fél siker, amikor az említett földtörvény alapján – tízévnyi levelezés után – 2 kh szántót visszakapott, mely végül mégis a szövetkezet tulajdonában maradt. (Az újszászi népnyelvben e földterület ma is jegyzőföld néven él.) Fél évszázad távlatából figyelemre méltó a publikációk címe:Az új emberek, illetve legyünk hűek Lenin hagyatékához.

Akik még személyesen ismerhették Újszász főjegyzőjét, elmondták, hogy fontos volt számára a rend, szigorú emberként magát mindig is a törvény emberének tartotta. A politikától távol maradt, munkájának és családjának élt. Orczy Mária elmondása szerint Lehoczky Gábor a hivatalban pontos és mértéktartó, a magánérintkezésben jó kedélyű, művelt ember volt.

Lehoczky Gábor és Gábor Veronika Budapesten kötött házasságot 1910. január 22-én. Két gyermekük született: Lehoczky Endre (Újszász, 1910. november 7. - ????), akinek utolsó ismert tartózkodási helye 1969-ben Miskolc volt. Lehoczky Margit Mária Újszászon született 1914. június 7-én. Eöry Sándor felesége lett, és ma Fejér megyében él. Házasságkötése után Székesfehérvárra költözött. Két gyermekük született: Edit és Judit, ők ma is itt élnek. Nagyapjukról elmondták, hogy a világ legjobb nagypapájának ismerték, aki szegénységben és tisztességben élte napjait. A fehérvári ház idős lakójával – Lehoczky Gábor egykori szomszédja – is beszéltem, aki emlékezett a főjegyző úr mindig barátságos alakjára, családszeretetére, délutáni sétáira és szerény életvitelére. Hatan éltek együtt a Jókai utcai bérházban. Juditnál láttam a jegyző úr bútorainak szép darabjait, családi okmányokat és a nagyszülők emlékét őrző fényképeket. Lehoczky Gábor 1972. szeptember 5-én hunyt el. Az egyik székesfehérvári temetőben helyezték örök nyugalomra.

Befejezésül Lehoczky Gábor unokájának hozzám írott mondatait idézem:

"Szegény családba született, sok nélkülözést kellett megélnie már gyermekkorában is, majd amikor 15 éves korában az édesapja meghalt, még többet. Embert próbáló erőfeszítéseket tett, hogy ne csak magának és a körülötte élőknek próbáljon egy jobb világot teremteni, hanem az újszásziaknak is. És hogy sikerei láttán bőséggel támadtak irigyei, talán nem is lehet csodálni.... Egyben azonban biztos vagyok: egyenes gerincű, becsületes, jó szándékú, önmagához is nagyon szigorú ember volt mindig. Lényéből fakadóan nem is tudott más lenni.

Sírhant a székesfehérvári temetőben

Minden őt ért hálátlanság és igazságtalanság ellenére emelt fővel tudta vállalni sorsát, az idős korára visszatérő szegénységet és nélkülözést is. Ma is büszke vagyok arra, hogy unokája lehettem." Déry Péterné

40-100 esztendő távlatából a megismert adatok és emlékek alapján ennyit tudunk elmondani Lehoczky Gáborról. Adatokat soroltunk, melyekből egy jobb oldali érzelmű, állami hivatalnok portréja és élete tárul fel. Itt köszönöm meg mindazoknak az értékes közreműködését, akik Lehoczky Gábor életrajzának megírásában segítségemre voltak: Déry Péter és Déry Péterné, Székesfehérvár; Dr. Fülöp Tamás, Szolnok; Nagy Kálmánné, Újszász; Orczy Mária, Budapest; Varga Ferenc, Szolnok; Zérczy Lászlóné, Újszász.

*PPSK vármegye és Kecskemét th. jogú város adattára. Szerk: Csatár István, Dr. Hovhannesian Eghia és Oláh György. Budapest, 1939. 151-152. o.

Jánoska Antal